"És még igazán el sem köszöntünk"... napirend előtti felszólalás

Amennyiben ide keveredtél, jó eséllyel tisztában vagy kalandos életünk újabb fordulatával, így annak előkészületeit különösebben nem részletezném. Ha nem olvastad a kötelező előzményeket, pótold be, aztán gyere vissza!

Jelenleg Berlinből írok egy low budget hostelből, ahol az igazi berlini portásbácsi épp az előbb ****** le, amiért este 10-kor mertem bejelentkezni. Hogy én ezt a booking oldalán előre jeleztem? Ja, kérem, őket az aztán nem érdekli. Különben is, tanuljam meg, ha valahol lebetűzöm a nevem, azt is mondjam, hogyan ejtik, különben rosszul fogják mondani (járt már kérem Amerikában???). Nincs is kedvem tovább menni, egész otthon érzem magamat.

Röviden az előzményekről: ma reggel még Zamárdiban búcsúztam Kingától és szüleitől, Violától és Domonkostól, aki ezt köszöni szépen, teljes egészében átaludta. Délután még elköszöntem "másik" családomtól is; anyukám igazi magyaros búcsúebéddel várt (gulyás, lecsó, palacsinta), húgom pedig egészen a beszállásig elkísért, így tanúja lehetett annak is, amikor a csomagleadásnál a sorban elénk bepofátlankodó, angolt mímelő részeg magyart (aki brit barátnőjével egy szerencsétlen szlovák sráchoz ment oda haverkodni, ami kívülről valóban úgy nézett ki, mintha ismernék őt) egy laza mozdulattal magam mögé hajítottam. Az út a felsoroltakhoz képest eseménytelenül telt (nem kaptam vacsorát, csak egy étvágynövelő snacket). 

Röviden a "következményekről":  holnap hajnalban (:( ) remélhetőleg eseménytelenül visszajutok a Tegelre, a becsekkolást követően hagyományőrző fel-alá rohangálással készülök (elolvastad a kötelezőket!?). A mintegy 9 órás út Chicagóban ér véget, ahol beígérten lekésem a csatlakozást, és újratervezek (mondta volt a memphisi kontaktom 3 éve egy független beszélgetésben). Ha mégsem, úgy délután 3 körül átveszek Memphisben egy bérautót, majd egy órára rá egy "bérházat". Képek, videók, alaprajzok következnek (amint szereztem oda internetet). Az egyetemen másnap  (szerdán) elvileg már tájékoztatón veszek részt, persze nem volt idejük/kedvük/indíttatásuk/érkezésük megírni, hogy mikorra menjek be.

Ha már itt tartunk, a blogot régi jó szokás szerint Kingával ketten szerkesztjük, ők 10 nap múlva csatlakoznak hozzám. Elnézést, amiért rendhagyó módon legtöbbetektől nem tudtam (tudtunk?) személyesen elköszönni, őrült napjaink voltak, vannak. Folytatás a túloldalon.