Egyik délután arra sétáltam be az oviba, hogy a gyerekek egy nagy körben ülnek és az elkövetkező Peace Day-ről beszélgetnek: a különböző nyelveken hogyan mondjuk, hogy Peace. Mivel Viola nem tudta, ezért otthon próbáltuk neki megtanítani. Valamiért azonban sokkal viccesebbnek tartotta, hogy az oviban azt tanítsa meg, hogy béka, nem pedig azt, hogy béke...
Pénteken tartották az ünnepséget. Eredeti ötlet szerint a Lipman (ez a suli neve) különböző nemzetiségei vendégelnék meg az egész sulit. Mivel 14 féle nemzet jár ide. Szóval jött a papír, hogy főzzünk 15 főre... Sok dologra tudtam gondolni, de a béke nem volt közte. Szerencsére az utolsó pillanatban meggondolták magukat és csak a családodnak+5 főnek+ a gyereknek azért csomagolj ebédet lett a végső kimenetel. Fasírtot és pogácsát vittünk. A pogácsa reggel sült ki (még este bekelesztettem) a fasírt pedig előző este.
Az első program pont a galambok elengedése volt. A gyerekeket leültették a szép lassan egyre hidegebb udvaron, majd azt kellett kiabálni, hogy: peace és a galambok egész Memphisbe elszállították szárnyukon a békét. Erre Domonkos és Gábor is benézett, majd ők ketten sétáltak egy kicsit az egyetemen, később elmentek a könyvtárban megrendezésre kerülő őszi könyvvásárra és vettek egy csomó tuti könyvet (markolósat!!) majd a gyerekmúzeumban kötöttek ki. Mi Violával mindeközben az ovis termében elkészítettük a galambot (madár tollakat ragasztottunk egy papírra), majd felakasztottuk a család chandeliert (uh a miénk lett a leggázabb, a hogyan kell csinálni leírás elkeveredett). Viola színezte rá a magyar zászlót.
A fotózással kicsit esetlenkedtem, mert amikor elővettem a kamerát, Viola ovó nénije szúros szemmel nézett rám... Nem nagyon szeret minet. Ráadásul ő is fényképez, csak rettenetesek a képei.
Megtaláljátok Violát? A következő programpont egy kinti éneklés volt. A legtöbb dal kajáról szólt... Nem is értem miért probléma itt az elhízás. A gyerekek arról énekelgetnek, hogy nincs jobb a hot dognál, hamburgernél és a chipsnél... Naná, hogy mást se akarnak majd enni. Pedig milyen finom tud lenni egy fáról leszedett édes barack vagy egy alma... Nagy szerencsénk van a gyerekeinkkel, hogy szeretik a gyümölcsöt, zöldséget... Egyébként, ha végignéztek a gyerekeken, látszik, hogy nincs köztük egy elhízott sem. Ezt a korosztályt nem érinti még ez a probléma, mert nagyon sokat mozognak. Az oviba mi csak ebédet viszünk a gyereknek, tízórait, meg uzsonnát az ovi ad. Ez általában keksz, de volt már példa arra is, hogy nyalókát kaptak... Megbeszéltük Violával, hogy azt többet inkább nem kér. Saját bevallása szerint nem volt finom és a foga is ragadt utána...
Az éneklés után beálltunk a hosszú kajasorba, megpakoltuk Viola tányérját. Meg kell mondjam, nagyon szépen evett, csak NAGYON lassan. Sokat evett, egy fél cső kukoricát, néhány szem sárgadinnyét, egy croissant-t, egy pogácsát... De már mindenki régen végzett, mire ő megette. Vagy öt percig csak nézte a tányért és mindenfele jártak a gondolatai.
Ebéd után, aki akarta, ott hagyhatta a gyereket még aludni, én hazahoztam Violát, második ebédelt (igen, még ezután evett) és aludtak egy nagyot Domonkossal.
Szombaton a gyerekmúzeumban Pony Power Dayt tartottak. Viola nagyon szeretett volna menni, úgyhogy vittük őket. Készített barátság nyakláncot, pónis fejdíszt, kaptak cukorkát, pár kacatot, köztük egy műanyag pókot (ami igen élethű és tegnap elvesztettük az oviban...), egy pónis gyűrűt. Ja és kaptak lufit is. Mostanában két csapatra oszlunk: fiúk, lányok.
Violával estére még egy különleges programra voltunk hivatalosa. Eden idén szerepelt a Fairy Tale Trailben és meghívtak minket, hogy nézzük meg. Kinn az erdőben felállítanak több színt, különböző hátterekkel és mindegyiknél más csapat gyerek játsza a történetet. Eden két helyen is szerepelt. Egy gond volt csak, hogy NAGYON lehűlt a levegő, szerencsére, csak 20 percet kellett kibírnunk. Violának nagyon tetszett, szerintem is jópofa az ötlet.
A sztori egyébként keverék mesék volt: Jancsi és Juliska, Piroska és a Farkas, Égigérő paszuly stb.
Vasárnap gyülekezeti vacsin vettünk részt, paprikás krumplit vittünk.
Ma már délelőtt megkezdtük a cukorkagyűjtést, az art classon Domonkos már bezsebelt párat és meg is evett azonnal.
Este folytattuk a gyűjtögetést.
Egészen addig nem nagyon akarta felvenni a jelmezt, amíg nem látta, hogy minden más gyereken jelmez van. Onnantól viszont alig lehetett levenni róla. Annyira büszke vagyok rá, mert a csokikért mindenhova odament egyedül és meg is köszönte őket. Ráadásul nagyon cuki ebben a jelmezben.
Szinte már szokássá vált, hogy Meganékkal és Kristyékkel megyünk Trick or Treat-ezni (ez a házról házra járós cukorkagyűjtögetés). Fáradtsági szintemet mutatja, hogy nem értettem a fényképezőgépem, miért nem sül el... Miért nem megy a vaku... Rajtamaradt a lencsevédő.
Szinte már szokássá vált, hogy Meganékkal és Kristyékkel megyünk Trick or Treat-ezni (ez a házról házra járós cukorkagyűjtögetés). Fáradtsági szintemet mutatja, hogy nem értettem a fényképezőgépem, miért nem sül el... Miért nem megy a vaku... Rajtamaradt a lencsevédő.
Mindketten nagyon aranyosan gyűjtögették a cukrokat. Majd átmentünk Meganékhoz megnézni a Great Pumpkin c. mesét. Ez egy nehéz este lesz... Rosszul viseli a csoki, ha a közelemben van... Márpedig most elég sokan szenvednek és szeretnének kiugrani a papírjukból.
