Innen-onnan

Kutyaugatás és sikoltozás, erre lettünk figyelmesek nyár végén, mikor a gyerekekkel kinn játszottunk a hátsókertben.  A szembeszomszédok egyike egy fiatal srác (feltehetően nem túl gazdag ruhatárral rendelkezik- mindig félmeztelenül járkál) két pitbull kutyája van. Időnként elfelejti őket bezárni. De ugye ez nem baj, mert az ő kutyája nem bánt. Ezzel sok kutyatulajdonos így van. Az én kutyám nem bánt, nem harap, amíg egyszer csak mégis. Én nem tudom megígérni, hogy az én gyerekem úgy fog viselkedni, hogy ne idegesítse fel a kutyát, szóval tartsd pórázon! Különben is... Az emberek is elég kiszámíthatatlanok, hát még az állatok... Párszor volt már ebből konfliktusunk ezzel a szomszéddal, a kutyái ideszaladtak a kocsibeállónkra, Gábor először finoman majd egyre határozottabban küldte el őket. Egy ideje már nem szaladtak ide. Mígnem egyik nap a postás járta a szokásos körútját és a két kutya nagyon agresszívan rohant felé... Én beinvitáltam a bekerített kertünkbe, de inkább elővette a gázsprayjét és hívott valakit, hogy vegyék fel, mert nem mert továbbmenni. Elég sok rémhír kering a brutál kutyákról a környéken, az egyik kertben tyúkokat és nyuszikat téptek szét, szóval ez nem játék. Ugyan a kertünk bekerített, de én nem hagyom a gyerekeket egyedül kinn játszani. Sajnos a ház elosztása elég szerencsétlen, így nem látok jól rájuk, na meg amúgyis kell a felügyelet. Néha Violát egyedül kiengedjük ugrálni a trampulinba egy pár percre, de akkor valamelyikünk azért figyeli őt.

Homecoming parade
Pénteken délután erre is sor került. Úgy képzeljétek el, hogy akinek van kedve az egyetemi szervezetek közül fog egy kocsit feldíszíti, a hangfalakat max-ra állítja, beöltözik, vesz egy csomó cukrot, dobálható ajándékot és beáll a sorba, ami az egyetem körül megy. Felvonul az egyetemi banda, pom-pom lányok, Violát még jogi egyetemre is próbálták beszervezni, az egyetem külföldi tanulmányokat reklámozó csapata stb... Kaptunk egy HALOM keménycukorkát, födgömblabdát, mini amerikai focilabdát, rengeteg gyöngyöt, a gyerekek nagyon élvezték. Viola ráadásul megölelgette az egyetem kabalabábuját is.

Partyk
Hétfőn a helyi híres cukrászdában találkoztunk a templom hölgyeivel. Ezt a helyet régóta szerettem volna kipróbálni, csak a társaság hiányzott hozzá. Mivel Viola allergiája miatt nem egyszerű családilag elmenni ilyen helyekre, ezért kerítettem magamnak társaságot. A cupcake-ek (kidíszített muffin) például antidepresszánsokról vannak elnevezve, a piték szépek és finomak meg van mindenféle egyéb kekszük is. A pitéből Gábornak is hoztam, panasz nem volt rá. Egyébként ez a Muddy's nevű hely. A hölgyek meg örültek, hogy egy kicsit kiszabadultak otthonról este, az apukák meg lefektették a gyerekeket.

António nálunk vacsorázott szombaton és megemlítette, hogy a pénteki Béla partyn gyerekek is voltak, például Viola egyik ovis társa így felbátorodtunk és elvittük most pénteken mi is a gyerekeket. Béla és Gabi nagyon kedvesen játszottak velük, én pedig próbáltam az értéktárgyaikat épségben tartani...Kérték, hogy legközelebb is vigyük őket. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, Viola nagyon örült, hogy magyarul beszélhet végre valakivel és haza se akart jönni. Domonkostól pedig mindenki elájult, hogy már mennyit beszél (Béláéknak van egy kicsit több, mint két éves unokája, aki még nem beszél).

