Hálaadás

A pulyka teljes fényében:

Úgy döntöttünk, hogy idén mi is megsütünk egy egész pulykát. Olvasgattam, videót néztem erről a nemes állatról, na nem pont erre a videóra gondoltam, de ezt is... Próbáltam felkészülni úgy rendesen. Száraz lett. Minden nappal egyre szárazabb. Gábornak amúgy ízlett és rögtön kihirdette a jövő évi pulykázást is. Ezt a példányt nagyjából három napig ettük. Utána három napig nem ettünk húst.

Becsomagolva ugyan nem látszik, de belül egy recept is található volt benne, meg a pulykanyak a szósz mögött beljebb. Ja, igen. Az a műanyag zacsi az a szósz. Végül nem használtuk fel (lehet kevésbé lett volna száraz).

A pulyka mellé készült: két féle köret, édeskrumpli fűszeresen (Domonkos kedvence) és parmezános hagyományos krumpli (ritkán eszünk krumplit, úgyhogy a gyerekek örültek) meg három desszert: Domonkos joghurtos tortája-ezt két nap alatt ő termelte be,  elfogyott volna egy alatt is, ha hagyjuk, egy brownie - találtam egy olyan receptet, amibe csak egy kicsivel kellett kevesebb cukrot tenni és nagyon finom, és "ragadós" lett, és persze almáspite- ezt majdnem egészében Gábor rakta össze, nagyon jól sikerült.

Amúgy az amerikai viszonylatban ez az év családi ünnepe. Rögtön ezt követi a Black Friday, leárazásokkal, vásárlással. Idén mi is részesévé lettünk. Vettünk a gyerekeknek kabátokat (épp időben, ugyanis másnapra lett rá szükség) Violának csizmát (Domonkosnak azért nem, mert egyszerűen nem találunk a méretében) illetve nekem futócuccot, amit azóta se tudtam kipróbálni, valami köhögős átok van rajtam.

A Hálaadás azt is jelentette, hogy Gábornak öt nap szünete lett egyben! Emberemlékezet óta nem töltöttünk ennyi időt együtt. Játszótereztünk, sétáltunk, sütöttünk, főztünk, játszottunk, filmeztünk (megnéztük a Gilmore lányokat). Gyorsan eltelt.

Domonkos első éve

Isten éltesse sokáig a kicsi Domonkost!

Rák, kígyó és egyéb állatságok

Szóval egyik nap még rövidnadrágban játszótereztünk. A követezőn pedig kabátban és sapkában vacogtunk. Megjött az ősz (tél?)! Az eső hozta. A nap továbbra is nagyon sokat süt, talán háromszor esett, mióta itt élünk.

Viola visszazökkent a normális üzemmódba, újra barátságos mindenkivel (persze, van az a bizonyos 5 perc). Már hagyja az art class-t vezető lánynak, hogy segítsen neki: ugyanis én általában Domonkost próbálom a kézműves dolgoktól távol tartani, ami általában azt eredményezi, hogy fél kézzel segítek Violának, fél kézzel pedig Domonkost tartom a kezemben. Igen, gyönyörűen sikerülnek ezek az alkotások.

A hétvégén ugyanitt családi napot tartottak vad állatok témában, de beszéljenek a képek inkább:

Fellépett a memphisi balett is, Az állatok farsangja c. műből hoztak egy részletet. A gyerekeink imádták: a színes jelmezek, zene és az ismerős helyszín kombinációja képpen mi is szinte végigélvezhettük a balettet. El is felejtettem, hogy szeretem a balettet, vagy csak öregszem.

Vasárnap címszavakban: templom az első itteni Hálaadás ebéd (pulykadísz az asztalokon), tömegbaleset a tornateremben és egyetemi nyomtatás. Továbbra sem unatkozunk.

Büféasztal

Jelen bejegyzésnek nincsen jól körülhatárolható témája, amolyan egyveleg, mindenki csemegézzen kedve szerint.


Apa hazahozza a munkát
Fertőzéses feladattal ("zero-forcing in graphs") foglalkozunk a Dunn Hall 3. (otthon második) emeletének szigorúan őrzött 372-es szobájában... a szobában, melynek létezéséről sokan még nem is hallottak... a diákjaim jó része szemlátomást nem. A héten sajnálatos módon elszabadult virulens törzs minket is megtalált, a sorrend Domonkos-Viola-Kinga- én - Szofi bohóc... az érintettek állapota nem súlyos, bár a ma délelőtti Shelby farmos játszóterezés után a csapat meglepő sebességgel dőlt ágyba.

