Biztos bőr, itt annyi marha van...

Megjöttünk mi is. Vagyis inkább bevánszorogtunk az Államokba. Érdemes lett volna képet készítenünk arról, hogyan is közlekedtünk a két járat között: gyorsan (ezért nem készült kép) és megpakolva. Amit lehetett, és sokat lehetett, azt feladtuk poggyászként. A két gyereknek így is rengeteg holmi kellett. Háti hordozóval jöttek a reptereken, ezt nagyon élvezték. Budapest-Amszterdam-Atlanta-Memphis. Valahol a tizedik óra környékén fogalmaztam meg, hogy nem vagyunk normálisak. Pedig a csemeték nagyon ügyesen viselkedtek:
megfelelő mennyiséget aludtak, úgyhogy úgy néz ki, az átállással nem lesz gond.
Egészen kevés mennyiségű nyafit produkáltak.
Viselhető mértékben idegesítették az utazóközönséget.

Ami nem sült el annyira jól:
Kb. fél óra múlva Anya is és én is szívesen másik ruhában lettünk volna. Viola a gyümölcslevet öntötte ki, Domonkos pedig úgy gondolta vicces lenne a hátamba nyáladzva buborékokat fújni. Továbbá mind a két gyereket tetőtől talpig át kellett öltöztetni, mert kaki/pisi baleset érte őket... Domonkost kétszer is és annyira, hogy még a zoknija is...
Az összes átszállásnál a reptér két legtávolabbi pontja között kellett átkelnünk.

Itt:
A házikó, ahogy Violával emlegetjük, nagyon tuti! Gábor szorgos munkával szerelgette érkezésünkre a bútorokat. Ezek többségét hosszas keresgélés után online rendeltük meg, mindent házhoz szállítottak. Képek akkor, ha már a nappali is kész. Nagyon jó illat van, szépen rendben van a ház.
Ma kanapét vadásztunk és találtunk is. Ahogy nézegettük a bútorokat beszélgettük Gáborral, hogy bőr vagy nem bőr, majd mondtam neki, hogy itt annyi marha van, nem létezik, hogy ne legyen bőr...

Csótányhelyzet:
A három évvel ezelőtti állapotok, mint megtudtuk utólag, nagyon messze estek a normálistól. Itt, ha minden rendben van, a csótány csak betéved a házba. A korábbi lakásban pedig külön lakosztályt tartottak fenn.
Nos azért, hogy meglegyen a "feeling", ahogy beléptem a házba az első lépcsőfokon átszaladt előttem egy termetes példány.

Anya szerdáig marad, addig próbálunk Neki mutatni egy kicsit Memphisből, meg elintézni egy-két dolgot. Eddig saját bevallása szerint kedvesek az amerikaiak.

Az oroszok a tanteremben vannak...

Épp Social Security Card - ot igényelek a belvárosban, ami -időpont híján-  várhatóan 1-2 órás elfoglaltság lesz (indulás előtt a biztonság kedvéért ettem egy nagy tál müzlit). Így is benne van a pakliban, hogy nem leszek benne a rendszerben és vissza kell jönnöm. Kingával a múltkor kétszer is nekifutottunk, sikertelenül. A dudorászó bácsi ma nincs, helyette egy konszolidált fekete úriember szól ránk  nagyjából 5 percenként, fogjuk már be. Én K115 vagyok, K101-et hallottam az előbb.

A hétfői napot röviden nagyjából így tudnám összefoglalni. 

Hosszabban:  a szerződésemhez SSN (social security number) kell, az SSN-hez biztosítás; az egyetemi (értsd: megfizethető) biztosításhoz pedig szerződés kell. Long live Paul, "breaker of chains", aki másfél órán keresztül kísérgetett irodáról irodára (így komolyan vettek, őn mégiscsak a matek tanszék helyettes vezetője), hogy kiderítsük, hol is kell  a folyamatot elindítani (hoppá, azóta K103 és K104 is volt!!!). Így kerültem tegnapról mára ide, ha minden jól megy, két-három héten belül minden gondunk-bajunk adminisztratív teendőnk elrendezőndik. 

Azóta elkezdődött a tanítás is. A szemfüles megfigyelők már láthatták (hol?!), hogy a hét minden napján tanítok, nevezetesen:  H-SZ-P 10:20- 11:15 és K-CS 8:00-9:20. Egy, a metrikus rendszert semmibe vevő nemzettől ne is várj más jellegű időnbeosztást. 

("everyone please, pretty please, with sugar on top... turn off or silence your cellphone", azaz "légyszi-légyszi, nagyon szépen kérlek immáron századjára, halkítsd már le azt a  #%^&$ telefont!"). 

A fenti beosztás két csoportot takar heti 3 és 2 alkalommal. Egyelőre abszolút bizakodó vagyok, a nyitó órák jól sikerültek. Ezúttal minden házit az online rendszer javít, nekem az óratartáson kívül -a jelen állás szerint- csak a ZH-kal kell foglalnoznom,  plusz fogadóórát tartanom (papíron épp azt teszem most is). 

A hétfői első órán épp beléptem volna a tanterembe, amikor a saját diákjaim áradata visszasodort. Egy erős orosz akcentussal beszélő tanárnő parancsolta ki őket, mondván, itt ő tart órát. Kijátszottam a "Paul kártyát", aki kiparancsolta a tanárnőt. Nem volt egyszerű, a nő váltig állította, amikor ő utoljára (ÁPRILISBAN!) megnézte, még ő volt a terembe kiírva... és különben is, ő itt szokott tanítani (sóhaj).

(K106... kissé mintha lelassultunk volna...)

A tárgy, amit tanítok, továbbra is college algebra (Nem, nem foundation, rossz terembe vagy, keresd Ms ???-t a 124-esben), ma számfogalmat ismételtünk és nem tudtam megállni, hogy feladjam a diákoknak a következő feladványt:

A 8,8,3,3, számjegyek, alapműveletek  és zárójelek felhasználásával alkoss kifejezést, melynek értéke 24! Valamennyi számjegyet fel kell használnod!

NE felejtsétek, a helyes megfejtők között az elmúlt évekhez hasonlóan értékes nyereményeket sorsolunk ki!


(Update: mintegy 3 órás várakozást és három kör "Hahó, velem mi lesz"-ezést követően sorra kerültem... csodák csodája, benne voltam a rendszerben, állítólag 5-7 munkanapon belül megjön a kártya, a számom pedig 48-72 órán belül meglesz. El sem hiszem... v.ö. korábbi blogbejegyzések).

Két és fél vendégség...és boldog karácsonyt!

Kezdeném azzal, hogy az olcsó benzin + olcsó donut veszélyes kombináció...

Kezdjük (már) el!
Az egyetemen holnap kezdem a tanítást. Péntek délután 4-re, két nap félreinformáltság után sikerült egyetemi kártyát szereznem, a nap hőse Kinga korábbi főnöke, az International Office vezetője (Ms Laumann) volt. A pénteki tanszéki értekezleten bemutattak, velem együtt az új titkárnő kollégát is, akitől az életem függ az eddigi egyetemi dolgaimat intézte. Ha ő nem lenne, már szerdán lett volna kártyám és az aznapi oktatáson is részt vennem volna.

A viccmesélés mesterei
A tanszéki értekezlet második felében a régi és az új tantervet hasonlították össze, röpködtek a "az eddigi 1123 -t összevontuk a 7178-cal, most az egész 4534 számon fut" jellegű hozzászólások. Nevetés, kapcsolódó numerikus kommentek ("akkor már akár 3426" is benne lehetne), következő delikvens. Ja, említettem-r már... én  1710-et tanítom!!! Nem? Nem vicces? Well... "van, aki tud viccet mesélni..."

Autó
A bérautót egy hét múlva kell visszavinnem, kezd szorulni a hurok. A korábban beígért majd visszavont gyülekezeti kocsiról kiderült, hogy tönkrement a vízpumpája. A tegnapi dílernél megnézett 2000-es Toyota nagyon suhant, de van pár apró szépséghibája, pl. felül törött az ablakmosó-folyadék tartálya ("de az nem számít, az csak víz"), a benzinsapkát rejtő panel nem mindig nyílik a kallantyúra ("Te, figyelj, azt a fémet kell csak kicsit visszahajlítani, jó lesz az, mire jössz érte, megcsinálom"), az ablakok pattogzanak, valamint koszos a belseje ("de ezeket mind megoldjuk rajta, ne aggódj, jó kis kocsi ez"). Mindezek ellenére dobogós helyezett és fejben tartjuk, az ugyanitt felkeresett Ford Explorer ugyanis még "nem áll készen" az eladásra. Hétfőn azért még elnézek egy másik helyre is.