Szombaton a Gale család szervezett egy összejövetelt, hamburgereztünk, vittünk hozzájárulást is (scalloped potatoes).
Az ők kertjük is tele van szúnyogokkal, úgyhogy megnyugodtunk, hogy nem a mi környékünkkel van baj.

Az okításról röviden
Megfigyeltük már a könyvtárban is (8 hónapostól 3 éveseknek szól a program), hogy egyszerűen túl magasra teszik a lécet. Azt én is tanultam, hogy egy kicsit többet kell mindig tanítani, mint ami a gyerek szintje, de itt nagyon túlzásba viszik. A program sokkal inkább szól 3-5 éveseknek, mint totyogóknak. Ugyanez a baj az ovival is. A héten megfigyeltük, hogy ki van írva az ABC és mellette azoknak a jelbeszédes formája is. Minek tanítják a gyerekeket százig számolni? Persze, van olyan gyerek, aki fogékony rá és annak ez nagyon jó, de szerintem ez messze nem az átlag. Jeleket egyáltalán nem használnak, mindenhova a gyerek neve van kiírva, így fel is ismerik egyébként a gyerekek a leírt nevüket elég hamar. Valami olyasmit akarok mindezzel mondani, hogy a szintet túl magasra teszik, a gyerekek nagyrésze pedig ezt nem tudja követni. Ismerősünk a matematika tanszékről mesélte, hogy az elsőt már úgy kezdték: az osztályában mindenki tudott olvasni. Róla nagyon sokáig nem derült ki, hogy ő bizony nem tanult meg... Így külön kellett otthon tanítania őt a szüleinek.

Pozitív zárás
Igyekszünk Violával is beiktatni egy-egy délutáni érdekesebb programot. Rollerezni megyünk minden délután, néha belefér egy botanikus kerti séta vagy egy gyerekmúzeum is. A héten a nagy melegre való tekintettel pancsoltunk a Botanikus Kertben. Decemberig tart a Nagy Bogár Kiállítás, úgyhogy abba is belepillantottunk, majd szombaton Gáborral együtt végig is néztük őket.

A heti adag

A képmutatásról

Az ugye mindenkinek megvan a filmekből, hogy itt külön italbolt van (vasárnap pl: a Krogerben nem is árulnak alkoholt) és onnan kilépve az italt papírzacskóba kell tartanod, amíg haza nem érsz. Tehát mindenki számára nyilvánvaló, hogy alkoholt cipelsz, de azt nem láthatják, hogy mit:).

Fény derült néhány furcsaság okára is a héten. Miért engedik a 3-4 éveseket teljesen egyedül intézni a fürdőszobai ügyeket?! Az óvoda egyik végében a mosdó a másikban pedig Violáék terme. Persze elkószálni nem nagyon tudnának, hiszen az épület biztosabban van zárva, mint egy börtön. Vasárnap Miss Bettienek említettem aggályomat, miszerint nem olyan jó ötlet ezeket a picúrokat egyedül engedni mosdóba (noha tudom, hogy Viola megoldja egyedül, de párszor elázott már a pulcsija, ugye az én lányomnak mindig lesznek ötletei...). Az itteni felfogás szerint a gyerekek számára az a legbiztonságosabb, ha ezeket a dolgokat egyedül intézik, amilyen hamar már meg tudják oldani egyedül. Szépen is hangzik, de ha közben a 20 nm-es óvoda udvaron a csúszda mögé bújva tudja mutogatni magát az egyik kisfiú...

Meséltem a kukucsablakot, belül tükör, kívül ablak, szülőin említette az óvó néni, hogy jöjjünk nyugodtan kukucskálni, nem zavarja már, csak eleinte volt szokatlan. Mi eddig bármikor bementünk napközben (itthon maradt a kulacs) Viola csoportjának az ajtaja tárva nyitva volt. A kukucsablakig el se jut az ember, mert a matracok pont előtte vannak felstócolva, ráadásul, amint egy szülő megérkezik, a gyerekek elkezdenek kirohangálni a folyósóra... Mindenki vonja le a megfelelő következtetést.

