Próbahét

Most egy hosszabb lélegzetvételű bejegyzés következik. A fontosabb rész (ami nem a kajálásunkat taglalja) kiemelt lesz ebben a bejegyzésben, hogy ne raboljam azok idejét, akiket nem érdekel, hogy miket ettünk a múlt héten:D.

Ezen a héten rákészültünk az ovira. Az étkezéseket igyekszünk amerikaira formálni, mármint sorrendiségében, nem egészségességében. A szülőin elhangzott félmondat miszerint tavaly a szülők nagyszerű ebédeket küldtek a gyerekekkel, nem is láttam feldolgozott (processed) ételt a dobozokban nagy fejtörést okozott nekem. Ugyanis: The term processed food includes any food that has been purposely changed in some way prior to consumption. Azaz minden olyan étel feldolgozottnak számít, ami akármilyen mértékben is változott fogyasztás előtt. Gyakorlatilag akármi, amit a boltban lehet kapni már feldolgozott étel, kivéve persze a zöldség, gyümölcs. Ha belegondoltok még a hús is feldolgozott, hiszen azt is szeletelik. Gábornak megemlítettem ezt a problémát egy percig nézett rám kimeredt szemmel, majd pislogott kettőt és a következőt mondta: nekem sokat könnyített az életemen az, hogy amikor egy ittenivel beszélek felteszem az eznemérthozzá/buta/aztsetudjamirőlbeszél szűrőt. Oké, lehet, hogy megspórolhattam volna magamnak némi aggodalmat. Miss Staceynek határozottan fogalma sincs arról, hogy mi az, hogy processed food. De arról sem, hogy az iskola idő alatt bekövetkező katasztrófa esetén milyen csomagot kell benntartani, ugyanis az ásványvizet haza akarta küldetni Gáborral, majd hétfőn megmutatom neki a leírást... Lehet egyedül én olvastam ezt a könyvet, meg az, aki írta?!

Az étkezéseink:  Az elvet biztosan Ti is ismeritek naponta ötször, ötfélét: zöldséget, gyümölcsöt. Domonkos reggel 10-ig három adag gyümölcsön túl van. Reggel általában mindenki zabpelyhet eszik, Viola csoki csipsszel, tejjel, mi tejjel, Domonkos pedig banánnal keverve. Megisszák hozzá a a kakaójukat, mi kávét meg sok vizet. Aztán Domonkos egy óra múlva kér gyümölcsöt megint, ekkor szokott Viola is enni: idény szerint, mostanában szőlő, barack, mangó és 10 óra körül megint egy adag, időnként alma, sárgadinnye stb. Persze ezek nem nagy adagok és ha éppen nem vagyunk itthon, akkor meg van, hogy kekszet esznek tíz óra körül. Olyan is előfordul, hogy csinálok nekik egy hatalmas adag gyümölcsturmixot, ami nagyjából két perc alatt elfogy és ez fejenként jelent 3-4 dl gyümölcslevet.

Eddig délben ebédre biztosan volt zöldség a köret mellé vagy köretként, vagy egybesütve legalább egy féle, de igyekszem kettőt, mert így Viola válogathat. Egy jó darabig leginkább krémlevesbe fogyott csak el sok dolog, de most már kezdek ráérezni azokra a receptekre, amikből sikerül nekik valót készíteni, és szívesen megeszik. A leveseket kicsit meguntam, főleg, hogy itt nem lesz olyan, mint otthon. Domonkos ebédre is mindent megeszik. Mindenféle zöldséget. Amit nem hajlandó megenni, az a mac and cheese (Viola kedvence) és a krumplipüré (ezt őszintén szólva egy kezemen meg tudom számolni hányszor készítettem, mióta kinn vagyunk tavaly óta). Krumplipüré helyett, szívesebben készítek karfiolpürét, vajjal, chedar sajttal, fűszerekkel, egészségesebb és mindenki szereti.
Van egy kedvenc levesünk, amit képtelenség a gyerekek torkán lenyomni: taco leves. Gábor és én egész héten tudnánk enni, de a gyerekek nem szeretik. Domonkos még csak-csak megeszi, de Viola csak a kukoricát eszi ki belőle. Na meg a nachost persze megeszi hozzá.

Délután kapnak a gyerekek édességet, vagy sütök valamit, ami kitart pár napig, vagy vannak itthon tartalékaink (highly processed food!:D), Domonkos ilyenkor is kéri a gyümölcsöt sokszor. Ha frissen sült kenyér van, a lekváros kenyér a tuti befutó.

És végül a vacsora. Ami többnyire eddig hideg étel volt, házi kenyér esetleg bagel, sok-sok zöldség: Domonkosnál a paradicsom a tuti befutó, Viola a bébi répát szereti nagyon, magunknak sokszor készítettem balzsamecettel és olivaolajjal valami salátát, gyakran főzünk keménytojást, olykor avokádókrém is kerül az asztalra.

Amire mi figyelünk vásárlásnál.
Itt az állatokat sok gazda nagyon rossz körülmények között tartja, teleszteroidozzák őket, hogy minél nagyobbak legyenek, a csirkék melle akkorára nő, hogy járni se bírnak tőle, rengeteg antibiotikumot lőnek beléjük, hogy ne legyenek betegeket... Szóval eleinte sokat olvastunk, most már tudjuk a megbízható márkákat. Antibiotikum és szteroid mentes husikat veszünk. Próbálunk odafigyelni, hogy ha konzert zöldséget veszünk (ez általában a kukorica) az ne legyen GMO-s (génmódosított). Gyümölcsből és zöldségből sokszor veszünk biot, a répából biztosan, hiszen a gyökérben halmozódik fel a legtöbb méreganyag...
Amiből csak lehet a konzervet kerüljük és veszünk inkább szárított (?) babot, lencsét vagy persze frisset.
Pékárúból szinte csak bagelt veszünk, Viola allergiája miatt inkább mindenfélét sütünk itthon.

Mi változik, hogy megcserélődik az ebéd és a vacsora? Ezen a héten próbahetet tartottunk.
Hétfőn és kedden ugyanazt ettük ebédre, így kipróbálva hétfőn, hogy Viola vajon meg fogja-e enni kedden az ebédet, amit szándékozok csomagolni neki a félnapos ovira.

Mindent bepakoltam dobozokba és betettem a táskájába, ebédkor meg megkapta és egyedül kellett kinyitogatnia (hétfőn, itthon, hogy kedden segítettek-e neki, az nem derült ki). A jobb alsó dobozban házi készítésű müzliszelet van. Ez sajnos nem sikerült annyira jól, mert ahogy felmelegedett elkezdett széthullani. Ízre nincs panasz. Miss Stacey szerint ez túl nagy adag ebéd Violának, aki miután hazajött még 40 percig evett... És szinte mindent megevett. Be kell gyorsulnia az evéssel. Itthon képes 50 percig enni egy étkezésnél. Persze közben beszélgetünk, de ő végigüli... Természetesen pogácsát vitt a gyerek, hogy engedhetném el az első ovis napjára hamuban sült (majdnem) pogácsa nélkül.

Az ovis napról:

Megbeszélés szerint a hat percre lévő oviba (8:00-8:15 kell beérni) 7:40-kor akartunk elindulni (fényképezkedünk még a parkolóban, köszönünk a tigrisnek stb...). Ebből 7:44 lett, eleredt az eső, jött a vonat és dugó lett. A jött a vonat itt azt jelenti, hogy tehervonat és minimum negyed órás álldogálás... Kiszállunk, már nem esik, Viola felveszi a hátizsákját, én a közösbe hozandó alatt szakadok meg, Viola tesz két lépést, elesik. Jaj, nem sír, oké rohanunk tovább.

Domonkos sírt az elköszönésnél

Beengednek az ajtón, Viola első feladata, hogy levegye a nevével ellátott csillagját. Nem akarja elvenni, hozzám bújik. Nem baj, menjünk be. Miss Stacey megnyugtat, hogy nem lesz semmi baj, ha elmegyek majd feloldódik. Odakísérem a kisasztalhoz, ahol a többiek rajzolnak egy óvobácsival (ezen a napon csak 6 gyerek volt most elosztották a csoportot három napra). Viola szépen megmondja angolul milyen színnel akar rajzolni (Viola adj egy puszit indulok). Morcosan adja és odafordul rajzolni. Egy könnycsepp nélkül elköszöntünk. Meglepően gyorsan. Én azért kifele elsírom magam, úgyhogy nagyon sietve hagyom el az épületet. Gábor kinn sétál Domonkossal és tigriseket vadásznak.

Bekísérjük Gábort Domonkossal az egyetemre, szaladgálunk még egyet ott, lépcsőzünk és kiélvezzük, hogy azt csináljuk, amihez Domonkosnak van kedve. Az első órában 10 percenként nézegetem a telefonomat, hogy hívnak-e már, Viola üvölt és haza akar menni, de utána megunom és tudomásul veszem, hogy minden rendben. Hazajövünk, Domonkos eljátszik egyedül!! Én pedig meg tudok csinálni egy halom házimunkát, majd elviszem Domonkost az art classra, ahol végigüli a mesét (eddig mindig rohangált) megcsinálja a kézműves feladatot, megeszi a ropogtatni valót és szépen játszik (eddig hol bujkált ez a gyerek?!). Utána pedig szaladunk Violáért, hiszen csak fél napra ment. Gábor ment be érte, átsétált, hogy elhozza és röviden beszámol Viola, hogy milyen jól érezte magát. Néhány furcsaság a napjából: ivókútból isznak, a gyerek pulcsiban jött ki (40 fok árnyékban), ugyanis a klímában fázott és spanyolul is beszéltek hozzá. Ez utóbbiról két szóban: Gábornak félmondatban megemlítik nagy büszkén, hogy egy-egy szót mondtak spanyolul is Violának. Gábor elkerekedett szemekkel határozottan mondja: a gyerek NEM beszél spanyolul, ne zavarják össze. Ő magyar. Velem rengetegszer előfordul, hogy spanyolul köszöntenek. Legtöbbször persze, ha egyedül vagyok. Két szőke, kék szemű gyerekkel azért ez már problémásabb.

Az új rendszernek megfelelően ettünk tehát már a héten, a hétfő-kedd ebédet láttátok (magunknak készítettem hozzá salátát, Domonkos kapott paradicsomot), vacsora: sült csirke első este édeskrumplival és maradék sült padlizsános krumplival és mac and cheese-el második este maradék csirke, édeskrumpli és cukkínis rizs. 

Szerda-csütörtök takot ettünk ebédre, házi készítésű takoval és a töltelék a maradék husi volt, hozzá pároltunk kukoricát, illetve egy adag cukkínis, almás csirkemellet készítettem csütrötökre tölteléknek. Vacsorára vendéget vártunk szerdán, így a lassan főző edényben chicken noodle soup (csirke-zöldség leves tésztával) készült brownieval és cheescake cookieval utóbbi kettő a sütőben. Ez maradt csütörtök vacsorára is, sütöttem hozzá polentát (ezt csak mert ki akartam próbálni milyen lenne Viola lunchboxába). 

Péntekre a gyerekek ebédre pizzát rendeltek, így az reggel megsült, cukkínis falatkákkal (Gábor miatt főként, mert a pizzatészta nem kelt még meg mire indulnia kellett). A vacsora pedig citromos görögös csirkecomb lett.

A hét elején még tartottuk magunkat az elképzeléshez, hogy este elkészítjük a másnapi ebédet, aztán ez elmaradozott. A tapasztalat az, hogy a héten kenyeret nem sütöttem csak a hétvégén... Pogácsát, takot és polentát ettünk helyette. Lehet, hogy így kevesebb szénhidrátot fogunk fogyasztani?

Most így leírva ez lehet, hogy soknak tűnik, de egyik étel sem igényelt hosszabb törődést. Ráadásul a héten azért pár dolog kísérlet gyanánt is készült. (Visszaolvasva jöttem rá, hogy ez egy csirkés hét volt, múlt héten azért ettünk halat, meg marhát is, erre a hétre meg lesz pulyka és marha).

Múlt hét vasárnap elköszöntem Danitől, most vasárnap indul Magyarországra, legközelebb karácsonykor jön vissza Memphisbe látogatóba. Magyarórákat mostantól nem adok. Munkatalálás terén nincs újabb fejlemény, kevés a részmunkaidős lehetőség, de azért elküldtem egy-két helyre a frissített önéletrajzomat.

A következő bejegyzést már átengedem Gábornak. Végre végetértek a nyári órái és most egy hét szünet következik az őszi szemeszter megkezdéséig.