A héten másodjára jártunk a könyvtárban. Meggyőződésem, hogy én tanulok a legtöbbet belőle, Domonkos pedig az, aki a legjobban figyel. Múlt héten leginkább mondókázás és meseolvasás volt a program. Nagyjából 15-20 percig, aztán előkerülnek a nagy szekrényből a játékok és a gyerekek játszanak. Mármint a legtöbb, az enyémek persze nem. Domonkos az első alkalommal nagyon figyelt, most Violát szerettem volna jobban bevonni, némi hadakozás után az ölemben maradt. Az első alkalommal Viola kért tőlem egy törlőkendőt és takarított. Amikor itthon megkérdeztük, mi nem tetszett neki, azt válaszolta a néni. A múlt heti néni pedig sokkal jobb volt szerintem. Az e heti nem nagyon tudott énekelni, mégis ragaszkodott hozzá. De ezen könnyen hajlandó vagyok túllépni, itthon megtanítom nekik a dallamot, nekem úgyis a kiejtéssel van gondom.
Képeket egyelőre nem tudtam készíteni, mert természetesen egyedül viszem a gyerekeket és épp elég őket nem elhagyni/vigyázni, hogy sem egymásban sem másban sem a könyvtárban ne tegyenek kárt. Azt tervezem, valamelyik szombaton elmegyek kettesben Violával és akkor fogok tudni fényképezni is.
Violának nagyon tetszik az épület, és a gyerekrészleg is. Élvezi a sok könyv látványát és azt, hogy válogathat a polcról. Mindig talál valami érdekeset. Legutóbb például a szájhigiéniáról olvastunk. Előtte pedig az autizmusról. Viccet félretéve, talált egy zászlós könyvet, amit mind a két alkalommal levett és most már megismeri az amerikai zászlót is. Ami jópofa, hogy a gyerekrészlegen gyerekméretű asztal van és az asztal mellett a falon van egy játékfal, úgyhogy Domonkos is le tudja kötni magát.
Szerveztem magunknak játszótéri randit is, Kristyékkel találkoztunk (lelkész felesége), náluk van Luke, Eliza és Isaac. Ők jönnek hozzánk a jövő héten vacsorázni. Hatalmas segítség voltak legutóbbi itt tartózkodásunk során (Kristy kereste nekünk a klinikát, ahova jártunk még Violával a pocakban) és most is, ugyanis a lelkészen keresztül lett például a lakásunk. Ja és csak úgy kaptunk tőlük egy mikrót, mert ők már nem használták.
A hét említésre méltó eseményei továbbá:
Rájöttem, hogy Viola mondókákkal könnyebben tanul angolul, így már tudja például a számokat tízig, persze csak a mondókával együtt. Magyarul is tud 10-ig számolni, csak az ötössel valami problémája van. Időnként kihagyja. Egyre több angol szót tud már, időnként kérdezi is, hogy mi, hogy van angolul.
Gábor újabban biciklivel jár dolgozni! Így sokkal gyorsabban beér meg hazaér.
Nekem pedig lett egy "running buddym". A parkban egy fickó futás közben leszólítitt, hogy futhatna-e velem, mert nekem olyan békés az arcom, így futás közben. Szóval egy egész percet javítottam az utolsó körben. Szerencsére nem bírta az iramot.
Gábor épp Béla partyn, a diákjai pedig nem lettek okosabbak, viszont már van egy-kettő a fogadóórákon. Az egyik lány megkérdezte tőle, szerinte leadja-e a tárgyat, mert a második zh-ja rosszabb lett, mint az első. Ráadásul 80%-ot kell hoznia ahhoz, hogy értelme legyen annak, ezt a tárgyat végigjárta. Gábor túl türelmes velük. Megállapította, hogy engem nem nagyon szeretnének itt a diákok. Az én válaszom erre a kérdésre ugyanis az volt, hogy ha még ezt sem tudja kiszámolni, akkor mindenképpen adja le a tárgyat...
Gábor épp Béla partyn, a diákjai pedig nem lettek okosabbak, viszont már van egy-kettő a fogadóórákon. Az egyik lány megkérdezte tőle, szerinte leadja-e a tárgyat, mert a második zh-ja rosszabb lett, mint az első. Ráadásul 80%-ot kell hoznia ahhoz, hogy értelme legyen annak, ezt a tárgyat végigjárta. Gábor túl türelmes velük. Megállapította, hogy engem nem nagyon szeretnének itt a diákok. Az én válaszom erre a kérdésre ugyanis az volt, hogy ha még ezt sem tudja kiszámolni, akkor mindenképpen adja le a tárgyat...
