A legjobb BBQ a városban...

a lelkészéknél fogyasztható. Ismét beigazolódott, hogy az otthon készített az jobb. Körbekérdeztem, amúgy mindenki a mi általunk is látogatott helyet gondolja a legjobbnak a városban, de a Rich által készített BBQ még annál is jobb volt. Ugorjunk most vissza az elejére.

Van ezzel a két gyerekkel olyan, hogy eseménytelen?!

Készítettünk itthonra egy naptárat, a gyereketetőset, ha ez nektek mond valamit: ez egy kisméretű templom, a belsejébe tettünk led égőt és onnan szedjük ki minden nap az aznapi borítékot. Ebben van egy idézet a Bibliából, amit együtt elolvasunk és minden napra van egy színező, játékos feladat, vagy egy ének, amit megtanulunk.

Domonkos átaludt pár éjszakát egymás után. Igen, ez esemény, nekünk.

Megérkezett hozzánk is a Mikulás.

megtalálta az apja csokiját

A gyerekeknek még egy levelet is írt, miszerint jövőre várja a sütijét... Hamár Európából ideáig repült a kedvükért... 

Még aznap este meglátogatott minket a Gale család. Az aznapi pohár víz kiborítását (minden családnak megvan a maga hagyománya jó?!) Eden vállalta magára.

Büszkén mutatták nekünk az újonnan beszerzett kabátjaikat: idén nem akarnak télen fázni. Van itt egy ilyen fura hozzáállás a hideghez... Attól még, hogy hideg van, miért vennénk fel például hosszúnadrágot? Rendszeresen vannak gyerekek brutálisan alulöltöztetve a játszótéren. "A magyarok félnek a hidegtől". Pénteken vagy 6 fok volt, amikor Violát összeszedtem az oviból. Kabát nélkül játszott kinn. Ezen egy kicsit ideges lettem... Az idióta "land of the freedom" felfogásba ugyanis beletartozik: hagyjuk a gyereket belelépni a pocsolyába, ha vizes lesz a zoknija és fázik, legközelebb majd nem lép bele vagy jelen esetben: ha fázik, majd bemegy kabátért...

Egy napot hiányzott Viola a héten, ugyanis allergia vizsgálatra vittem. Sajnos a bőrteszt alapján csak a brazil dió és a földimogyoró derült ki, így vérvételre is küldtek minket. Sikerült Violát egy buborékfújóval utána megvigasztalni. A kedves nővér megkérdezte a vérvétel előtt, hogy a gyerek beszél-e angolul is vagy csak spanyolul. Nem, csak magyarul és angolul beszél...

Béla újra a városban van, mindenképpen szeretett volna a gyerekekkel találkozni, így nagyon nyomatékosan hívta Gábort a pénteki partyra, ami a nap folyáman egyre korábbi időpontra került. Szerencsére sok-sok más gyerek is volt. Magyarok a mieink voltak egyedül. Sikerült Gabit és Bélát is levenniük a lábukról, többször odajöttek hozzánk és mondták, hogy milyen kedves, aranyos gyerekeink vannak. Ezek a pozitív visszajelzések,mint a friss levegő kellenek nekünk.

A partyk sora ezzek még nem ért véget: szombaton a lelkészéknél tarottak egy karácsonyi összejövetelt. Játékok, sok-sok étel... Jól éreztük magunkat, a gyerekek haza sem akartak jönni.

Hamarosan találkozunk!

Ki lopta el az alcímeket?

