Itt a tavasz

Biztosan mindenkit ez foglalkoztat velünk kapcsolatban a legjobban: nem, még nem adta le az ügyvédi iroda a vízumkérelmet, de jövő héten már végre elküldik és akkor onnantól még maximum két hét és tudunk valamit.

Mozgalmas hetünk volt, Viola hosszú idő óta minden nap ment oviba, olyan is volt, hogy a két gyereket vittem reggel, olyan is, hogy én vittem Violát, pénteken pedig közölte Gáborral: Apa, (adott egy puszit), you have to go...

Nagyon szép időnk lett, állatkertbe is eljutottunk kedden, Domonkossal sokat játszunk kinn, szaladgáltunk a Botanikus Kertben is, benéztünk a szokásos programokra: art class, könyvtár (új nagy kedvenc a Kíváncsi George), mi pedig visszaálltunk a rendszeres sportolásra... Az edzőterem a tavaszi szünetig tapasztalataink alapján zsúfolt lesz (cél a "spring break body" sokaknak), de minket ez se rettent vissza, na meg az izomláz sem, egy hónap kihagyás után...
Új autónk (továbbiakban Gino), nevét még előző gazdájától kapta, mi pedig tiszteletből megtartottuk. Gábor elintézte a papírmunkát, így már hivatalosan is örökbefogadtuk. Tony már csak a helyet foglalta a felhajtónkon, így azzal is futott pár kört, telefonált néhány ügynökségnek, egy helyre el is vitte, de a 200 dollárt még így az összetört, de ugyanakkor teljesen jól működő motorral rendelkező Tonyért keveseltük. Így fel is került craigslistre a hirdetés és pár óra múlva 500 dollárért már meg is vették, másnap pedig az átadás is megtörtént. Amerikaiasan fánkkal és hamburgerrel ünnepeltük. Nagyjából a lakomát és a kocsi átiratási költségeit fedeztük így Tonyból. Köszönjük!

Szombaton egész nap esett... Örültünk volna egy otthon töltött nyugis napnak, de Viola születésnapi bulira kapott meghívót, így a csajok oda a fiúk pedig a piramisba mentek. A helyszín a Tűzoltó Múzeum, sok képet nem készítettem. Több anyukával is sikerült beszélgetnem, meg egy-két apukával (szerintem az egyik még vagy már illuminált állapotban volt). Jók ezek az alkalmak arra, hogy realizáljam a gyerekem kb. normális gyerekekkel van körülvéve nap, mint nap, a szülők is rendben vannak, kedvesek, aranyosak, jóindulatúak és érdeklődőek (nem csak olyan amerikaiasan, hanem tényleg).

a legjobban öltözött tűzoltó

A gyerekeknek szóló kiállításon én is tanultam hasznos dolgokat... Például, hogy egy ház 6 perc alatt brutálisan lángra kap... Beterelték a gyerekeket egy terembe, ahol levetítették a videót és a termet is fűtötték hozzá... Ez a gyerekeknek egy kicsit sok volt... Természetesen a gyerekeknek volt torta és pizza is (a pizzaból rengeteg) a szülőket csak pizzával kinálták... Pedig csokitorta volt. Viola egy morzsát se hagyott.

Jégkorszak 3: Olvadás

Először a viharok csaptak le ránk... majd az úttest feltöredezett, a repülőgépek élettelen roncsokként hullottak az égből, és valamennyien rohantunk az életünkért a fagy elől...

Várj, várj, nem! Nem, az egy másik film! Kezdjük elölről!

A csütörtöki havazást a pénteki követte. A tavalyi állapotokhoz hasonlóan mindenki "elbújt a hideg elől", az iskolák, óvodák,  pipafedők és állami intézmények gondolkozás nélkül bezártak. Így tartott ez 5-6 napon keresztül, egészen a rákövetkező (jelen) hét csütörtökéig. A rekordfagyok -10 fok körül mozogtak, volt nap, amikor mi sem mertünk már kimozdulni. Egyébiránt abból főzz, amid van: ha kinyitott a gyerekmúzeum, oda mentünk és felmelegedtünk a körhintán. Ha nem... békaugrás oda-vissza a nappaliban, este pedig extra réteg szigetelés Domonkos ágya körül. Felfújható matracból, ágybetétből és játékszőnyegből. Amit lehetett, azért kihoztunk ebből is:

Az óvoda csütörtökön nyitott ki újra. Hétfőn és kedden is az éjjeli órákban kaptuk az értesítőt a másnap törölt ovinapról. Szerda este már mindenki az új "grand opening"-et ünnepelte... Violának sikerült az első hetén egyetlen napon oviban töltenie, majd a másodikon rákontrázott kettővel. Csak semmi kapkodás.

Az egyetem is újraindult, pénteken tartottam az első órámat gráfelméletből. Lényegében "azt tanítok, amit akarok", a tárgynak nincs különösebb előfeltétele, sem folytatása. Van már pár jó ötletem, kezdetnek álljon itt az első házifeladatuk (régi B-s KöMaL példa):

Rajzolható-e a síkon a) 13 b) 14 kör, úgy, hogy mindegyik 3 másikat érintsen?