Vacsorák
Mint beígértem, rövid beszámoló következik a lelkészéknél, illetve a Gale családnál töltött vacsorákról. Finomak voltak. Richéknél (a lelkész) olasz levest ettünk, Donéknál kettőnknek sült hús készült, mindenki más vega kaját kapott. Eden, Owen, és Henry már az ablakból kémleltek, és az első fél órában gyakorlatilag csak velük foglalkoztam, végigmondtuk, melyek a legjobb rajzfilmek (szün - szün - EVER!!!). Mindkét helyen előkerült a gyülekezet átszerveződése (sokan elmentek tavaly, feszült körülmények és esetenként viták közepette), de mindkét helyen azt mondták, örülnek, hogy most egy ugyan kisebb, de békésebb gyülekezetbe járnak. Ma vasárnap meghallgathattam, ahogy Don vezeti az éneklést egy szál gitárral (ami a hangszert illeti). Nagyon jól szólt, volt a "kötelező" "In Christ Alone", a többit nem ismertem, de amennyire tudtam, beszálltam.

Tegnap világraszóló takarítást csaptunk a gyülekezeti épületben. A csótánygyűjtő versenyt 10 tetemmel fölényesen nyertem. Michaellel egyetlen raktárat glancoltunk ki; for the record: a Clorox a fekete pólón vörös nyomot hagy.

A váratlan fejlemény a meglepetés ebéd volt, amit Rich rendezett el és rendelt meg. Pulled-pork BBQ! Jövő héten ugyanitt! ;)

Nem, jövő hét szombaton remélhetőleg minden újonnan érkezett lakó nagyon alszik. A lakás bútorozása folyamatban, képeket majd csak a kész állapotról, és fényképezővel készítve tennék fel (szentelünk majd erre egy esőnapos bejegyzést), addig is íme egy külső fotó... különösen ajánlom figyelmetekbe a külső fémkeretes masszív viharajtónkat, amit eddig kb. 42-szer csuktam rá a kezemre.



SLUSSZPOÉN! A szemközti házban élő idősebb hölgy magyar származású! Az USA-ban nőtt fel, a családban csak a nagyszülőkkel beszéltek magyarul, így sok mindenre nem emlékszik, de azt tudja, mi a "Boldog karácsonyt!".

Egyveleg az első teljes napról...

Ejj, ez a tegnapi nap korán kezdődött... helyi idő szerint nagyjából hajnali fél 2-kor. Mímeltem még némi alvást 4 és 5 között, alacsony hatásfokkal. Ennek megfelelő éberséggel vittem végig a napot. Nyitánysztori a tételes beszámoló előtt:  a bankban az ügyintéző magamra hagyott pár percre. Nézelődök körbe-körbe, egyszer csak kiszúrok egy nőt a sarokban, aki bordó kis füzettel hadonászik... jé, az egy magyar útlevél! Gyorsan, gyorsan, kérdezzük meg, mit csinál itt... ja, mégsem... ő az ügyintéző, épp az én útlevelemet fénymásolja.

Sok újdonsággal nem tudok szolgálni, pár címsorral és kapcsolódó megjegyzéssel készültem.

Bank

Ha már ezzel kezdtem:  ismételten probléma nélkül zajlott a számlanyitás, továbbra is van 3 Mészáros Gábor a rendszerükben (???) de az egyiknek van második neve, a másik pedig járt már Connecticutban... ha jól értem, soha nem mehetek Connecticutba, különben összeomlik a rendszer (sóhaj). Kaptam már ideiglenes debitkártyát is, arra viszont nem tudtak válaszolni, az állandó kártya száma és CVV-je is ugyanaz, illetve, ha regisztrálom a neten, beírhatom-e már a kártyatulajdonoshoz a nevemet, vagy muszáj "VALUED CUSTOMER"-ként regisztrálnom (na jó, ez utóbbit már nem is kérdeztem meg, csak az előbb merült fel bennem). Összességében egy óra alatt végeztem.

Training week

Van ilyen, hétfő óta tart, elfelejtettek szólni & válaszolni a konkrétan erre vonatkozó e-mailemre. Tegnap például 8-tól 1-ig volt tréning, melynek az utolsó 45 percére (és az azt követő ebédre) ülhettem be; ennyi bőven elég volt arra, hogy felmérjem, semmi rám vonatkozóról nem maradtam le. A hétfői tréningem megtanulhattam volna, hogyan kezeljem a diákok osztályozórendszerét, de "szerencsére" technikai okok miatt egyébként sincs még jogosultságom hozzá. Állítólag pénteken lesz össznépi tanszéki szeminárium, ott fognak majd bemutatni, addig pedig lépten-nyomon kell irodákat látogatnom.

Vacsora

Két nagyon kedves vacsorameghívást is kaptam, a lelkészékhez ma, egy másik családhoz (Don, Megan, Eden, Owen, Henry, ha valaki még emlékszik vagy hajlandó visszalapozni) pedig pénteken megyek. 

A Maslow hegyen is túl...Telefon&Internet

Megvan végre mindkettőnk előfizetése, pár napon belül az internetet is bekötik, addig is  hotspotokról már legálisan tudok itthon is netezni... megint kapok levegőt.

Egyetem még egyszer

Benn az egyetemen is elintézték, hogy ne kelljen percenként hálózatot váltanom, de az egyetemi accountra még várnom kell. Betettek az itteni korábbi "teaching advisor"-om irodájába (ő most ment nyugdíjba), kb. 10 méterre tőle van az előadó, ahol tanítani fogok... heti ötször egy-másfél órában, óránként kb. 90 diákot. Ugyanitt tartottam a trigonometria órát, most "college algebra " = függvények, polinomok, "atöbbitmajdkésőbbeolvasom" van terítéken. Bővebbet írok majd az első óra után.

Hangyák! Hangyák!

Vannak hangyák. A konyhai csap mögött grasszálnak. Nemsokára érkezik összehasonlító elemzésünk Hangyák vs Kabócák témában.  Addig is lefújom őket a főbérlő által itt hagyott cuccal és nézem, mutálódnak-e. 

Ami elromolhat...

Bőven a határidő előtt leadtam magamat a Tegelen, a nem túl szigorú beléptetést követően másfél órát várhattam egy nemrégiben sebtében felhúzott "hangárban" (a Tegelt átépítik talán?). A falakon elhelyezett konnektorokból, úgy tűnt, csak nekem nem érkezik áram. Ezek voltak az első jelek...

SPOILER ALERT! SPOILER ALERT!

Aggódó olvasóink megnyutatására közlöm, jelenleg a memphisi egyetem parkolójából írok... itt találtam netet. Itt is percenként váltogatnom kell két hálózat között (UoM és UoM-guest), mert mindkettőről ledob. Kellemesen fülledt meleg van, a pázsitöntözők épp az előbb kapcsoltak be, a kabócák nemrég elhallgattak, és lassan kivilágosodik. 

SPOILER VÉGE!

Tehát nekilátunk egy 9 órás útnak, ami 3-4 film mellett meglepő gyorsasággal és könnyedséggel eltelik (Brooklyn, Batman vs Superman, Deadpool... érezhetően romlik a színvonal... mi lenne velem egy Sidneybe tartó gépen?!). Berlinben még egy csomagomtól megfosztottak (ingyen), így egy szál hátizsákkal a hátamon párosával előzgetem a bőnröndöket a beléptetés felé. Innen kezdetét veszi a probléma-polka:

- A kapuk fele zárva, 50 percem van a gépig, ami egy másik terminálon van, vonattal kell átmenni. Körömrágás.
- 15 perccel kapuzárás előtt sorra kerülök, erre a tiszt otthagy, elmegy sorokat rendezni.
- A(z egyébként gyors) beléptetés után a csomagom ugyan sértetlenül vár a szalagon, de a "kis kék papíros" sorban a közvetlenül előttem lévőnél gondok támadnak. Szerencsére pár perc után előre vesznek és indulhatok a hármas terminálhoz.
- A vonat az orrom előtt elmegy. A következő kb. 10 perc múlva érkezik.
- Megérkezvén a biztonsági beléptetés gyorsan lemegy, végigszaladok a terminálon a jegyen szereplő L4-es kapuhoz (mondanom sem kell, az épület legvége)... ahol sikeresen (?) felszállhatnék a Nashwillebe induló gépre. Bocs, a memphisit most tettük át a H1-re... kitaláljátok, melyik végén volt az épületnek.
- A fentiekhez képest nagyon gyenge próbálkozás (jó, "honorable mention"), a H1-nél két külföldi nővel vacakolnak, így további 5 percet várok, mire végre engem és "behúznak a csőbe".
- Memphis: szakadó eső (ismerős???), a csomagokra cirka 20 percet várunk. 15:30-kor indulok el felvenni a bérautót. Természetesen a rendszerben nem találnak, "izé, ez milyen ország is?", aztán "jé!", és végül 15:45-kor már úton vagyok... a második emeletre, felvenni az autót a kollégáktól.

Egy kis intermezzo következik, ezt követően tagadhatatlanul én szúrtam el 5 percet azzal, hogy váltig állítottam a nőnek, "ez egy kupé, én négyajtósat kértem, adjon egy másikat, nézze csak meg, a papíron is... jéé, igaza van, ennek tényleg 4 ajtaja van!".

- A kocsi megvan, pár perc késés, még vállalható...de miért nincs senki a sorompónál! Hahó! Valaki! Jó, akkor visszamegyek és hívok valakit... jaj, ne már, most szépen felírogat nekem ide mindent a papírra?! Igen, tele tankkal hozom vissza (ha már szóbahozta... benzines?). Mehetek végre? Hurrá!

