B&B: 4.5 új mese

Jó reggelt helyett
Mielőtt belevágunk a részletekbe, rövid ízelítő a reggeli rituáléból.

Jó, jó, jó, én ezt most ideteszem, de ne tessék elfelejteni, csak hármat szabad nézni, a harmadik az UTÓÓÓÓÓSÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!

A lázmérő új neve: "muszáj"
Domonkos jól ránk ijesztett a héten, másfél napon át 39 fokot is elérő, majdnem konstans lázat produkált. Mondanom sem kell, ezt ismét egy teljesen átaludt éjszaka után tette, amikor az ember már-már látni kezdené a fényt az alagút végén. A láz mára teljesen eltűnt, a jókedv visszatért; a szakértők a nyomokból a gyerek 46. fogára gyanakodnak.

Crash
"Lucky it was the eggs, not the legs.
 Lucky it was the pies, not the eyes.
 Lucky it was the bread, not the head.
Lucky it was the cheese, not the knees."
(ismeretlen szerző műve a kevéssé ismert, ősszel vásárolt mesekönyvből. Az eredeti dokumentum immáron az enyészeté ).

Azaz, khm, mindig elfelejtettem, Tony melyik oldalán van a benzintartály bejárata (van ennek valami normális neve is...). Már nem. Orsolya kiköltözésével kezdődött, a házuk előtti kerti fém díszoszlopok (???) egyikének gömbfejét sikerült végighúznom a jobb oldali ajtó szélén (tankolás szerencsére a baloldalon). Az elmúlt héten aztán a Krogeres bevásárlás végén tolatás közben a túloldalról kitolató hölgy belefarolt szegény Tonyba. Bár a helyszínen elismerte, nem nézett hátra az egyik irányban, a biztosító által rögzített változatban már természetesen "egymásnak mentünk" szerepelt. Nem tudok nagyon haragudni rá ezért, az összes biztosító arra treníroz, soha ne ismerd el, hogy te voltál a hibás...
Tony mindenesetre már igazi harci veterán; szerencsére a horpadás a jobb, a benzintartály nyílása (na-de-komolyan-mi-ennek-a-neve???) a bal oldalon található. A kocsi a kettő között.
Kevés szót érdemel, de az egyébként is borzalmas hét betetézéseként a pénteket egy rögtönzött defekttel zártam. Az áldozat ezúttal Clark, akit hétvégére így az egyetemen kellett hagynom. A sérült belsőt azóta eltávolítottuk, a páciens állapota stabil.

Önjáró
Viola az elmúlt havi betegség során megtanult egyedül, sírás és hisztizés nélkül lázat mérni és orvosságot bevenni. Azóta lelkesen gyűjtöget újabb és újabb medálokat, mi pedig nem győzzük számon tartani a kategóriákat: cipővétel (fel-le) egyedül, pulóverbe szorulás segítség nélkül, vécédeszka-használat és kapcsolódó témák; mindeközben lépten-nyomon megemlékezik róla, ő már tud olvasni-számolni-angolul beszélni, "apa, mikor megyünk egyetemre?"
Az angol kapcsán említést érdemel, hogy Henry látogatásai alkalmával Viola már ide-oda pattog a két nyelv között, a legtöbb időt egy köztes állapotban töltve, melyet természetesen csak ő ért. Egyre gyakrabban kérdezi meg különféle dolgokról, kifejezésekről, hogy mondjuk angolul (trükkösen csak annyit mond: "és az hogy van?").
Ha már nyelvtanulás, Domonkossal az egyszerűség kedvéért több szót már párban tanítottunk. Cél az effektivitás maximalizálása, ez azonban esetenként szórakoztató kérdezz-felelekhez vezet:
-Boci?
-Káo!
-Kacsa?
-Dákkkk!
-Cica?
-Miaúúúú.
-hm... Tigris?
-Tiger!!
-Oroszlán?
-Tiger!!
- Zsiráf?
-Tiger!! Tiger!! Tígggris az a T-I-G-E-R!!!

Summer is coming

Az előző videó természetes archív,  a héten Memphisben beköszöntött a 10 hónapos nyár. Ugyan az időjárás még alkalmi fagyokkal riogat, reményünk szerint ezek érdeklődés hiányában elmaradnak. A héten többször is kirándultunk a botanikus kertben, legutóbb nem sokon múlott, hogy összetűzésbe kerüljünk egy csapat kíváncsi gúnárral (Gúússz! Gúnár az gúúúsz!). Végül futni hagytuk őket.

Az anyaság örömei, azaz egy perc nyugalom

Mindenekelőtt szóljon a mi dallistánkról egy dal közben.

Nagyjából egy percig tart, amíg pisilek... Ezalatt az idő alatt vagy benyit valamelyik gyerek, vagy üvölt az ajtó előtt. Esetleg mindkettő. Ma csodával határos módon egyik sem történt meg. Sőt, nevetgélést is hallottam közben. Majd kijöttem. És valami furcsa dolgot láttam a szőnyegen... Úgy tűnt, mintha megrágott és visszaköpött kenyér lett volna (ami ugye nem lehet, hiszen mindenki az asztalnál eszik). Megfogtam, hogy kidobjam. Nagyjából egy másodperc múlva realizáltam, hogy kaka van a kezemben... Eddig talán ez a legundorítobb dolog, amit együtt elkövettek. A nyugodt pisilés ára. Egy perc nyugalom.

