Brrr... Visszaérkezésünkor még plusz 20 fok körüli hőmérséklet volt, azonban csütörtökön éjjel az eső meghozta a fagyot. És a havat. A baj csak az volt, hogy először ónos eső esett és arra a hó. Így minden bezárt. Azaz, minden állami intézmény bezárt. Viola egy napot járt oviba, most pedig a négynapos szünet végén járunk, holnap állami ünnep. Az óvó néni a következő levelet írta:
Thank you for putting those pajamas on inside out, or calling Elsa, it worked!
"LET IT GO, LET IT GO" - the cold never bothered me anyway 
Have a fun day off, and please be safe.
Kedden azonban újra jön a havazás... Meglátjuk.
A repülőutunk majdnem zökkenőmentesen zajlott. Négyünket páronként kicsit messzebb tették egymástól, Gábor ült Domonkossal. Az út vége felé Domonkos egy kicsit csücsült velünk is, a melletünk ülő 30-as srác örömére, Viola se volt egy halk utitárs addig, de így ketten már kitettek magukért. Viola egyébként nagyon rendesen viselkedett, aludt egy kicsit, színezett, beszélgettünk, mesét nézett, olvastunk, amikor elmentem pisilni, akkor pedig kiborította a csokifagyit (ami már csak azért volt félretéve, hogy végre elvigye valaki).
Az utolsó járatunkon akadt némi bonyodalom. Sikerült bennünket a vészkijárathoz ültetni, ahol gyerek nem ülhet. Felszállunk a repülőre, leszállítanak minket. Kitalálják. Várunk. Visszaszállunk. Elképzelésük szerint, most a két gyerek ül egymás mellett, én a sor másik oldalán Gábor pedig valahol hátul. Nem, ez nem fog menni (közben telik az idő, kb. már mindenki a gépen, a gép előtt még sorban várakoznak emberek, hogy akkor ők beférnek-e: ráismertetek a légitársaságra?! Igen, United, pedig a jegyet a Lufthansanal vettük). A gyerekek nem ülhetnek egymás mellett, felnőtt nélkül, ugyanis ez nem biztonságos! Újra leszállítanak. Rajtam eluralkodik a pánik. Közlik, ha ez így nem tetszik, mehetünk a következő géppel, három óra múlva. Hah. Még mit nem. De mi ne kiabáljunk velük. Nem vagyunk a gépen, mi lesz ha elindul nélkülünk!! Miss Bettie ott vár a reptéren, viszonylag messziről vezet ki értünk, nála vannak a gyerekülések, hogy jutunk haza?! A gyerekek már nagyon fáradtak, éhesek, nem akarunk Chicagoban rostokolni... Végül valamit kitaláltak, átültettek valakit, most Domonkos velem ül, mindkét gyerek elalszik még felszállás előtt. Megérkezik az összes cuccunk, a gép végül fél órával korábban landol, Miss Bettie pedig már a csomagoknál vár minket (mert itt az USA-n belül egészen a csomagokig lehet jönni).
Itthon postahalom vár minket és üres hűtő, na meg az összetört Tony: erről meséltünk otthon Nektek, úgyhogy most nem térek ki rá, de majd lesznek képek is.
Miss Bettieék éppen vettek egy új autót és árulták a régijüket, így le is csaptunk rá.
Még a havazás előtt megejtettük a vásárlást és Miss Bettiék maradtak vacsorára is aznap. Viola a kanapén elaludt többször közben. A gyerekek átállása is alakul, már csak 5-kor kelnek. Domonkos valamiért sajnos úgy gondolja, hogy a mi ágyunk az övé... Most ezen dolgozunk.
Élveztük a havazást, a jégen csúszkálást, a hideget nem annyira. Itteni értelemben a mi házunk jól szigetelt, de az alsó 40 cm az elég hideg... Szombaton délelőtt az időjárás elől menekülve újra a gyerekmúzeumban kötöttünk ki, a gyerekek körhintáztak, szaladgáltak...
Délután Violával hercegnős szülinapi partyra mentünk, Eliza (lelkészék középsője) ötödik születésnapját ünnepeltük.
Kihagytam egy csomó mindent, de a gyerekek kezdenek megbolondulni, lassan el kell indulnunk itthonról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése