Telem Debrecenben

Hahó! Potyautas a blogon jelentkezem. 

Eddig még csak novellákban utaztam, blogban nem, 

úgyhogy megeshet, hogy hosszú lesz. Az is lehet, egy perces sem, 

versbe viszont semmiképp nem szedem…

(Petőfit nem is szeretem)

Gabi

Miután Memphisben kisütött a nap és mindenki kigyógyulóban volt a nyavalyákból én északra vettem az irányt, és megbetegedtem. Szerda délután érkezett a gépem Chicagóba. Este össze-vissza járkáltam a belvárosban, semmi terv nélkül, csak ismerkedtem a közlekedéssel. Teljesen véletlenül találtam magam éppen a babnál. Majd mindig vissza-vissza tértem a Broadway darabokat játszó színházhoz is. Ez az a két hely, ahol a következő napokban mindig kilyukadtam, kivéve, amikor ténylegesen hozzájuk szerettem volna menni…akkor a Trump toronyhoz tévedtem.

Terv szerinti utazásaim az alábbi látnivalókat érintették: Art Institute of Chicago, Museum of Science and Industry, Skydeck, Planetárium. A helyszínek osztályzatai a fenti felsorolás szerinti csökkenő sorrendben vannak. Ehhez hozzátenném, hogy a Planetáriumba már az utolsó nap mentem, amikor elég beteg voltam már. Ez valószínűleg rontotta szegény Planetárium esélyeit.

Ettől függetlenül szerintem a környéke sokkal szebb, mint amennyire benn izgalmas dolgok vannak. A Skydeckről Chicagot lehetett megcsodálni felülről. Terv szerint naplementére értem volna fel. Viszont rettentő sokan voltak és már este lett mire felértem. Habár este is szépen néz ki a város szó se róla.

A Science múzeum kisebb gyerekeknek biztosan nagyon poén. Engem úgy igazán egy óráig kötött le. Jópofa tükörlabirintusa van, meg fizikai törvényeket lehet kipróbálni nagyon menőn. 

Art múzeumot látogattam meg legelőször, mert már látatlanban tudtam, hogy az érdekel a legjobban. Egyik kedvenc képem itt található meg (Edward Hopper,Nighthawks). Három óra alatt meg is találtam. Sok ismeretlen festőt írtam fel magamnak, akiknek nagyon megtetszett a munkája. Több, mint négy órát töltöttem ott összesen…(az avantgárd részt nyugodt szível kihagytam volna és úgy legalább egy fél órát nyertem volna)

Égi jelnek tekintve a színház folytonos felbukkanását, bementem még szerdán megkérdezni van-e még jegy a Hamilton előadásra. Aki esetleg nem tudja, a Hamilton az egy tavaly óta hihetetlenül felkapott darab (teljesen véletlenül épp Chicagoban turnézik) és hónapokkal előre elfogynak rá a jegyek. Így az, hogy csak felmerült bennem a kérdés már pusztán szemtelenség. Long story short: Nagyon jó helyre szóló jegyet kaptam…

Kis intermission a színházkultúrára. Eddig csak hírből hallottam arról, hogy itthon milyen jó is a nézősereg egyes külföldi nagy színházakhoz képest. Ezt most élőben megtapasztalhattam. 

Első meglepő dolog, hogy nincs ruhatár. Második, hogy emberkék vizet, egyéb italokat és rágcsálnivalót árulnak a sorok között, mintha a strandon lennénk. A harmadik pedig a nézők aktívabb részvétele a darabban. Minden egyes szám után tapsvihar és füttyögések. Ez alapvetően tök jó lenne, csak a Hamiltonban folyton zene és ének/rap van, így olykor az első sorokról lemaradtunk, ha nagyon belejött az embersereg az üdvrivalgásba. Meghajlás nem tart akár 10-15 percig is, hanem egyszer meghajol egyben a társulat és függöny. A darab végén mindenki hevesen törölgette a szemét és az egész színház állva tapsolt. Nem tudom, hogy ez általános-e, de szerintem életemben egy darabon voltam ezen kívül, ahol állva tapsoltam a végén.  Ettől függetlenül többen telefonoztak a darab közben(!), például a mellettem ülő végigchatelte az első felvonást. Nem csak nekem zavaró, de a színpadról is elég jól lehet látni a világító telefonokat már nem azért. Viszont még így is a musical volt chicagói vizitem fénypontja, még ha ez nem is szerves része Chicagónak.

Alapvetően egyébként a belvárost behálózó föld feletti metrók borzasztóan jól néznek ki és a tópart is gyönyörű. Szerencsére mivel tél van, ezért alig voltak úgy bárhol (kivéve a skydecket…) és nyugodtan szemlélődhettem. A rossz hír csak az, hogy számomra is tél volt, szóval szombatra jól átfagytam. 

Azóta ma, azaz vasárnap reggel visszaérkeztem Memphisbe. éppen kiolvadok.

PS.: Ha a memphisi Mészároslakba vinne utad, készülj fel rá, hogy gyermekdalok és az Oroszlánkirály fog szólni….állandóan. Füldugó ajánlott.;) Vagy egy új slágerlista ajánló. Cserébe viszont finomak a sütik. Nyamnyamnyam...