A heti adag

A képmutatásról

Az ugye mindenkinek megvan a filmekből, hogy itt külön italbolt van (vasárnap pl: a Krogerben nem is árulnak alkoholt) és onnan kilépve az italt papírzacskóba kell tartanod, amíg haza nem érsz. Tehát mindenki számára nyilvánvaló, hogy alkoholt cipelsz, de azt nem láthatják, hogy mit:).

Fény derült néhány furcsaság okára is a héten. Miért engedik a 3-4 éveseket teljesen egyedül intézni a fürdőszobai ügyeket?! Az óvoda egyik végében a mosdó a másikban pedig Violáék terme. Persze elkószálni nem nagyon tudnának, hiszen az épület biztosabban van zárva, mint egy börtön. Vasárnap Miss Bettienek említettem aggályomat, miszerint nem olyan jó ötlet ezeket a picúrokat egyedül engedni mosdóba (noha tudom, hogy Viola megoldja egyedül, de párszor elázott már a pulcsija, ugye az én lányomnak mindig lesznek ötletei...). Az itteni felfogás szerint a gyerekek számára az a legbiztonságosabb, ha ezeket a dolgokat egyedül intézik, amilyen hamar már meg tudják oldani egyedül. Szépen is hangzik, de ha közben a 20 nm-es óvoda udvaron a csúszda mögé bújva tudja mutogatni magát az egyik kisfiú...

Meséltem a kukucsablakot, belül tükör, kívül ablak, szülőin említette az óvó néni, hogy jöjjünk nyugodtan kukucskálni, nem zavarja már, csak eleinte volt szokatlan. Mi eddig bármikor bementünk napközben (itthon maradt a kulacs) Viola csoportjának az ajtaja tárva nyitva volt. A kukucsablakig el se jut az ember, mert a matracok pont előtte vannak felstócolva, ráadásul, amint egy szülő megérkezik, a gyerekek elkezdenek kirohangálni a folyósóra... Mindenki vonja le a megfelelő következtetést.

Végül pedig a kis kártyákról: Múlt héten kedden Viola nagyon frusztrált volt, amikor érte mentem. Nem nagyon tudta megmondani, hogy mi a baj, de látszott rajta, hogy igencsak rossz hangulatban van, ami persze azt is jelenti, hogy jobb, ha mindenki menekül a világ másik végére, kő kövön nem marad. Szeretgetés, játék semmi nem használ. Este mese közben végre kibökte, mi bántja: nem tudta megkérdezni Annabellet, hogy neki van-e cicás pizsamája. Innentől kezdve hosszabb gyakorlás következett lefekvésig majd másnap reggel oviba menésig, hogy Viola ezt mindenképpen megtanulja, hogyan kell megkérdezni. Másnap nagy boldogan mesélte, igen, Annabellenek is van cicás pizsamája, sőt madaras is. Előző héten én már jeleztem az óvónéninek, hogy úgy érzem, gyermekem elég frusztrált a nyelvi kérdés miatt, kérem figyeljenek rá! Viola rendszeresen mesélgette nekem, hogy válaszolgat a kérdésekre, énekelget és kér dolgokat, de direkt úgy, hogy senki ne hallja. Szerencsére, ahogy Gábor írta is már, múlt héten végre rájöttek erre a felnőttek is (azaz elkezdtek nekünk hinni), ugyanis hoztak Violának szókártyákat. Mutatták a képet és meg kellett mondania mi van rajta. Miss Stacey megfogalmazásában: Milyen erős hangja van Violának, nem is tudták. Meg, hogy sokkal többet tud ez a lány, mint gondolták. Reméltük, hogy ez a szókártyás élmény önbizalmat ad majd Neki, de úgy látszik, ez egy hosszabb út lesz.  Amikor hazaér, énekli és mondja ezerrel, amit tanult, de az oviban senki nem tudja, hogy ő ezt meg is tanulta (múlt héten a hét napjai, a tizeseket 90-ig, az időjárásról stb...). Nagyon büszkék vagyunk rá, mert tudjuk, hogy irtó nehéz lehet ez neki, mégis nagyon ügyesen veszi az akadályokat.

Szombati szülinap

Annabelle, Viola nagy barátnője, de már sok újabb szereplő is megjelenik a napi sztorikban. Annabelle négy éves lett, és szülinapi partyt rendeztek neki, egy játszótéren. A meghívóban szerepelt, hogy ajándékot senki ne hozzon, továbbá: a party szuperhős/wonder woman témájú. Jaj! Indul a jelmezbeszerzés és persze Domonkosnak is kell, különben balhé lesz. Amazonon találtunk egy supergirlös szemvédős köpeny egyvelet, ez jó lesz, túlöltöztetni sem akarjuk a gyereket. Domonkos Amerika Kapitányosat kapott.

A szülinapos nagyon aranyosan figyelt Violára, felöltöztette az általuk hozott egyik köpennyel (hoppá, most már ezt is tudjuk, hogy a témához ők szolgáltatják a jelmezt...), behívta a pad alá sütit enni stb.. .

Háttérben Viola és Annabelle, Viola megölelte Annabellet és boldog szülinapot kívánt neki

Viola és Domonkos egész héten a Boldog születésnapot énekelték, de amikor kellett volna, Viola megkukult és nem énekelt a többiekkel.

Egyébként számunkra ismeretlen játszótérre szervezték a partyt, délután vissza is jöttünk immár négyesben és egy jó nagyot játszótereztünk, nagyon tuti hely. Kiderült továbbá, hogy Annabelle, német állampolgár is, anyukája oldaláról vannak német felmenők és bizony beszélnek otthon németül is, meg sokat skypeolnak a nagymamával.

Egy-két szülővel sikerült nekem is beszélgetnem, így tudtam meg, hogy az egyik anyuka arra érkezett meg, hogy kisfia kinn játszik a játszótéren, míg az összes többi gyerek már benn van a teremben egy ideje...

Szegény Domonkos jól kimaradt a bejegyzésből. Hogy az ő érdemei se maradjanak le: haladunk a szobatisztaság felé, a nagydolog egyre rendszeresebben landol biliben. Nem, továbbra sem alszik éjjel, de erről többet nem írunk, csak ha változás lesz. Lelkileg egyébként elég instabil állapotban van, folyamatos hiszti és dührohamok tarkítják a napunkat, sűrűségük a gyerek fáradtságával exponenciálisan nő (itt ezt csak úgy mondják: terrible two). Imádják egymást Violával és nagyjából 10 percig szeretgetik egymást, amikor délután újra találkoznak: pusziszkodnak, ölelgetik egymást és fogják egymás kezét.

Amikor legközelebb szót kapok, arról fogok értekezni, vajon hol romlik el az amerikai oktatás. Legalábbis az egyik gyengepontját már felfedeztük.