Ritkábban írunk...

...mert igen sűrű az élet. Ráadásul a házról készült posztot próbáltam elkészíteni, de nem haladtam vele sokat.  A képek már készek.

A gyerekek nem sok szabadidőt hagynak nekem a nap során. Sokszor éppen fél órát ha együtt alszanak, ezt az időt pedig arra használom, hogy csöndben, békében megigyam a kávém és elmenjek pisilni anélkül, hogy akárki ordítana. Igen, Domonkos abba a korba ért, hogy ordít, mint a sakál, ha nem lát. Viola aranyosan vígasztalja: mindjárt visszajön, Domonkos, semmi baj. Olykor felettébb cuki vele. Olykor pedig a képzeletbeli lufit sem akarja megosztani a kistestvérével. Másik új szokása Domonkosnak, ha a laptomat látja, magából kikelve üvölt: MESE!

Játszórandit szervezgetek Violának, Henryre vigyáztam az elmúlt két hétfő délelőtt. Meganék otthon tanítják a gyerekeket és már van két iskolás gyerekük. Henry szegény, pedig ilyenkor csak láb alatt van. Így ő mindenképpen örül, hogy játszópajtása akad, Viola pedig legalább barátkozik, otthoni környezetben, ami sokat javít a hozzáállásán. Ráadásul egy halom új kifejezést tanul úgy, mint: NO JUMPING ON THE BED.

Welcome to the Dühöngő

Ismeritek a komatál kifejezést? Van a gyülekezetben egy friss babácska. Egy mexikói és egy amerikai gyereke, a második. A nagyobbik kb. Violával egyidős, nagyon cuki kétnyelvű. Múlt vasárnap érdeklődtem kistestvére hogy léte felől: She is in my casa- válaszolta. Szóval ma nekik főztem délután. Egyébként az anyuka a héten ment vissza dolgozni, már hat hetes a baba.

Megvettük a hétvégén a gyerekeknek a jelmezeket Halloweenra. Jópofa, hogy az Art Classon is lesz csokigyűjtés most egy héttel korábban, illetve a templomban szerveznek egy Őszi Ünnep néven futó akadályversenyt a gyerekeknek, ahol gyűjthetnek cukorkát szombaton. Természetesen 31.-én a Reformáció Ünnepét fogjuk ünnepelni. 

Ma megérkezett a jogosítványom! Ezt is sikerült nagy nehezen elintézni.

Hamarosan töltök fel új képeket, remélem...