Mese mese mátka...
Violát igyekszem megismertetni gyermekkorom kedvenc meséivel és mondókáival. Szociális érzékenységét és problémamegoldását egyaránt tökélyre fejlesztette az elmúlt hetek során: a cinege megkaphatja Domonkos kinőtt cipőjét, a Barna Mackó kuckójából kiszorult farkas télre lakhat a trambulinunkban, a kesztyű kisujjában sírdogáló öreg, rövidlátó hangya pedig nyilvánvalóan azért szomorú, mert az elefánt (???) nem vitte el az állatkertbe. Semmi baj hangya, mi majd elmegyünk veled, nem kell sírni... apa, te miért nevetsz?

Béla és a mókusok
A miniszeminárium, amelynek munkájába 3 éve is csatlakoztam, idén bukdácsolva halad előre. Béla a szemesztert egyszerre két helyen is tölti, 2-3 hétig igyekszik aktív munkamorált fenntartani Memphisben, majd egy teljes hónapra lelép. A kedd-csütörtöki miniszemináriumok ezt sajnos erősen megsínylik, ráadásul legutóbb a félidős kávé-donut kompenzációnál is sikerült citromba harapnom (citromos donut??? Hülyék ezek az amerikaiak)... az alkalom egyik (egyetlen?) pozitív hozadéka a "húspiac", ahol az fiatal (vagy enyhén túlkoros) Béla-tanítványok (és nem-tanítványok) kutatópárokat, triókat, focicsapatokat formálhatnak. A fenti vírusirtást például egy háromfős csapatban végzem: Stephen már az iMmensesenTsheep forgatása alatt bemutatásra került, azóta is itt van az egyetemen, immáron hivatalos Béla-doktorandusz. Újonnan formálódott ulti-klubbunk (nem, nem, és nem, az ultihoz NEM kell 4 ember!!!) harmadik tagja António, aki Porto-ból származik, Cambridgben tanul, tiszteletbeli Béla-tanítvány, és kb. másfél hete nem alszik, mert az ágytársa (!!!) horkol... némi logisztikai malőr folytán a South Campuson (itt laktunk mi 3 éve) a Harvardról érkezett vendégkutatóval közös apartmanba kapott helyet és... nos, egyetlen ágy van.

Um convidado de jantar
Antóniot szerdán áthívtuk vacsorára. 6 körül terveztünk kezdeni, ezért fél 6-ot mondtunk neki. Önmagát meghazudtoló pontossággal 5:40-re megérkezett (itt tenném hozzá, több, délután 1-re megbeszélt találkozót a tanszéken "elfelejtett" az elmúlt héten). A vacsora magyaros fasírt és zabpelyhes desszert volt. Előbbit elintézném annyival, hogy António másnap kiszúrta ebédnél,  a tegnapról maradt utolsó pár fasírtot eszem, és lelkesen bólogatott hozzá (nem, nem kapott belőle. ;)). A sütiből négyszer vett és indulás előtt még feltankolt. A portugál sárm a lányokat már az első pillanatban levette a lábukról, Viola már egészen pimasz kezdett lenni; Domonkos is hamar megbarátkozott a "fura szakállas jövevénnyel". Kinga és António pedig versenyt örültek annak, hogy végre valakivel portugálul beszélhetnek.

Gólya hozza...
A Gale család (Megan, Don, Eden, Owen, Henry, +1) új taggal bővült. "Foster parent"-ként befogadtak egy fekete kisbabát... izé... Bobot. Rodrigues, vagy Rodriguez, vagy micsoda... fene a flancolást. Bob még csak pár hetes apróság, nem tudni, pontosan meddig fog náluk lakni, de  történet egy lehetséges kimenetele, hogy a felsorolt családtagok közül eggyel többnek lesz kisöccse. Jelenleg a gyülekezet komatálakat szállít futószalagon, mi a pénteket vállaltuk el (hallod Kingus, hogy dübörgünk?!). Csütörtökön délelőtt pedig "full house" volt itthon, mindhárom Gale ifjonc nálunk vendégeskedett.

Flashback
Ha a sorozatod a 73. évadában akadozni kezd, mi sem egyszerűbb: hozz vissza néhány régebbi figurát!

Pár pillanat erejéig szeretnék megemlékezni előző blogunk néhány történelmi szerelőjéról, akik az elmúlt hetek során epizódszereplés erejéig ismét színre léptek.