Végül pedig a kis kártyákról: Múlt héten kedden Viola nagyon frusztrált volt, amikor érte mentem. Nem nagyon tudta megmondani, hogy mi a baj, de látszott rajta, hogy igencsak rossz hangulatban van, ami persze azt is jelenti, hogy jobb, ha mindenki menekül a világ másik végére, kő kövön nem marad. Szeretgetés, játék semmi nem használ. Este mese közben végre kibökte, mi bántja: nem tudta megkérdezni Annabellet, hogy neki van-e cicás pizsamája. Innentől kezdve hosszabb gyakorlás következett lefekvésig majd másnap reggel oviba menésig, hogy Viola ezt mindenképpen megtanulja, hogyan kell megkérdezni. Másnap nagy boldogan mesélte, igen, Annabellenek is van cicás pizsamája, sőt madaras is. Előző héten én már jeleztem az óvónéninek, hogy úgy érzem, gyermekem elég frusztrált a nyelvi kérdés miatt, kérem figyeljenek rá! Viola rendszeresen mesélgette nekem, hogy válaszolgat a kérdésekre, énekelget és kér dolgokat, de direkt úgy, hogy senki ne hallja. Szerencsére, ahogy Gábor írta is már, múlt héten végre rájöttek erre a felnőttek is (azaz elkezdtek nekünk hinni), ugyanis hoztak Violának szókártyákat. Mutatták a képet és meg kellett mondania mi van rajta. Miss Stacey megfogalmazásában: Milyen erős hangja van Violának, nem is tudták. Meg, hogy sokkal többet tud ez a lány, mint gondolták. Reméltük, hogy ez a szókártyás élmény önbizalmat ad majd Neki, de úgy látszik, ez egy hosszabb út lesz.  Amikor hazaér, énekli és mondja ezerrel, amit tanult, de az oviban senki nem tudja, hogy ő ezt meg is tanulta (múlt héten a hét napjai, a tizeseket 90-ig, az időjárásról stb...). Nagyon büszkék vagyunk rá, mert tudjuk, hogy irtó nehéz lehet ez neki, mégis nagyon ügyesen veszi az akadályokat.

Szombati szülinap

Annabelle, Viola nagy barátnője, de már sok újabb szereplő is megjelenik a napi sztorikban. Annabelle négy éves lett, és szülinapi partyt rendeztek neki, egy játszótéren. A meghívóban szerepelt, hogy ajándékot senki ne hozzon, továbbá: a party szuperhős/wonder woman témájú. Jaj! Indul a jelmezbeszerzés és persze Domonkosnak is kell, különben balhé lesz. Amazonon találtunk egy supergirlös szemvédős köpeny egyvelet, ez jó lesz, túlöltöztetni sem akarjuk a gyereket. Domonkos Amerika Kapitányosat kapott.

A szülinapos nagyon aranyosan figyelt Violára, felöltöztette az általuk hozott egyik köpennyel (hoppá, most már ezt is tudjuk, hogy a témához ők szolgáltatják a jelmezt...), behívta a pad alá sütit enni stb.. .

Háttérben Viola és Annabelle, Viola megölelte Annabellet és boldog szülinapot kívánt neki

Viola és Domonkos egész héten a Boldog születésnapot énekelték, de amikor kellett volna, Viola megkukult és nem énekelt a többiekkel.

Egyébként számunkra ismeretlen játszótérre szervezték a partyt, délután vissza is jöttünk immár négyesben és egy jó nagyot játszótereztünk, nagyon tuti hely. Kiderült továbbá, hogy Annabelle, német állampolgár is, anyukája oldaláról vannak német felmenők és bizony beszélnek otthon németül is, meg sokat skypeolnak a nagymamával.

Egy-két szülővel sikerült nekem is beszélgetnem, így tudtam meg, hogy az egyik anyuka arra érkezett meg, hogy kisfia kinn játszik a játszótéren, míg az összes többi gyerek már benn van a teremben egy ideje...

