Kutyaugatás és sikoltozás, erre lettünk figyelmesek nyár végén, mikor a gyerekekkel kinn játszottunk a hátsókertben. A szembeszomszédok egyike egy fiatal srác (feltehetően nem túl gazdag ruhatárral rendelkezik- mindig félmeztelenül járkál) két pitbull kutyája van. Időnként elfelejti őket bezárni. De ugye ez nem baj, mert az ő kutyája nem bánt. Ezzel sok kutyatulajdonos így van. Az én kutyám nem bánt, nem harap, amíg egyszer csak mégis. Én nem tudom megígérni, hogy az én gyerekem úgy fog viselkedni, hogy ne idegesítse fel a kutyát, szóval tartsd pórázon! Különben is... Az emberek is elég kiszámíthatatlanok, hát még az állatok... Párszor volt már ebből konfliktusunk ezzel a szomszéddal, a kutyái ideszaladtak a kocsibeállónkra, Gábor először finoman majd egyre határozottabban küldte el őket. Egy ideje már nem szaladtak ide. Mígnem egyik nap a postás járta a szokásos körútját és a két kutya nagyon agresszívan rohant felé... Én beinvitáltam a bekerített kertünkbe, de inkább elővette a gázsprayjét és hívott valakit, hogy vegyék fel, mert nem mert továbbmenni. Elég sok rémhír kering a brutál kutyákról a környéken, az egyik kertben tyúkokat és nyuszikat téptek szét, szóval ez nem játék. Ugyan a kertünk bekerített, de én nem hagyom a gyerekeket egyedül kinn játszani. Sajnos a ház elosztása elég szerencsétlen, így nem látok jól rájuk, na meg amúgyis kell a felügyelet. Néha Violát egyedül kiengedjük ugrálni a trampulinba egy pár percre, de akkor valamelyikünk azért figyeli őt.
Homecoming parade
Pénteken délután erre is sor került. Úgy képzeljétek el, hogy akinek van kedve az egyetemi szervezetek közül fog egy kocsit feldíszíti, a hangfalakat max-ra állítja, beöltözik, vesz egy csomó cukrot, dobálható ajándékot és beáll a sorba, ami az egyetem körül megy. Felvonul az egyetemi banda, pom-pom lányok, Violát még jogi egyetemre is próbálták beszervezni, az egyetem külföldi tanulmányokat reklámozó csapata stb... Kaptunk egy HALOM keménycukorkát, födgömblabdát, mini amerikai focilabdát, rengeteg gyöngyöt, a gyerekek nagyon élvezték. Viola ráadásul megölelgette az egyetem kabalabábuját is.
Partyk
Hétfőn a helyi híres cukrászdában találkoztunk a templom hölgyeivel. Ezt a helyet régóta szerettem volna kipróbálni, csak a társaság hiányzott hozzá. Mivel Viola allergiája miatt nem egyszerű családilag elmenni ilyen helyekre, ezért kerítettem magamnak társaságot. A cupcake-ek (kidíszített muffin) például antidepresszánsokról vannak elnevezve, a piték szépek és finomak meg van mindenféle egyéb kekszük is. A pitéből Gábornak is hoztam, panasz nem volt rá. Egyébként ez a Muddy's nevű hely. A hölgyek meg örültek, hogy egy kicsit kiszabadultak otthonról este, az apukák meg lefektették a gyerekeket.
Homecoming parade
Pénteken délután erre is sor került. Úgy képzeljétek el, hogy akinek van kedve az egyetemi szervezetek közül fog egy kocsit feldíszíti, a hangfalakat max-ra állítja, beöltözik, vesz egy csomó cukrot, dobálható ajándékot és beáll a sorba, ami az egyetem körül megy. Felvonul az egyetemi banda, pom-pom lányok, Violát még jogi egyetemre is próbálták beszervezni, az egyetem külföldi tanulmányokat reklámozó csapata stb... Kaptunk egy HALOM keménycukorkát, födgömblabdát, mini amerikai focilabdát, rengeteg gyöngyöt, a gyerekek nagyon élvezték. Viola ráadásul megölelgette az egyetem kabalabábuját is.
Partyk
Hétfőn a helyi híres cukrászdában találkoztunk a templom hölgyeivel. Ezt a helyet régóta szerettem volna kipróbálni, csak a társaság hiányzott hozzá. Mivel Viola allergiája miatt nem egyszerű családilag elmenni ilyen helyekre, ezért kerítettem magamnak társaságot. A cupcake-ek (kidíszített muffin) például antidepresszánsokról vannak elnevezve, a piték szépek és finomak meg van mindenféle egyéb kekszük is. A pitéből Gábornak is hoztam, panasz nem volt rá. Egyébként ez a Muddy's nevű hely. A hölgyek meg örültek, hogy egy kicsit kiszabadultak otthonról este, az apukák meg lefektették a gyerekeket.