• "Old school guy", a dohányfelhőben úszó, korábban vegyész (?) szakot végzett korosabb úriember, akiről fogalmam sincs, mit keres már megint/még mindig itt az egyetemen. Ő határozott emlékezett rám és majd 20 percen keresztül magyarázott összefüggéstelen dolgokról a szobám előtt, majd búcsúzóul gyorsan rajzolt nekem még egyet a táblámra:
  Nem vicces? Tényleg nem?! Képzeld hozzá, hogy egy perc késésben vagy az óráddal!!! Most?
• "Ázsiai tanárnő/anyuka": Róla éppenséggel tudom, hogy elvégezte a trigonometriát. Pár napja futottunk össze a tanszéki ebédlőben. Az elmúlt 3 évben sikerrel vette az akadályokat és immáron... valamelyik analízis tárgyat végzi. Ebben a tempóban a diplomát nagyjából a  2022-es  "következő" világvége tájékára saccolom. Védelmében jegyezném meg, a tárgyak nagy részét nem "csak" elvégezni kell, hanem ki is csengetni a kreditenkénti csillió tallért, sokaknak pusztán anyagi ütemezés miatt kell elhúzniuk a folyamatot.

• Mr. Isaac Darryl, a köpcös freshman hallgató, aki majdnem fellökött a folyosón első trigonometria órájára szaladván: sajnos fogalmam sincs róla, elvégezte-e a tárgyamat anno, az osztályzást már nem én végeztem. Mr. Darryl mindenesetre még mindig az egyetemen tartózkodik, mostanában a Stake&Shake előtt állunk együtt sorba... óvatosságból inkább előre engedem. 

Összegzés
A Five Guys krumplija East Memphisben nem túlsózott, a memphisi ősz kitart, de az emberek mostanában már télről meg valami Falról beszélnek, mi jól vagyunk, de a tigris szédül... alvó Domonkossal a kezemben nehéz gépelni.

Az oroszlány, a boszorkány, és a ruhásszekrény esete Tóth Marival...

to bite: fogak belemélyesztése a célzott tárgyba vagy személybe, gyakran fogyasztási céllal. 
to nip: majdnem olyan, mint a harapni, de mégsem, vagy legfeljebb egy kicsit, de az igazán nem számít. "So sorry, I thought it was just a nip"

Mindig is azt vallottam, egy idegen nyelvű szó használatának pontos elsajátításához legalább egy, a szó köré épülő emlékezetes/nevezetes/legendás (= ciki) sztori átélése szükséges. Véleményemet továbbra is fenntartom, ellenben, ha az a korcs a főbérlőnél legközelebb a szemem elé kerül...

A Halloweent követő gyomorrontás érdeklődés (és candyzabálás) hiányában elmaradt. Komolyan, Violát színtiszta gyűjtőszenvedély vezényelte, 1-2 szem, ha fogyott (általa). Más családoktól azt halljuk, limitálniuk kell a naponta fogyasztható mennyiséget, sőt, van, ahol a zsákmány jelentős része a kukákan kötött ki. Sunday Bible Study anyukák-apukák egymás között...

Ma egyébként a baba-mama szobában járván a kisasszony lebukott, a  egy óvatlan pillanatban angolra váltottam ("ezt a könyvet kezdjük el olvasni?"), amit ő megértett, majd hibátlan kiejtéssel válaszolt rá... magyarul. Az anyukákat is az ujja köré csavarta, amikor meghallották, mindenkit "Miss"-nek szólít (Miss Megan, Miss Kristy...).

A hétvégén villámlátogatást tettünk a Dixon családi programján (ide járunk Art classra keddenként).
A zsúfolt szobában bőségszarus képet lehetett vagdalni-ragasztani egy 360°-s vigyorú orrpiercinges nővel. Ez Violát nagyjából 3.25 percig hozta lázba, majd lecsapta a papot és megostromolta a szoba egyetlen könyvespolcát. Angolosan távoztunk, különösen az után, hogy a sablon formák jelentős hányadát a kezdeti "lázas igyekezetben" helyben hagytuk.

 Donut-randit is tartottunk kettesben kedvenc "eat local" fánkozónkban. A képek magukért beszélnek, egyetlen, az eseményt egészében  tökéletesen leíró megjegyzés említenék:
"Apa, nézd, ha ezt a kettőt megettük, ott még sok van!"


A héten megérkezett az ősz, a reggelek hidegek, néha már kapar a torkunk. Különösen igaz ez Tonyra, akit a héten orvoshoz kellett vinni. A probléma nem komoly, de a szakvélemény határozottan ellenjavallja a kipufogó járdaszegéllyel való további intim kapcsolatát. A Toyota-szerviz várója igényesen berendezett, a "complimentary popcorn" érkezésemre sajnos már elfogyott.

Happy Halloween!

3-szorosan.

A reformáció ünnepét végül vasárnap ünnepeltük, Úrvacsora keretében. Azóta nem vettünk közösen Úrvacsorát, hogy elmentünk innen...

Viola, amikor megkérdeztük, azt válaszolta: repülő akar lenni. Ilyen jelmezt sajnos nem találtunk, de ugye a méhecske is repül... Nagyon boldog volt ezzel is. Bumble bee, az itteniek ennek hívták (dongó/darázs).

Az első cukorka gyűjtés egy hete kedden a Dixonban:

A szokásos Art Class után a Mini Masterek Mini Monsterekké váltak és végigjárták a Dixon irodáit, hogy begyűjtsék a finom falatokat. Erre az alkalomra regisztráltak idén a legtöbben. Nagyon tetszett, hogy nem csak cukorkát osztogattak, hanem szélforgót, vízfestéket apróbb ajándéktárgyakat. Ennek azért is örültünk, mert Viola a legtöbb cukorkából sajnos nem ehet. Bármi, ami nyomokban tartalmaz vagy tartalmazhat csonthéjasokat allergiás reakciót vált ki nála... Így  minden összetevőt meg kell néznünk, mielőtt eszik akármiből.

Ide vágnám be Gordon Ramsay az Öt legrosszabb halloween cukorka videóját.

A második program: Fall Fest, ezt szervezte a gyülekezet.

Nekem talán ez volt az egyik kedvencem. Ide vittük Domonkost is.

Itt a gyerekeknek akádályverseny szerű feladatokat kellet végrehajtania, és ezekért kapták a cukorkát.

Domonkos ahogy látta Violától, hogy a feladat, a lukba tenni a babzsákot, rögtön ő is akart dobálni. Természetesen cukorkát nem kapott. Viola annyira feloldódott, hogy már össze-vissza rohangált, nélkülünk.
Megan férje, Don sütötte a hotdogokat a népnek. Nagyon jól éreztük magunkat.

A harmadik pedig az igazi Trick or Treat: cukorkagyűjtés, házakhoz bekopogva. Meganék nagyon kedvesen hívtak minket magukkal. Mindig Richék környékére mennek, mert ott sokkal több a gyerek, a házak szebben vannak díszítve és az emberek is sokkal nyitottabbak.

balról jobbra: Henry, Eliza, Luke, Owen, Eden és Viola

Indulás előtt, én egy pókkal és hálójával indultam cukorkát gyűjeni.

Számomra nagyon kedves élménnyé vált ez a cukorka gyűjtés. Akik a cukorkákat adták, zömében nagyszüleim korosztálya, nagyon kedvesen fogadták a gyerekeket. Sok helyre nem is kellett becsöngetni, egy kis asztalt kitettek a ház elé és ott fogadták a gyerekeket. A kertekben pedig mindenféle dísz: hatalmas pókok, óriás kivetítők, pókhálók, csontvázak, faragott tökök. A járdákon gyerekek rohangálnak kisebb-nagyobb csoportokban, a legtöbb ház kivilágítva (a bejárati ajtónál felkapcsolt lámpa jelzi, hogy ide lehet jönni cukorkáért), az idő pedig nagyon kellemes, a társaságról nem is beszélve. A legtöbb helyre Eden kezét fogva Viola is odament cukorkáért. Persze eleinte nekem is oda kellett kísérnem, de aztán belejött.

Domonkost nem lett volna sok értelme magunkkal cipelni, így pedig Gábor tudta (volna) fogadni a gyerekeket nálunk. De csak egy csapat jött, összesen két gyerek: Mini egér és egy csontváz. Mit csinálunk azzal a rengeteg candyvel?!

Ismeritek Jimmy Kimmelt? Mi szeretjük nagyon. Minden évben meghirdeti a "tégy úgy, mintha megetted volna a gyereked összes halloween cukorkáját". Megkéri a szülőket, vegyék a reakciókat videóra. Mi is felvettük;)

Este pedig még a gyerekek fürdetése előtt be kellett kapcsolnunk a klímát. Ugyan egy hét ősz volt itt is, de most megint nyár van...