Szünet

Brutális gyorsasággal telnek a hetek, a gyerekek nőnek a gombánál is gyorsabban. Viola újabban feléri már az összes villanykapcsolót, így vettük észre, hogy megint nőtt, na meg egy-két nadrág is bokalengős lett... Szerencsére épp a kedvenc boltunkban leárazták a gyereknacikat, be is táraztunk. Gyermekünk kifinomult divatérzékkel rendelkezik, így magának válogat. Továbbá reggelente a nyakában lógó gyöngy nélkül óvodába nem hajlandó elindulni.  A frizura elkészítése pedig minden reggelünket megédesíti: hány copf, legyen-e benne fonás, hajpánt is! Az öltözéken csak azért nem harcolunk reggel, mert azt lerendezzük még előző este...
Meganéknál újabb baba van, mi meg magyarázzuk a gyerekeknek, hogy megint csak kölcsönbe, nem a Miss Megan pocakjában nőtt. És persze az ezer másik kérdésre is kell válaszolni, hogy de akkor mi van az ő szüleivel, miért nem vigyáz rá a saját anyukája stb. Jelen lakó még nincs hat hetes, drogfüggőként született, de valószínűleg nem marad sokáig, a nagyszülők szeretnék magukhoz venni.
Múlt héten pörögtünk ezerrel, Gábor egy koncert előkészületeiben segédkezett hétfőn, kedden én vártam a templomi hölgyeket a szokásos havi alkalom volt nálunk újra. Az almáspite muffin hatalmas sikert aratott, úgyhogy itt a receptje (csak angolul). Ha papír/szilikon nélkül sütitek a muffinsütőben, akkor igazi almáspite íze lesz. Csak a sütőt macerás takarítani utána...
Domonkost vittem a szokásos programokra, most egész ügyesen végigülte a könyvtári programot és a végén mozgólépcsőzni se kellett vele. Ja igen, mert, hogy ez a legújabb program. Mozgólépcsőzünk állandóan. Ráadásul a könyvtárban már ismernek bennünket, hiszen minden héten hozzuk, visszük a könyveket. A gyerekek nagyon élvezik, hogy új mesék vannak, de persze vannak klasszikusok, amikhez gyakran visszatérünk.

Vasárnap én felügyeltem a gyereksereget az istentisztelet alatt. Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy Domonkos a legelevenebb gyermek. Mindent dobált, össze-vissza rohangált. Na mondjuk ebben partnere volt az egyik kislány, aki csikizte őt. Két idősebb nénivel vagyok beosztva, munkás volt az a másfél óra. Kitaláltunk a gyerekekkel egy új játékot, amit nagyon élveznek: vonatozunk. Mindig más a vezető. Nagyon aranyosan sokszor engem akarnak masinisztának és a jegykezelő szerepe is rám jut. Közben időnként a másik kezemmel elkapom a székről leeső egyik egyévest (akivel az egyik néni játszik) és ráadom a másik picurra a cipőjét... Szóval van pörgés ott kérem szépen. Domonkossal egyébként odaáig fajult a dolog, hogy sajnos a kezére kellett csapni (már a többiekre is veszélyes módon művelte a hajigálást és semmire nem hallgatott). Ez azért nehéz, mert itt ilyet nyilvánosan senki nem csinál...
Hétfő-kedd egyetemi és óvodai szünet, így reggel elkocsikáztunk a közeli (kb.:1,5 órára lévő) Safari parkba. Viola rettenetesen élvezte, Domonkos inkább az odautat (útépítés miatt markolók, daruk és ezer traktor). Domonkos kicsit rosszul volt attól, hogy az állatok benéznek az ablakon és bekopognak... Viola pedig mindegyiknek kiabált: Come here! Én Domonkossal értek egyet: tényleg rémisztőek. Lényegében Gábor etette őket az ablakon keresztül, amikor én próbáltam, (szerencsére csak a vége fele már) kiverték a kezemből a kaját tartalmazó tálat.

A videónál ne felejtsétek a hangot magyarra állítani:D. Ja igen, szegény Tony ilyen állapotban van már... Ez is megérne egy külön bejegyzés: oh Tony, amit ellened vétettünk!

A végén külön bejárható rész is volt, ahol lehetett répával zsiráfot etetni. Ez is inkább Violának tetszett.

Karácsonyi különkiadás idén nem lesz, várhatóan az ünnepekre hazamegyünk.
Képek, még töltök majd fel a Safariról.