Egyveleg

Mielőtt bármibe belekezdenék, napi feladványunk a reggeli müzli mellől: mi nem tetszik nekem a képen? A helyes megfejtők között 3 doboz extra Ca-t tartalmazó csodatejet sorsolunk ki!

Ha már matek, némi összegzés az elmúlt egyetemi időszakról.

Reggel az egyetemre menet a shuttle felvett az út széléről. Integetésre korábban is történt ilyen (sőt olyan is, hogy nem állt meg), most azonban egykedvűen (jókedvűen) meneteltem a Spotswood-on és arra lettem figyelmes, a mellettem elhaladó shuttle shatu-fékkel, vészvillogóval félreállt. Felszálláskor a sofőr közölte, már megismer az úton. Egy másik kedves sofőr hölgy a kulcsom elvesztését hallva komoly detektívmunkába kezdett, több alkalommal kikérdezett a részletekről, majd 4-5 nappal az esemény után felszálláskor közölte, pályát tévesztett, értsd:  megvan a kulcsom, az xyz irodában vegyem át. Nos... berlini kalandjaimat követő veterán olvasóink tudhatják, nincs jó sztori egy elveszett és megkerült kulcs nélkül!

Ma reggel ismét zh-t írt az egyik csoporton. Az egy órás zh-n az első távozó fél órával megelőzte az utolsó érkezőt. Ketten kéredzkedtek ki pisilni, hárman nem hoztak scrantront, egy valakinek kellett utólag bemutatnia a személyiét. Nem láttam pontosan, de mintha az egyik hallgató (célzás értékkel?) a fegyvertartási engedélyével igazolta volna magát (majdnem úgy néz ki, mint a jogsi).

A zh íratás két érdekes észrevételt is szült: egyrészt szemlátomást teljes mértékben asszimilálódtam, ugyanis korábbi megkérdezésre azt válaszoltam, kb. a diákjaim fele fekete (khm, khm, izé, afrikai-amerikai; lassan már a grafikonoknál is afrikai-amerikai vonalakról fogok beszélni), holott a zh-n megjelentek alapján ez az arány inkább 2/3; már észre sem veszem őket. A másik megdöbbentő észrevételem, ha nem beszélek... csönd van a teremben. Ha csönd van a teremben, kifogástalan minőségben hallgatható, ahogyan kb. 70 csöpögő orrú diák közül egynek sem jutna eszébe zsebkendőt elővenni. Átlagosan 1.7 szipogás/másodperc, időnként egymást biztatva fergeteges "szipvihar" tör ki. Mindezt 60 percen keresztül!!! Szip-szip, szi-szip-szíííííp,  sziszip, szi-HKRRRRRRR!... szip.

Béla miniszemináriumaira (kedd-csütörtök délelőtt, közvetlenül az órám után) immáron hivatalosan is... izé, hivatalos vagyok. Ez annyira, de annyira lázba hozott, hogy az egyik csoportomnak el is felejtettem házit adni (pedig aznap nem is volt szeminárium). Mindeközben megtaláltak némi matematikai szagú, de lényegében teljesen adminisztratív "adatrögzítős" teendővel is, így már végképp nincs időm kutatni nem unatkozom, ellenben komolyan elgondolkoztam a pályaváltoztatáson... újabban már a tanszéki kávét is én főzöm...