Lassan (nagyon lassan) rátalálunk az itteni rutinra.
Odakinn 35-40 fokok vannak. Viola ezt nem viseli túl jól. Délelőtt jó kinn lenni, nagyjából fél 11-ig. Délután pedig csak hat óra után. Gábor kedd-csütörök reggel 7-kor indul, egyébként 8 óra tájban. Hazaérkezni valamikor 4:30-5:00 között szokott. De volt már példa későbbre is. Egyszer olyan is előfordult, hogy hazajött ebédelni.
Jártunk egy párszor már a helyi Botanikus Kertben (megvettük az éves belépőt, mert nagyon tuti hely).
Szombaton végre Gábort is elvittük, aki teljesen el volt ragadtatva (gondolhatjátok!) attól, hogy mennyi dolgot lehet itt csinálni. A gyerekeknek, a kert egyik részében, hatalmas játszótér van kialakítva. Minden van. Az egyik felébe kis házikókat építettek, amik különböző szerepeket töltenek be: van zenélős, konyhának berendezett, van ami mellett állatok tartására szolgáló ketrecek vannak, találtunk igazi viskót is és van mesebeli is. A másik részében van egy hatalmas homokozó, csúszda stb. Igyekszem Violának kisebb szeletekben adagolni, mert egy házikóban el tud játszani egy egész délelőttöt és bőven lesz időnk mindent felfedezni.
Képek (azért nem készítettem két héten keresztül, mert elfelejtettem az aksi töltőjét kihozni magammal. Rendeltünk amazonról egyet, ami nem passzolt és csak most érkezett meg a jó.)
Találkoztunk a múlt héten Meganékkal is, mutattak egy tuti játszóteret. Egy másikat már mi is felfedeztünk, de persze ez sokkal jobb!
Az istentisztelet alatt van gyerekfelügyelet. Egy olyan szobában vannak, ami elég menő cuccokkal van felszerelve. Gyakorlatilag minden van: a kézműves foglalkozásokhoz egy egész szekrény, babakonyha és ágy, bébijátékok, hatalmas hintaló stb. Már első alkalommal észrevettem, hogy a gyerekeknek van saját doboza. Ezen a vasárnapon már kaptunk mi is! Ebbe lehet beletenni a nasijukat, csereruhát, pelust stb.
Most először hagytam egyedül a csemetéket ott, megadtam a számom, hogy hívjanak, ha kellek. Fél óráig bírták, aztán Domonkos győzött. De reményeim szerint egyre többet fognak bírni. Viola csak egyet nyafizott, amikor becsuktam az ajtót magam mögött. Aztán elég otthon érezte magát. Folyamatosan beszélt. Magyarul. Úgyhogy amikor visszajöttem, arra kértek, hogy néhány alap dolgot tanítsak meg nekik magyarul... Én pedig ugye nem szívesen... Kíváncsi vagyok, mi lesz itt néhány hónapon belül.
Vasárnap házicsoporton vettünk részt. Az alkalmat egy olyan családnál tartották, akik kinn laknak egy Arlington nevű helységben, fél órányira Memphistől. A házukról csak annyit: két éve épült, lenn két nappali van és külön játszószoba a gyerekeknek. Viola nem nagyon akart onnan hazajönni. Két lányuk van: Emma (5) és Lilly (3), gyönyörű kislányok és persze minden olyan játékuk megvan, amit csak két lánynak el tudtok képzelni. És még más is. Az apjuk azon a baptista teológián tanít. Itt végzett Rich, a gyülekezet lelkipásztora is.
A képek között találtok a parkbeli sétánkról is néhányat, korábban ugyan ehhez a parkhoz laktunk közel csak a fél mérföldes határnál, most pedig a negyed mérföldesnél lakunk. Ide jártunk és járunk most is futni (csak most felváltva).
Most pedig Gábor éppen Béla partyn van (igen, hétfő este, ugyanis sokan a hétvégén érkeztek, ezért most tartják), ez az első estém egyedül a gyerekekkel itthon. A következő bejegyzést biztosan ő írja, egy halom érdekes témát gyűjtöget már egy ideje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése