Múlt hétvégén és a hét elején a gyerkőcök betegeskedtek. Így nekem maradt időm végre egy kicsit pakolászni itthon, mert nem mehettünk sehova. Keddre Viola annyira jól lett, hogy el tudtam vinni art classra. Gábor pedig hazajött Domonkosra vigyázni, mert sajnos ő még elég náthás volt. Szerdán már együtt mentünk a könyvtárba.
Csütörtökön vacsoravendégeink voltak. Viola kezd megbarátkozni az angollal. Egy-egy dolgot már hajlandó mondani: please, thank you, come, I am sorry, donut, rooster stb.. Sokat segített a barátkozásban, hogy Kristy (lelkész felesége) elénekelte a Twinkle twinkle little start-t (Hull a pelyhes fehér hó dallamára). Legtöbbször továbbra is magyarul szól az idegenekhez. Például Kristyhez, hogy ne vigye el az összes sütit (természetesen Violának tettem akkor már félre, csak ő ezt nem tudta).
Pénteken igazán különleges progamon vehettünk részt: mályvacukor sütésre hívtak minket a Pitt családhoz. Őszintén szólva, szerintem nyersen a pillecukor elég visszataszító.
Sütve viszont igazán finom. Így gondolta Viola is, aki rögtön süttetett az Apjával még egyet az első elfogyasztása után. Domonkos hangosan adta nemtetszését tudtunkra amiért ő természetesen még nem kaphatott ebből a finomságból. Félelmetes látni, hogyan nyílik ki az értelme. Már szabályosan hisztizni tud, ha valamit nem kap meg.
A szombat délelőttünket egy hatalmas játszótéren töltöttük, Shelby Park, ahol korábban, amikor még szép idő volt, Viola egy vizes parkot is kipróbált. Négy része van ennek a játszótérnek: mászókák, hinták, csúszdák és a homokozó. A gyerekeknél nagy sikert aratott.
Újdonság még, hogy Viola újabban pelus nélkül közlekedik és éjszakára se kell már neki. Persze ez szül vicces helyzeteket. Ma például a könyvtárban egyik kezemben fogtam Domonkost (aki mindenáron a wc-t akarta szerelni), másikkal pedig Violát tartottam a wc-n, hogy bele ne essen... A mai könyvtárazás sikerült eddig a legjobban, Majd' félórát benn tudtunk ülni a mondókákon, Domonkos áhitattal figyelt, gagyogott, mutogatott, jó messzire elmászott tőlem, Viola pedig hol mellém ült, hol szaladgált, de kimenni nem akart. Valami ilyesmi egyébként a könyvtári program. Az otthoni ringatóhoz tudnám hasonlítani.
Gábornak hétfő-kedd őszi szünete volt. Eredeti terv szerint kirándultunk volna egy nagyobbat, de aztán másképp döntöttünk. Így hétfőn újra a hatalmas játszótérre kocsikáztunk, kedden Gábor is eljött velünk délelőtt az art classra, ahol Viola egy kakast (rooster-kiáltotta Viola a teremben) készített, majd délután az állatkertbe mentünk.
Végre kezd az idő egy kicsit lehűlni, így már csak délután vannak 30 fokok, délelőtt már olykor szükség van egy pulcsira is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése