2017. május 19., péntek

Utolsó szó jogán...

Nem készültünk fergeteges évadzáró csavarokkal; a visszaszámlálás láza kb. annyiban mutatkozik meg, hogy az elmúlt 3 nap csigalassúsággal telt. Viola már teljesen bezsongott, lépten-nyomon felpattan a képzelt kanapé-repülőre és Magyarország felé veszi az irányt... közben lelkesen "ki-be kapcsolgatja a turbulenciát".

A hét klasszikusain túl kötelező orvosi viziteken jelentünk meg. A biztosításunk úgynevezett "partnership program", melynek keretében évi felméréseken kell részt vennünk. Éhgyomorra. Kinga a héten kedden, én előző héten csütörtökön estem át az első ilyen alkalmon. Ugyanaz a klinika ugyanazon doktora más napokon meglepő különbségekkel képes elvégezni ezeket a rutin teszteket. A mellkasröntgennél még megemlítette nekem, hogy "ezt kihagyjuk, nyilván nincs semmi baj"; Kinga ezen felül még kb. 4 másik vizsgálatot említett, ami az én látogatásom alkalmával érdeklődés hiányában elmaradt. Cserébe megúsztam a tetanuszt, amit Kingának "mer' mér' ne, 10 évente úgyis adni szoktunk" beadtak (Domonkos azóta is előszeretettel dörgölődzik Kinga fájós kezéhez).

A memphisi nyár közben teljesen kibontakozott, délelőtt 11 és délután 4 között nem lehet megmaradni a napon; a délutáni kerti játékidőt a héten többször is este 7 óra magasságára időzítettük. Kíváncsisággal vegyes félelemmel várjuk a júliusi csúcsot...

A héten, bár az egyetemi félév már véget ért, többször is megfordultam a tanszéken. Nagy hajrával sikerült leadnunk nemzetközi négyesünkkel első közös cikkünket. Egy magyarországi csapattal közös munkánk szintén a napokban jut újabb bírálási folyamatba, az októberi balszerencse-cikkünket pedig visszadobták... vissza a tervezőasztalhoz.

Orsolyáék váratlanul beállítottak a napokban és elláttak minket minden földi jóval: mérhetetlen mennyiségű wc papírral, ugyanennyi színes lappal kézműveskedéshez... egy héten belül útra kelnek, USA-t járnak a hazaútjuk előtt. Kéz és lábtörést kívántunk volna a kalandozásokhoz, előbbit azonban már be is gyűjtötték, nagyobbik gyermekükkel a héten jártak kéztöréssel kórházban; a focis huppanás olyan jól sikerült, hogy a szétvált csontokat műtét keretében kellett összeilleszteni.

Jut eszembe, júliusra ismét  Fulbrightos vendégeket várunk, bővebb beszámoló az évadnyitó posztban várható. Mint a fenti sorok közül kiolvasható, a héten lélekben már nem egészen Memphisben járunk. Optimalizáltuk a romlandó élelmek felemésztését, felkerestünk néhány heti klasszikust (heti körkérdésünk: hány ilyet tudsz eddigi olvasmányaid alapján megnevezni?), csapatmunkával "előnyírtuk" a füvet (lenyírtuk bizonyos helyeken, hogy az "igazi" fűnyírás "egyszerűbb" legyen ).
Halogattuk (tuk??? juk!!!) a bőröndpakolást, valamint napjában háromszor megállapítjuk, nem semmi lesz Kingának a hazaút a két gyerekkel (a trió vasárnap este indul haza, én hétfő délben követem példájukat). A sikeres érkezésről és út emlékezetes eseményeiről röviden beszámolunk majd; nem tervezünk különösebben hosszú vagy emelkedett lezárást, a tervek szerint ugyanis Márciusban júliusban újrakezdjük!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése