Visszarázódtunk!

Az első két hét nagyon nehéz volt. A jetlag, a betegségek nem könnyítették meg senkinek a visszaköltözést. Szépen, lassan azonban mostanra kezdünk visszaállni a régi kerékvágásba. 

Gábor említette már, hogy mi eljutottunk viszonylag hamar orvoshoz- na túlzásokba ne essünk. Én szerdán lettem beteg (hétfőn érkeztünk) és hétfőn mentem el. Még így is, ha a tesztem nem lett volna pozitív (kenetet vettek és  ott helyben kémcsöveztek) a torokgyulladásra, nem adtak volna antibiotikumot, pedig akkor már 6 napja lázam volt. Ráadásul nem orvos vizsgált, hanem egy family nurse- családi nővér. Maga a dolog egyébként jópofa: az itteni DM szerűségben (CVS pharmacy) van külön "orvosi" rendelő és oda tudsz menni időpont és minden előzetes nékül. Persze van saját háziorvosunk is, de a hosszú hétvége (július 4.) miatt őt nem értük el. A gyerekek háziorvosát pedig nem tudtuk rávenni, hogy fogadja őket. Várjunk, hátha nem lesznek rosszabbul (de belázasodtak persze), nincs csak egy időpont és akkor csak egyet hozhatnak (ez most komoly?!). Egyébként Domonkos és Viola is hamar meggyógyult, a köhögés húzodott sokáig, így végül ők még egy héttel később hétfőn kaptak köhögéscsillapítót. Nos ez egy elég áldatlan állapot volt és ugyan nekem 10 hónapig az előző turnusban nem volt honvágyam, most viszont nagyon vágytam haza. Megan és Kristy is nagyon kedvesen felajánlották a segítségüket, de mégse kérhettük meg őket, hogy a potenciálisan fertőző gyerekekre vigyázzanak. 

Közben Meganéknál a legkisebb csemetéért jelentkezett a családja és három hete már vissza is vették. Ez nem tántorítja el őket attól, hogy újra belevágjanak a nevelőszülőségbe, továbbra is szívesen fogadnak gyereket és segítik át őket egy-egy ilyen időszakon. Ahhoz, hogy nevelőszülő lehess, komoly felkészülésben kell részt venned. Évi 15 órát kell képezned magad a megadott kurzusokon. 

Már belekezdtünk a szokásos programokba is, könyvtár, art class (Viola nagy boldogan szaladt oda a tanárhoz a művével!) és a gyerekeket a vasárnapi gyerekvigyázókra is ott tudjuk hagyni újra.

Gábor teljes erővel vetette bele magát az egyetemi életbe, rögtön azután, hogy az első órát lemondta, ugyanis olyan lázas volt, hogy fel se bírt kelni...

Pénteken Meganéknál jártunk vacsorázni és kifaggatni őket az eddigi nyarukról, sokat meséltek az egyhetes áramszünetről, ami rögtön azután volt, hogy mi elhagytuk a várost. Érdekes módon a legnagyobb gondja mindenkinek a meleggel volt és nem azzal, hogy pl: nem működött a hűtő vagy, hogy nem tudtak főzni... A kajákat hűtőládába pakolták, egyébként pedig minden este (ugye itt a vacsora a főétkezés) valahol étteremben ettek.

A meleg egyébként tényleg megterhelő (nagyon párás a levegő), éjszakára se nagyon hűl le, a légkondi azért nagyon sokat segít. Erről csak annyit, hogy nálunk 78-80 (25-26) körülre van beállítva, normál amerikai otthonokban pedig 68-72 (20-22). 

A gyerekeket visszük mindenféle vizezős helyekre, na meg felfújtam a medencét, amit rögtön a visszaérkezésünk után beszereztünk.

Ezt nagyon élvezik.

 Különösebb fogadóbizottság nem várt bennünket itthon, egy darab csótánytetemet találtunk, azt is a csótányriasztó mellett. Ő volt az első, aki próbálta hatástalanítani.