A nagy kakiturkász

Viola folyamatosan Magyarországra akar repülni, úgyhogy állandóan repülőset játszunk. Sorbaállítjuk a székeket, várjuk a légiutaskísérőt, hogy hozza a kávét Anyának. A múlt héten még pogácsát is sütöttem, hogy enyhítsem a honvágyat. A pogácsa nagyon finom lett, a honvágy maradt.

Nekünk eddig egyszer volt honvágyunk: megnéztünk egy filmet, amit nagyon ajánlunk Nektek is. Azoknak mindenképpen, akik már éltek akármennyit is az USA-ban.

A Valentin napot próbáltuk kikerülni, de megtalált minket. A postára menet (kaptam egy parkolási ticket-et-rossz irányba állt az autó, itt csak menetirány szerint lehet) láttam egy fickót, amint hatalmas szív alakú héliumos lufikat próbált betuszkolni egy kocsi hátsóülésére. A Dixonban (art class) szív alakú belépőt adtak, majd egy valentin napi fejdíszt készítettünk és a gyerekek tízóraija is szivecskés volt...

Viola tanul egyedül öltözni... Vannak ennek különböző állomásai az egyik kedvencem. Meg úgy általába sok dologban ügyesedik.

egyedül mászott fel

Domonkos továbbra is nagyon udvarol a csajoknak. Taktikát váltott: megáll velük szemben és közli: hi! Amúgy meg nagyon aranyosan köszön mindenütt, sokszor hamarabb, mint én. Persze élvezi, hogy elolvadnak tőle.

Lelkesen járunk a helyi edzőterembe is. Gábor egyedül edz, én a csoportos órákat preferálom. Jól esik a "felnőtt" társaság. Van egy óra (heti egyszer), ami cycle és HIIT egyben, ez a kedvencem. Azt meséltük már, hogy a kettőnk korlátlan havibérlete kerül fele annyiba, mint otthon az egyikünké lenne?

Telem Debrecenben

Hahó! Potyautas a blogon jelentkezem. 

Eddig még csak novellákban utaztam, blogban nem, 

úgyhogy megeshet, hogy hosszú lesz. Az is lehet, egy perces sem, 

versbe viszont semmiképp nem szedem…

(Petőfit nem is szeretem)

Gabi

Miután Memphisben kisütött a nap és mindenki kigyógyulóban volt a nyavalyákból én északra vettem az irányt, és megbetegedtem. Szerda délután érkezett a gépem Chicagóba. Este össze-vissza járkáltam a belvárosban, semmi terv nélkül, csak ismerkedtem a közlekedéssel. Teljesen véletlenül találtam magam éppen a babnál. Majd mindig vissza-vissza tértem a Broadway darabokat játszó színházhoz is. Ez az a két hely, ahol a következő napokban mindig kilyukadtam, kivéve, amikor ténylegesen hozzájuk szerettem volna menni…akkor a Trump toronyhoz tévedtem.

Terv szerinti utazásaim az alábbi látnivalókat érintették: Art Institute of Chicago, Museum of Science and Industry, Skydeck, Planetárium. A helyszínek osztályzatai a fenti felsorolás szerinti csökkenő sorrendben vannak. Ehhez hozzátenném, hogy a Planetáriumba már az utolsó nap mentem, amikor elég beteg voltam már. Ez valószínűleg rontotta szegény Planetárium esélyeit.

Ettől függetlenül szerintem a környéke sokkal szebb, mint amennyire benn izgalmas dolgok vannak. A Skydeckről Chicagot lehetett megcsodálni felülről. Terv szerint naplementére értem volna fel. Viszont rettentő sokan voltak és már este lett mire felértem. Habár este is szépen néz ki a város szó se róla.

A Science múzeum kisebb gyerekeknek biztosan nagyon poén. Engem úgy igazán egy óráig kötött le. Jópofa tükörlabirintusa van, meg fizikai törvényeket lehet kipróbálni nagyon menőn. 

Art múzeumot látogattam meg legelőször, mert már látatlanban tudtam, hogy az érdekel a legjobban. Egyik kedvenc képem itt található meg (Edward Hopper,Nighthawks). Három óra alatt meg is találtam. Sok ismeretlen festőt írtam fel magamnak, akiknek nagyon megtetszett a munkája. Több, mint négy órát töltöttem ott összesen…(az avantgárd részt nyugodt szível kihagytam volna és úgy legalább egy fél órát nyertem volna)

Égi jelnek tekintve a színház folytonos felbukkanását, bementem még szerdán megkérdezni van-e még jegy a Hamilton előadásra. Aki esetleg nem tudja, a Hamilton az egy tavaly óta hihetetlenül felkapott darab (teljesen véletlenül épp Chicagoban turnézik) és hónapokkal előre elfogynak rá a jegyek. Így az, hogy csak felmerült bennem a kérdés már pusztán szemtelenség. Long story short: Nagyon jó helyre szóló jegyet kaptam…

Kis intermission a színházkultúrára. Eddig csak hírből hallottam arról, hogy itthon milyen jó is a nézősereg egyes külföldi nagy színházakhoz képest. Ezt most élőben megtapasztalhattam. 

Első meglepő dolog, hogy nincs ruhatár. Második, hogy emberkék vizet, egyéb italokat és rágcsálnivalót árulnak a sorok között, mintha a strandon lennénk. A harmadik pedig a nézők aktívabb részvétele a darabban. Minden egyes szám után tapsvihar és füttyögések. Ez alapvetően tök jó lenne, csak a Hamiltonban folyton zene és ének/rap van, így olykor az első sorokról lemaradtunk, ha nagyon belejött az embersereg az üdvrivalgásba. Meghajlás nem tart akár 10-15 percig is, hanem egyszer meghajol egyben a társulat és függöny. A darab végén mindenki hevesen törölgette a szemét és az egész színház állva tapsolt. Nem tudom, hogy ez általános-e, de szerintem életemben egy darabon voltam ezen kívül, ahol állva tapsoltam a végén.  Ettől függetlenül többen telefonoztak a darab közben(!), például a mellettem ülő végigchatelte az első felvonást. Nem csak nekem zavaró, de a színpadról is elég jól lehet látni a világító telefonokat már nem azért. Viszont még így is a musical volt chicagói vizitem fénypontja, még ha ez nem is szerves része Chicagónak.

Alapvetően egyébként a belvárost behálózó föld feletti metrók borzasztóan jól néznek ki és a tópart is gyönyörű. Szerencsére mivel tél van, ezért alig voltak úgy bárhol (kivéve a skydecket…) és nyugodtan szemlélődhettem. A rossz hír csak az, hogy számomra is tél volt, szóval szombatra jól átfagytam. 

Azóta ma, azaz vasárnap reggel visszaérkeztem Memphisbe. éppen kiolvadok.

PS.: Ha a memphisi Mészároslakba vinne utad, készülj fel rá, hogy gyermekdalok és az Oroszlánkirály fog szólni….állandóan. Füldugó ajánlott.;) Vagy egy új slágerlista ajánló. Cserébe viszont finomak a sütik. Nyamnyamnyam...

Kidőltünk szép sorban

Miután a kis vírusgolyó  meggyógyult, újabb és újabb áldozatok lettek... Valami érdekes dolgot szedtünk össze. A gyerekeknél magas láz, étvágytalanság, mandulafájás (ez már csak akkor derült ki, amikor mi is átéltük), kis köhögés némi orrfolyással és az egyik szemük be is gyulladt. Felnőtteknél ez úgy nézett ki, hogy én pénteken már nem nagyon láttam ki a szememen. Akkor döntöttem úgy, hogy itt az ideje keresni egy szemészt... Belépvén az orvoshoz egy orvostanhallgató fogadott: mi a panasz? Mintha nem lenne nyilvánvaló. Erős diszkomfort érzetem hatására született ingert, hogy lehülyézzem a kérdése miatt,visszafojtottam és csak pislogtam (volna egyet, ha ez még lehetséges lett volna) majd közöltem: kötőhártyagyulladásom van. Majd megvizsgált két külön szobában is. Majd megvizsgált az orvos is: "Hú, Önnek tényleg segítségre van szüksége". Ekkorra már biztos voltam abban, hogy itt egy halom géniusz dolgozik... Végül kaptam antibiotikumot (csepp formájában, nem a tablettát kell a szemembe nyomni) meg új kontaktlencse tárolót (ez figyelmes volt tőlük).

Domonkos után a sort én folytattam, majd Viola is beteg lett, szombat estére lázasodott be. Közvetlenül ezután kapott el valami nyavalyát Tony, az első ajtaját most éppen csak belülről lehet nyitni (egy időben csak kívülről lehetett, de azt megszereltettük). A részletekre nem pontosan emlékszem, de ezután gyulladt be Gábor szeme is, majd kezdett Gabi torka kaparni. Ééés vége. Reméljük. Azóta már mindenki kifele jön belőle. Viola szemébe is csepegtetünk, orvosunk (azaz a nővér, mert a telefonhoz csak ő jön) távgyógyította a szembaját: kikérdezte a tüneteket, majd a receptet elküldte a gyógyszertárunkba. Ja kérem, nekünk itt ilyen is van! Meg kártyánk, amivel olcsóbb a gyógyszer (a biztosításhoz jár).

Múlt héten mindeközben Gabi végigélvezte a szokásos köröket: fánkevés, Five Guys, Art Class (Gabi itt maradt a Dixon kertjében bóklászni és fényképezni az óra után), Könyvtár, játszóterek, Botanikus Kert, Beale Street, Peabody kacsák, Shelby Farm, templom és szombat este még egy kis hangulatos zenehallgatásra is bekocsikáztak Gáborral. Most épp Chicagóba utazott pár napra, az ottani magyar református gyülekezetnél szállt meg, ha hazajött, elvisszük BBQ-zni.