A mai (vasárnapi) napot kimaxoltuk a gyülekezetben. Reggel bibliaóra, utána istentisztelet, alatta a nurseryben Kinga gyerekfelvigyázott. Délután-este gracegroup, Domonkos és Viola Edent szórakoztatta, kisfiunk továbbá nehezményezte, hogy nem kapott elég muffint. A templomi faliújság kellemes meglepetésként bepillantást engedett a nursery vasárnapi "hétköznapjaiba", ezekkel zárnám mára soraimat:

Hideg a laptopom

Brrr... Visszaérkezésünkor még plusz 20 fok körüli hőmérséklet volt, azonban csütörtökön éjjel az eső meghozta a fagyot. És a havat. A baj csak az volt, hogy először ónos eső esett és arra a hó. Így minden bezárt. Azaz, minden állami intézmény bezárt. Viola egy napot járt oviba, most pedig a négynapos szünet végén járunk, holnap állami ünnep. Az óvó néni a következő levelet írta:

Thank you for putting those pajamas on inside out, or calling Elsa, it worked!

"LET IT GO, LET IT GO" - the cold never bothered me anyway 

Have a fun day off, and please be safe.

Kedden azonban újra jön a havazás... Meglátjuk.

A repülőutunk majdnem zökkenőmentesen zajlott. Négyünket páronként kicsit messzebb tették egymástól, Gábor ült Domonkossal. Az út vége felé Domonkos egy kicsit csücsült velünk is, a melletünk ülő 30-as srác örömére, Viola se volt egy halk utitárs addig, de így ketten már kitettek magukért. Viola egyébként nagyon rendesen viselkedett, aludt egy kicsit, színezett, beszélgettünk, mesét nézett, olvastunk, amikor elmentem pisilni, akkor pedig kiborította a csokifagyit (ami már csak azért volt félretéve, hogy végre elvigye valaki).

Az utolsó járatunkon akadt némi bonyodalom. Sikerült bennünket a vészkijárathoz ültetni, ahol gyerek nem ülhet. Felszállunk a repülőre, leszállítanak minket. Kitalálják. Várunk. Visszaszállunk. Elképzelésük szerint, most a két gyerek ül egymás mellett, én a sor másik oldalán Gábor pedig valahol hátul. Nem, ez nem fog menni (közben telik az idő, kb. már mindenki a gépen, a gép előtt még sorban várakoznak emberek, hogy akkor ők beférnek-e: ráismertetek a légitársaságra?! Igen, United, pedig a jegyet a Lufthansanal vettük). A gyerekek nem ülhetnek egymás mellett, felnőtt nélkül, ugyanis ez nem biztonságos! Újra leszállítanak. Rajtam eluralkodik a pánik. Közlik, ha ez így nem tetszik, mehetünk a következő géppel, három óra múlva. Hah. Még mit nem. De mi ne kiabáljunk velük. Nem vagyunk a gépen, mi lesz ha elindul nélkülünk!! Miss Bettie ott vár a reptéren, viszonylag messziről vezet ki értünk, nála vannak a gyerekülések, hogy jutunk haza?! A gyerekek már nagyon fáradtak, éhesek, nem akarunk Chicagoban rostokolni... Végül valamit kitaláltak, átültettek valakit, most Domonkos velem ül, mindkét gyerek elalszik még felszállás előtt. Megérkezik az összes cuccunk, a gép végül fél órával korábban landol, Miss Bettie pedig már a csomagoknál vár minket (mert itt az USA-n belül egészen a csomagokig lehet jönni).

Itthon postahalom vár minket és üres hűtő, na meg az összetört Tony: erről meséltünk otthon Nektek, úgyhogy most nem térek ki rá, de majd lesznek képek is.

Miss Bettieék éppen vettek egy új autót és árulták a régijüket, így le is csaptunk rá.

Még a havazás előtt megejtettük a vásárlást és Miss Bettiék maradtak vacsorára is aznap. Viola a kanapén elaludt többször közben. A gyerekek átállása is alakul, már csak 5-kor kelnek. Domonkos valamiért sajnos úgy gondolja, hogy a mi ágyunk az övé... Most ezen dolgozunk.

Élveztük a havazást, a jégen csúszkálást, a hideget nem annyira. Itteni értelemben a mi házunk jól szigetelt, de az alsó 40 cm az elég hideg... Szombaton délelőtt az időjárás elől menekülve újra a gyerekmúzeumban kötöttünk ki, a gyerekek körhintáztak, szaladgáltak...

Délután Violával hercegnős szülinapi partyra mentünk, Eliza (lelkészék középsője) ötödik születésnapját ünnepeltük.

Kihagytam egy csomó mindent, de a gyerekek kezdenek megbolondulni, lassan el kell indulnunk itthonról.