António nálunk vacsorázott szombaton és megemlítette, hogy a pénteki Béla partyn gyerekek is voltak, például Viola egyik ovis társa így felbátorodtunk és elvittük most pénteken mi is a gyerekeket. Béla és Gabi nagyon kedvesen játszottak velük, én pedig próbáltam az értéktárgyaikat épségben tartani...Kérték, hogy legközelebb is vigyük őket. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, Viola nagyon örült, hogy magyarul beszélhet végre valakivel és haza se akart jönni. Domonkostól pedig mindenki elájult, hogy már mennyit beszél (Béláéknak van egy kicsit több, mint két éves unokája, aki még nem beszél).
Szombaton a Gale család szervezett egy összejövetelt, hamburgereztünk, vittünk hozzájárulást is (scalloped potatoes).
Az ők kertjük is tele van szúnyogokkal, úgyhogy megnyugodtunk, hogy nem a mi környékünkkel van baj.
Az okításról röviden
Megfigyeltük már a könyvtárban is (8 hónapostól 3 éveseknek szól a program), hogy egyszerűen túl magasra teszik a lécet. Azt én is tanultam, hogy egy kicsit többet kell mindig tanítani, mint ami a gyerek szintje, de itt nagyon túlzásba viszik. A program sokkal inkább szól 3-5 éveseknek, mint totyogóknak. Ugyanez a baj az ovival is. A héten megfigyeltük, hogy ki van írva az ABC és mellette azoknak a jelbeszédes formája is. Minek tanítják a gyerekeket százig számolni? Persze, van olyan gyerek, aki fogékony rá és annak ez nagyon jó, de szerintem ez messze nem az átlag. Jeleket egyáltalán nem használnak, mindenhova a gyerek neve van kiírva, így fel is ismerik egyébként a gyerekek a leírt nevüket elég hamar. Valami olyasmit akarok mindezzel mondani, hogy a szintet túl magasra teszik, a gyerekek nagyrésze pedig ezt nem tudja követni. Ismerősünk a matematika tanszékről mesélte, hogy az elsőt már úgy kezdték: az osztályában mindenki tudott olvasni. Róla nagyon sokáig nem derült ki, hogy ő bizony nem tanult meg... Így külön kellett otthon tanítania őt a szüleinek.
Pozitív zárás
Igyekszünk Violával is beiktatni egy-egy délutáni érdekesebb programot. Rollerezni megyünk minden délután, néha belefér egy botanikus kerti séta vagy egy gyerekmúzeum is. A héten a nagy melegre való tekintettel pancsoltunk a Botanikus Kertben. Decemberig tart a Nagy Bogár Kiállítás, úgyhogy abba is belepillantottunk, majd szombaton Gáborral együtt végig is néztük őket.
Szombaton a Gale család szervezett egy összejövetelt, hamburgereztünk, vittünk hozzájárulást is (scalloped potatoes).
Az ők kertjük is tele van szúnyogokkal, úgyhogy megnyugodtunk, hogy nem a mi környékünkkel van baj.
Az okításról röviden
Megfigyeltük már a könyvtárban is (8 hónapostól 3 éveseknek szól a program), hogy egyszerűen túl magasra teszik a lécet. Azt én is tanultam, hogy egy kicsit többet kell mindig tanítani, mint ami a gyerek szintje, de itt nagyon túlzásba viszik. A program sokkal inkább szól 3-5 éveseknek, mint totyogóknak. Ugyanez a baj az ovival is. A héten megfigyeltük, hogy ki van írva az ABC és mellette azoknak a jelbeszédes formája is. Minek tanítják a gyerekeket százig számolni? Persze, van olyan gyerek, aki fogékony rá és annak ez nagyon jó, de szerintem ez messze nem az átlag. Jeleket egyáltalán nem használnak, mindenhova a gyerek neve van kiírva, így fel is ismerik egyébként a gyerekek a leírt nevüket elég hamar. Valami olyasmit akarok mindezzel mondani, hogy a szintet túl magasra teszik, a gyerekek nagyrésze pedig ezt nem tudja követni. Ismerősünk a matematika tanszékről mesélte, hogy az elsőt már úgy kezdték: az osztályában mindenki tudott olvasni. Róla nagyon sokáig nem derült ki, hogy ő bizony nem tanult meg... Így külön kellett otthon tanítania őt a szüleinek.
Pozitív zárás
Igyekszünk Violával is beiktatni egy-egy délutáni érdekesebb programot. Rollerezni megyünk minden délután, néha belefér egy botanikus kerti séta vagy egy gyerekmúzeum is. A héten a nagy melegre való tekintettel pancsoltunk a Botanikus Kertben. Decemberig tart a Nagy Bogár Kiállítás, úgyhogy abba is belepillantottunk, majd szombaton Gáborral együtt végig is néztük őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése