B&B: 4.5 új mese

Jó reggelt helyett
Mielőtt belevágunk a részletekbe, rövid ízelítő a reggeli rituáléból.

Jó, jó, jó, én ezt most ideteszem, de ne tessék elfelejteni, csak hármat szabad nézni, a harmadik az UTÓÓÓÓÓSÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!

A lázmérő új neve: "muszáj"
Domonkos jól ránk ijesztett a héten, másfél napon át 39 fokot is elérő, majdnem konstans lázat produkált. Mondanom sem kell, ezt ismét egy teljesen átaludt éjszaka után tette, amikor az ember már-már látni kezdené a fényt az alagút végén. A láz mára teljesen eltűnt, a jókedv visszatért; a szakértők a nyomokból a gyerek 46. fogára gyanakodnak.

Crash
"Lucky it was the eggs, not the legs.
 Lucky it was the pies, not the eyes.
 Lucky it was the bread, not the head.
Lucky it was the cheese, not the knees."
(ismeretlen szerző műve a kevéssé ismert, ősszel vásárolt mesekönyvből. Az eredeti dokumentum immáron az enyészeté ).

Azaz, khm, mindig elfelejtettem, Tony melyik oldalán van a benzintartály bejárata (van ennek valami normális neve is...). Már nem. Orsolya kiköltözésével kezdődött, a házuk előtti kerti fém díszoszlopok (???) egyikének gömbfejét sikerült végighúznom a jobb oldali ajtó szélén (tankolás szerencsére a baloldalon). Az elmúlt héten aztán a Krogeres bevásárlás végén tolatás közben a túloldalról kitolató hölgy belefarolt szegény Tonyba. Bár a helyszínen elismerte, nem nézett hátra az egyik irányban, a biztosító által rögzített változatban már természetesen "egymásnak mentünk" szerepelt. Nem tudok nagyon haragudni rá ezért, az összes biztosító arra treníroz, soha ne ismerd el, hogy te voltál a hibás...
Tony mindenesetre már igazi harci veterán; szerencsére a horpadás a jobb, a benzintartály nyílása (na-de-komolyan-mi-ennek-a-neve???) a bal oldalon található. A kocsi a kettő között.
Kevés szót érdemel, de az egyébként is borzalmas hét betetézéseként a pénteket egy rögtönzött defekttel zártam. Az áldozat ezúttal Clark, akit hétvégére így az egyetemen kellett hagynom. A sérült belsőt azóta eltávolítottuk, a páciens állapota stabil.

Önjáró
Viola az elmúlt havi betegség során megtanult egyedül, sírás és hisztizés nélkül lázat mérni és orvosságot bevenni. Azóta lelkesen gyűjtöget újabb és újabb medálokat, mi pedig nem győzzük számon tartani a kategóriákat: cipővétel (fel-le) egyedül, pulóverbe szorulás segítség nélkül, vécédeszka-használat és kapcsolódó témák; mindeközben lépten-nyomon megemlékezik róla, ő már tud olvasni-számolni-angolul beszélni, "apa, mikor megyünk egyetemre?"
Az angol kapcsán említést érdemel, hogy Henry látogatásai alkalmával Viola már ide-oda pattog a két nyelv között, a legtöbb időt egy köztes állapotban töltve, melyet természetesen csak ő ért. Egyre gyakrabban kérdezi meg különféle dolgokról, kifejezésekről, hogy mondjuk angolul (trükkösen csak annyit mond: "és az hogy van?").
Ha már nyelvtanulás, Domonkossal az egyszerűség kedvéért több szót már párban tanítottunk. Cél az effektivitás maximalizálása, ez azonban esetenként szórakoztató kérdezz-felelekhez vezet:
-Boci?
-Káo!
-Kacsa?
-Dákkkk!
-Cica?
-Miaúúúú.
-hm... Tigris?
-Tiger!!
-Oroszlán?
-Tiger!!
- Zsiráf?
-Tiger!! Tiger!! Tígggris az a T-I-G-E-R!!!

Summer is coming

Az előző videó természetes archív,  a héten Memphisben beköszöntött a 10 hónapos nyár. Ugyan az időjárás még alkalmi fagyokkal riogat, reményünk szerint ezek érdeklődés hiányában elmaradnak. A héten többször is kirándultunk a botanikus kertben, legutóbb nem sokon múlott, hogy összetűzésbe kerüljünk egy csapat kíváncsi gúnárral (Gúússz! Gúnár az gúúúsz!). Végül futni hagytuk őket.