________________
Hétfőn oltásra voltunk hivatalosak. Viola egy szó nélkül tűrte. Nem túlzok, a kezdeti idegességén képkeresős játékkal lendültünk túl, az orvosi vizitnél már önként jelentkezett a vizsgálatra... pedig eredetileg csak Domonkos éves rutinja volt betervezve, Violához mindössze bátorítás végett fordult Dr. Hanson (Domonkost mindez hidegen hagyta, bömbölt tovább). Viola megengedte neki a fülvizsgálatot is és kérdésre elmesélte, a csokoládé a kedvenc étele. A vizsgálat utáni oltásbeadásnál meg sem nyikkant, az egyetlen kívánsága az volt, hadd nézhesse, ahogy a védőnő beadja az injekciót. Domonkosba csupán az oltást követő "sticker" (matrica) tudta visszahozni az életkedved, no, meg a fánk, kifele menet ugyanis Viola a legnagyobb természetességgel közölte: oltást kaptunk, akkor most megyünk fánkozni!

________________
Kedd este... a többit kitaláljátok.

________________
Szerdán megbeszélésre voltunk hivatalosak az óvodába. Semmi új horrorsztori, a szokásos féléves összeülés az óvónővel, amire végül egyedül mentem (Domonkost nem akartuk bevinni). Kezdem a végével, 20 perc beszélgetés után, elköszönés előtt megkérdezte, nem beszél-e gyorsan, értettem-e mindent. Hm... ("látszik rajta, menne már, most, most, mondd neki, hogy nem értettél semmit, kezdjük előlről! Gyerünk már!) ... köszönöm, igen. A hírek egyébként biztatóak, Viola keresi a gyerekek társaságát és jól elvegyül. Csináltak pár tesztet is, amiből kiderült... főképp az, ha valamihez nincs kedve a gyereknek, a fejed tetejére is állhatsz...

Feltehetőleg az eredményeket alapul véve a tél közeledtével a korábbi name-pumpkinok is lecserélődtek és az óvónő idejét látta növelni a nyomást... örömmel jelentem, két másodperc hezitálást követően talált-süllyedt!

A "számokat 1-től 3-ig tudja" kapcsán pedig nem bírom megállni, küldöm mindenkinek, aki szereti:

________________
Tegnap este ismét nálunk járt a Shadden család. A csúszdás ágy továbbra is tarol a gyerekek körében, mi pedig egyszerűen nem értjük, hogy' úgytuk meg eddig baleset nélkül (a figyelmes olvasó még emlékezhet, ez nem teljesen igaz, de orvost még valóban nem kellett hívni). Szóba került fegyverviselési törvény, Trumplik, Barackok, a "magyar Oreo", n+3 gyereksztori,  

________________
Huszonhatodjára is kifaggattak minket a tipikus magyar ételekről (jelen alkalommal a karácsonyhoz kapcsolódóan), nagyon tetszett nekik a magyar mikulásnak szentelt saját "stage-time", nem kevésbé a Kinga sütötte fasírt. A hétvége végére (hétvégévégére?! hétvégégére?! ) akár enyhe túladagolásunk is lehet, a ma délutáni házicsoport házigazdaságát (házicsoportgaz... na jó, hagyjuk) is ők vállalták el.

________________
A gyermekmúzeumról számos korábbi bejegyzésben megemlékeztünk már. Jó hely. Főleg most, hogy forog. No, nem az egész (az különben is Hungaricum), de legalábbis az újonnan hadirendbe állított, 48 lóerős... körhinta. Domonkos egy zsiráfot is felvedezni vélt a csordában... még keressük. Lényeg a lényeg, végigvártuk az ünnepi beszédeket, szalagátvágást, majd az azt követő mini-fekete pénteket. Második felvonásban már mi is lóra szálltunk... kivéve Domonkost, aki elővigyázatosan utolsó pillanatban inkább egy harci szekérhez invitálta Kingát.

________________
Mivel a karácsonyt már külföldön (;)) töltjük, nem tervezünk idén fát állítani; némi ünnepi díszítés azért helyet talált magának (Domonkos megnyugtatott, ha erősen belecsimpaszkodsz, enged az anyag, nem rántja le az egész padkát). Hóembert előreláthatólag csak otthon fogunk tudni gyúrni... ami némiképp frusztráló, mert nagyjából három hete mást sem hallunk itthon, csak "dú-jú-vana-bilda-sznómen..."