- Kiérek a mélygarázsból, a GPS természetesen szól, nem érti, hogyan akarok Magyarországról a megadott címre vezetni. Bütykölés, szitkozódás, "mintegyénismeremazutatozás", vészvillogó, "nalássukazatérképet"... végül egy rafinált cselt (beírtam egy 3 évvel ezelőtti előzményt, mire a GPS "ja, oda? HÁ' EZT MONDJAD!") követően egyenesbe álltunk és mintegy 20-25 perc késéssel meg is érkeztem a házhoz. Szerencsémre megvártak;  a magyar dominos számom ugyanis csak egy irányban működik, így esélyem se volt szólni nekik a késésről.

A fentiekből vélhetően kiderült, nem volt még sok időm felfogni, valóban megérkeztem. Helyi idő szerint hajnali 1kor fel is keltem egy kicsit morfondírozni ezen (#JETLAG), közben találtam egy 1 órás ingyenes netet.

A házról és a főbérlőkről egy későbbi bejegyzésben írok majd, röviden: minden nagyon szép, minden nagyon jó... de minek a kandalló???

(Jéé, pont itt ment el mellettem egy Saturn SL2... tessék mondani, nem eladó?)

A mai nap programja: reggel 9-kor bankszámlanyitás, majd egyetemi adminisztráció... vacsora, fekvés. Ha meglepnének és felborulna a menetrend, esetleg még harcolok egy kicsit az otthoni netért (tegnap még beugrottan az AT&T-hez ajánlatot kérni).

"És még igazán el sem köszöntünk"... napirend előtti felszólalás

Amennyiben ide keveredtél, jó eséllyel tisztában vagy kalandos életünk újabb fordulatával, így annak előkészületeit különösebben nem részletezném. Ha nem olvastad a kötelező előzményeket, pótold be, aztán gyere vissza!

Jelenleg Berlinből írok egy low budget hostelből, ahol az igazi berlini portásbácsi épp az előbb ****** le, amiért este 10-kor mertem bejelentkezni. Hogy én ezt a booking oldalán előre jeleztem? Ja, kérem, őket az aztán nem érdekli. Különben is, tanuljam meg, ha valahol lebetűzöm a nevem, azt is mondjam, hogyan ejtik, különben rosszul fogják mondani (járt már kérem Amerikában???). Nincs is kedvem tovább menni, egész otthon érzem magamat.

Röviden az előzményekről: ma reggel még Zamárdiban búcsúztam Kingától és szüleitől, Violától és Domonkostól, aki ezt köszöni szépen, teljes egészében átaludta. Délután még elköszöntem "másik" családomtól is; anyukám igazi magyaros búcsúebéddel várt (gulyás, lecsó, palacsinta), húgom pedig egészen a beszállásig elkísért, így tanúja lehetett annak is, amikor a csomagleadásnál a sorban elénk bepofátlankodó, angolt mímelő részeg magyart (aki brit barátnőjével egy szerencsétlen szlovák sráchoz ment oda haverkodni, ami kívülről valóban úgy nézett ki, mintha ismernék őt) egy laza mozdulattal magam mögé hajítottam. Az út a felsoroltakhoz képest eseménytelenül telt (nem kaptam vacsorát, csak egy étvágynövelő snacket). 

Röviden a "következményekről":  holnap hajnalban (:( ) remélhetőleg eseménytelenül visszajutok a Tegelre, a becsekkolást követően hagyományőrző fel-alá rohangálással készülök (elolvastad a kötelezőket!?). A mintegy 9 órás út Chicagóban ér véget, ahol beígérten lekésem a csatlakozást, és újratervezek (mondta volt a memphisi kontaktom 3 éve egy független beszélgetésben). Ha mégsem, úgy délután 3 körül átveszek Memphisben egy bérautót, majd egy órára rá egy "bérházat". Képek, videók, alaprajzok következnek (amint szereztem oda internetet). Az egyetemen másnap  (szerdán) elvileg már tájékoztatón veszek részt, persze nem volt idejük/kedvük/indíttatásuk/érkezésük megírni, hogy mikorra menjek be.

Ha már itt tartunk, a blogot régi jó szokás szerint Kingával ketten szerkesztjük, ők 10 nap múlva csatlakoznak hozzám. Elnézést, amiért rendhagyó módon legtöbbetektől nem tudtam (tudtunk?) személyesen elköszönni, őrült napjaink voltak, vannak. Folytatás a túloldalon.