Put on my blue suede shoes and I boarded the plane...

Ez a blog elköltözött...

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
\/

JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN!

Búcsúk

Nem olyan gyorsan jött ez a poszt... Mint gondolhatjátok a költözés még ilyen ideális körülmények között is, lefoglal bennünket. Próbáljuk a szemetet (már nem használjuk/tönkrement/ez még mindig megvan!?) kidobálni. Ebben én is egyre jobb leszek, de azért még Gábor benne az ász. Közben takarítunk is, és hát éljük az életünket, ami ezen a héten annyival könnyebb, hogy tavaszi szünet van, így mindenki itthon. A gyerekeknek elmaradhatatlanok a szokásos programok még utoljára, egyikünk viszi őket a másik pakol/takarít. A trambulint már Gábor szétszedte, próbáljuk Viola ágyát eladni...

Nem csak azért, mert hangos, hanem azért is, mert a frász kerülget, hogy lelökik egymást róla. Violával megbeszéltük, választhat új ágyat az IKEA-ból, már van is kedvence. Azért azt nagyon szerettük benne, hogy van kuckója és persze a játékokat is be lehetett alá tenni, és olyan rend érzetet adott. A gyerekek és vendégek pedig a csúszdát imádták. Naná, hogy én is lecsúsztam rajta párszor közkívánatra...

Még sikerült múlt héten egy esküvőre készülő pár megajándékozásába becsatlakozni (wedding shower), kaptak magyar pirospaprikát, egy paprikás csirke receptet és babérlevelet (valamiért nálam az mindig hiánycikk), ez most ilyen téma-buli volt, fűszerek és receptek. A legviccesebb az volt benne, hogy abban sem voltam biztos, hogy kit ünneplünk. Persze arcról ismertem....

Viola is elköszönt az oviból, épp Dr. Seuss napot tartottak az utolsó napján (mert a héten ugye szünet, így azért nem jár már). Dr. Seuss név alatt írodnak olvasni tanuló gyerekeknek verses mesécskék, amik nagy szórakoztatóak már Viola és Domonkos számára is és még nekünk is. Rákészültünk egyébként a dologra, már két hete ezeket olvasgatjuk, hogy Viola is annyira képben legyen, mint az itteni gyerekek, ez itt elég ismert. Így nagyon meg is szerettük.

elköszönés képpen vittünk muffint és gyümölcslevet a gyerekeknek

Violán a kalap

Viola pedig kapott egy Dr. Seuss könyvet: Oh the places you'll go! címmel, nagyon aranyos az is. Az ovistársai ujjlenyomatát tették bele a tanárok pedig aláírták. Nagyon kedves ötlet.

Én is elköszöntem az edzőtermi pajtásaimtól, nagyon aranyosan egy személyre szabott edzéssel búcsúztak. Lillian már egy ideje nyaggatott, hogy mondjam meg, mit szeretnék csinálni... Hát sok ötletet nem adtam neki, de szerintem nagyon aranyosan megoldotta.

Vasárnap a templomban istentisztelet végén kihívtak minket (szóltak róla előre így én beszaladtam a megőrzőbe a gyerekekért) és körbevéve bennünket imádkoztak értünk. Nagyon megható volt és egy jó alkalmat adott az elbúcsúzásra. Persze itt azt hiszem jobban fogják a gyerekeket hiányolni, mint minket. Az esti házicsoporton pedig egy kis meglepetés bulival készültek... Kaptunk ajándékot is és hoztak mindenféle finomságot.

Biggörebb és meghörtem...

...avagy a blogbejegyzés, amiben nem mondok semmit. Legalábbis semmi meglepőt. Az izgalmas dolgokat meghagyom Kingának. Igen, újabban gyors egymásutánban írunk, szemlátomást túl sok a szabadidőnk. 

Nagyjából két hete, hogy megérkezett a visszajelzés a vízumkérelem elfogadásáról. A félreértést elkerülendő, vízumot nem kapunk, amíg haza nem megyünk. Szóba került rövid ideig egy márciusi gyors hazalátogatás az átköltözés előtt, ám sajnos hamar le kellett tennünk róla. Amint elhagyjuk az Államokat, elsőként a gyerekek útlevelét kell meghosszabbítanunk, utána kérhetünk időpontot a nagykövetségen interjúra stb. Sűrű nyarunk lesz. 

Az elmúlt hetekben több ügynökség is megkeresett az átköltöztetés kapcsán. Ezek az ügynökségek általában kapcsolatban állnak alvállalkozó ügynökségekkel, akiknek megfelelő kivitelezőik vannak, akik egyszer, alkalmas időpontban majd felhívják Józsit, aki hajlandó ténylegesen is dolgozni. Kissé túlzok, de nézzétek el nekem; bár nagyra értékelem, hogy a cég fedezi az átköltözésünk költségeit, a hét során többször elfogott az érzés, ha odaadnák a ránk szánt pénz FELÉT, felhívnék egy, megfelelő céget per bérelnék egy kamiont és hadd szóljon ("minden táblába belelövök egyet b******!") és így is feleannyi telefonálással megúsznám. A héten ráadásul olyan egzotikus hölgyekhez volt szerencsém, mint Ms. Dawn (hajnal) és Ms. LaShawn (fogalmam sincs, de ha ez nem fekete név, semmi sem az). Ők rendre "mindenért" (semmiért) és a költöztetésért felelősek, utóbbi persze azért felelős, hogy a megfelelő harmadik hölgy (akinek normális neve volt, el is felejtettem) majd szóljon róla, mikor érkeznek "helyszínt felmérni". Sajnos a tényleges költöztető csapat csak 15-én érkezik, addigra mi már tervek szerint sunburn-től hámlunk Mountain Viewban. A bútorokat a landlord segít majd útnak indítani, az autónkért egy hét múlva pénteken jönnek. Ma reggel sikerült repjegyet foglalnunk; egy hetet fogunk Mountain Viewban Airbnb-zni, ezt követően pedig elfoglaljuk méltó helyünket a hosszú távra tervezett lakásban (részletek később). A főbb lépéseket ezzel megtettük... utánunk a vízözön!!!

Ha pedig meglepetés, minket mindenképpen ért egy az elmúlt napokban:

A hajónaplónak: reggel 7:30, szülő-szoba, csend és nyugalom...