Az első szülői

Igen, ez is megvolt. Viola születésnapja előtt egy nappal hívtak minket az egyetemi óvodából: ha akarjuk, augusztus végén mehet Viola. Én leginkább sokkot kaptam ettől a hívástól, Gábor pedig nagy örömmel hívta őket vissza (csak üzenetet tudtak hagyni a telefonomon, mert a gyerekek éppen zajló akciója miatt nem tudtam felvenni). A szülői egyébként semmi meglepőt nem tartogatott. Talán csak annyit, hogy a szülők átlagban 5 évvel idősebbek nálunk. És mint utólag kiderült, van valaki a matektanszékról még.

A praktikus részletek:

Helyileg Gábor munkahelyétől kényelmes sétával is mindössze 5 percre van az ovi (ajtótól ajtóig).

Viola a három-négy évesek csoportjába kerül a Reggio Emilia programba. 

Valójában nem oviba fog járni, hanem preschoolba, azaz iskolafelkészítőre.

Reggel 8-3-ig tart az elfoglaltság.

Keményen fizetős a dolog. Ha valakit érdekelnek a részletek:itt.

Az első teljes nap augusztus 21, a jövő héten Viola egy félnapra (kedden) bemegy, hogy pár csoporttársával és az ovó nénivel megismerkedhessen.

Ebédet nem adnak, beállunk mi is mostantól a sorba és ebédre fogunk hideget enni, vacsorára meleget, Viola ugyanis itthonról fog vinni hideg ebédet.

Az alvás/pihenés kötelező, matrac van, azonban takarót nekünk kell bevinni.

A beszerzendők (community supplies) listája nem volt rövid. A szülőin szembesültem vele, hogy ilyen is van, ugyanis mivel mi az utolsó pillanatban kerültünk be (valaki, aki eddig idejárt ki kellett, hogy iratkozzon személyes okok miatt) egy pár papírt nem kaptunk meg.

Viola pizsiben, ugyanis mostanában állandóan öltözik, most éppen ezt vette fel.

Miss Stacey a csoport vezetője, két egyetemista segédje van a 17 gyerekre.

Az jöhet ebbe a csoportba, aki 100%-osan szobatiszta: egyedül intézi ennek minden részletét és fel is öltözik utána (hát ezzel már nincs gond egy ideje). Tudják ők is, hogy balesetek előfordulnak, de ez az elvárás (mi nem is tudunk nagyon balesetet felidézni).

Az emócionális része pedig:

Igen, tudjuk, hogy ez a legjobb Violának, mégis iszonyatosan fog hiányozni, amikor az oviban van, akkor is, ha van, hogy az agyamra megy. Domonkosnak is hiányozni fog, de ő értékelni fogja a rá jutó nagyobb figyelmet.

Idegenek fognak, idegen országban vigyázni a lányomra és idegen nyelven fognak hozzá beszélni... Ez azért elég rémisztő, nem?! Amikor a kézikönyvüket olvastam, majdnem elbőgtem magam annál a résznél, amikor azt írják, hogy mi a teendő katasztrófa esetén (erre felkészülendő egyébként a gyereknek be kell vinni egy extra adag ruhát, egy üveg ásványvizet, higiénikus törlőkendőt és egy fényképet a családjáról).

Viola látta már a termüket, bement az apjával, amikor leadták a papírokat, nagyon tetszett neki. Egyik kedvenc könyvükből a Brown Bearből készült új dekoráció lenyűgőzte (ez Domonkosnak is tetszene).

Az első aggályom már lecsengett: Viola hogyan fogja megértetni magát. Noha tudom, hogy nagyon gyorsan tanulja majd a nyelvet mégis, mi lesz az elején?! Az elmúlt két hétben mintha valamit átkapcsoltak volna benne és elkezdett érthetően és szépen beszélni angolul. Múlt héten vasárnap a nurseryben például szólt, hogy éhes. Az óvodát illetően pedig nagyon izgatott és alig várja, hogy mehessen. Egyetlen aggodalma az volt, hogy este, ha ott alszik kaphat-e kakaót. Ne aggódj, Viola, nem alszol ott. De én ott akarok este is. De akkor hiányoznál anyának... Nem baj anya. Szóval ezt megbeszéltük, meglátjuk kedden mennyire megy simán majd az elköszönés. Van egy elég furcsa tulajdonsága a teremnek, ahol Viola lesz, van egy tükrös ablaka, ami belülről tükör, kívülről lehet kukucskálni. Majd kukucskálok. Majd beszámolok.

A héten új csöveket fektetnek az utcánkban. Hoznak mindenféle nagygépeket. Reggelente Domonkos rohan a nappaliba és üvölti: MARKOLÓ! KICSI MARKOLÓ! Mert ebből kettő is van. 

A zaj eleinte zavarta és nem mert az ajtónkhoz odaülni egyedül:

Még a kezét is fogni kellett.

Viola épp egy másik pizsamát vett fel...

A kisasszony nagyon belejött a rollerezésbe. Azóta nyúz minket a rollerrel, hogy Magyaroszágon látott egy Franklint, amiben az egyik szereplő rollerezik... Nem voltam róla meggyőzödve, hogy fogja tudni használni, de nagyon ügyes. Még Domonkost is tanítgatja. Most állandóan rollerezni járunk.

mindenhova rollerrel járunk

Lehet hamarosan jön majd egy bejegyzés olyan dolgokról, amiket mindig elfelejtünk elmesélni. Már gyűjtöm őket.

Amúgy továbbra is borzalmasak az éjszakáink, Domonkos ezerrel nyáladzik (utolsó négy fog), napközben hisztizik a kocsiból kiszállásnál, kocsiba beszállásnál, evéshez leülésnél, öltözésnél, ha véget ér a mese... Szóval nagyjából mindenen. Ez nem segíti elő az idegeink kisimulását. Én éppen az önéletrajzomat pofozgatom (milyen skilljeim is vannak?), hamarosan belevetem magam "az elküldöm 1000 helyre és lássuk kellek-e valakinek" be.