Szegény Domonkos jól kimaradt a bejegyzésből. Hogy az ő érdemei se maradjanak le: haladunk a szobatisztaság felé, a nagydolog egyre rendszeresebben landol biliben. Nem, továbbra sem alszik éjjel, de erről többet nem írunk, csak ha változás lesz. Lelkileg egyébként elég instabil állapotban van, folyamatos hiszti és dührohamok tarkítják a napunkat, sűrűségük a gyerek fáradtságával exponenciálisan nő (itt ezt csak úgy mondják: terrible two). Imádják egymást Violával és nagyjából 10 percig szeretgetik egymást, amikor délután újra találkoznak: pusziszkodnak, ölelgetik egymást és fogják egymás kezét.

Amikor legközelebb szót kapok, arról fogok értekezni, vajon hol romlik el az amerikai oktatás. Legalábbis az egyik gyengepontját már felfedeztük.

Rövid esti mese

A mai bejegyzést a már-már hagyományosnak mondható nyereményjátékkal indítanám. Ki tudjátok találni, mit mond Domonkos?

A mai óvoda számos izgalmat tartogatott. Az óvónők számára a felismerést, hogy Viola az eddig mutatottnál sokkal beszédesebb is tud lenni, sőt, a feltételezettnél több kifejezést ismert angolul. Részletekbe nem bocsájtkoztak, de nagyon megdicsérték a délutáni zárásnál. Engem az a kellemes meglepetés ért, hogy a Kisasszony immáron teljesen kényelmesen érzi magát a csoportjában, érkezésemkor a kertben már messziről kiszúrt és három keréken próbált menekülni. A számára tartogatott meglepetés a hazaút volt buszozós formában. Kinga és Domonkos a célállomásnál (a házunktól 5 perc gyalog) vártak ránk rollerekkel felszerelkezve.

 

 

Jut eszembe! Arzenálunkat egy újabb nemes járgánnyal gazdagítottuk. Az alap megfontolás az volt, minimalizáljuk annak esélyét, hogy Domonkos folyton elcsenje Viola rollerét, illetve, hogy a kölkök egymás járgányáért ácsingózzanak. A megoldást alább látjátok... a parkban immáron ketten kétfelé szaladunk.

Búcsúzóul egy rövid történetet osztanék meg veletek... esti mese gyanánt, itt úgyis lefekvéshez készülődünk. Violával az elmúlt évben több rövid történetet alkottunk; ezeket az esti mese után, ágyban fekve mondatja el velem és teszi hozzá saját megjegyzéseit. Összefoglaltuk már Dumbó történetét egy percben (itt jegyezném meg: Viola szerint NEM híres kiselefánt, csak kiselefánt), meséltünk már a memphisi állatkertből megszökött oroszlán-zsiráf duóról, akik az éjszakát a szeven-szeven-sziksz-száusz-grehem-sztrííten töltik, ám újabban (nagyjából 3-4 hónapja) Viola semmi mást nem akar hallani, csak a "Nagy Kacsaházi Jelmezbál" történetét:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Kacsaházán egy hatalmas jelmezbál, amire mindenki szeretett volna elmenni. Donald Kacsa is szerette volna elvinni magával Daisy Kacsát, de sajnos aznapra már megígérte Dagobert bácsinak, hogy neki fog segíteni valamiben. Elment ezért Dagobert Bácsihoz és azt mondta neki.
- Dagobert Bácsi, nagyon szeretném elvinni Daisy kacsát a bálba!
- A Bálba??? De Donald, nem azt ígérted, hogy aznap nekem segítesz?
- Igen, de mit szólnál ahhoz, ha máskor segítenék, mondjuk hétfőn?
Dagobert Bácsi nem akart rögtön kötélnek állni, de végül mégis beadta a derekát. Donald boldogan szaladt elújságolni a jó hírt Daisynek, és szombat este elvitte Daisyt a Nagy Kacsaházi Jelmezbálba. Donald Bumblebee-nek öltözött, Daisy pedig Butterfly-nak, és egész éjjel táncoltak, táncoltak, és táncoltak. Most pedig nagyon fáradtak... olyan fáradtak, mint Viola, és mennek aludni. Jó éjszakát Daisy Kacsa...jó éjszakát Donald Kacsa... jó éjszakát, Viola Kacsa!"