Ünneplünk, mit is?

Múlt héten pénteken a szélforgónál hagytam abba… Nem, nem tetszett Violának, ha ez valaha is kérdés lett volna. Szombaton karácsonyi parádéra szerettünk volna menni, de ezt elnapoltuk, ugyanis a Dixonban (art classra járunk ide Domonkossal) családi napot szerveztek. A téma a design volt. A gyerekek a bejáratnál kaptak egy kis kártyát, amin matricákat lehetett gyűjteni, ha megvolt a 10, kaptak ajándékot. Nagy nehezen mindkét gyereknek összeszedtük. Violát nem a mennyiség izgatta, hanem, hogy minden feladatot szépen teljesítsen. Készítettünk balerinát papírból, kalapot, drót zsiráfot, színeztünk, rajzoltunk, hidat építettünk pálcikákból, szobát rendeztünk be, virágcsokrot készítettünk és lehetett volna akár a balerinákkal is táncolni. Domonkos mondogatta ugyan, hogy megy táncolni, de aztán mégsem volt sajnos hajlandó. Az egész nap célja egyébként a Diótörő népszerűsítése volt, sajnos akkor fogják előadni, amikor már nem leszünk a városban. Minden kézműves állomásnál balettosok voltak. Mellesleg a Dixonban egy nagyon érdekes kiállítás zajlik éppen. Papírból készült ruhák vannak mindenhol. Sajnos egy-két műalkotás a plafonról lóg… Én pedig neki is mentem egynek. Szerencsére semmi kárt nem tettem benne. Nagyon szépek.
Vasárnap odáig fajult a helyzet (a gyerekfelvigyázóban a templomban), hogy Domonkost hazaküldtem az apjával. Sehogy nem sikerült rávennem, hogy viselkedjen. Violát se kell félteni, a legutóbbi gyülekezeti ebéden ő volt a főkolompos a rosszaságban és vezette volna az összes gyereket... Ha nem csípen fülön az utolsó pillanatban. Milyen jó, hogy megtanult angolul!




Viola és Lili takarít

Szerdán kitört a szünet. Végre van 6 napunk egyben, amikor együtt lehetünk. Nekünk az őszi szünet is csak egy nap volt… Most ezt nagyon élvezzük, sokáig alszunk (aha, naná!). Ma először fordult elő két év alatt, hogy hamarabb keltem, mint a gyerekek és nyugodtan meg tudtam inni a kávémat a kanapén ülve és kicsit csendben elmélkedtem a kanapénkon. Nagyon jól esett. Domonkos megmakacsolta magát és éjszaka nekem nem alszik vissza, csak az apjának, így az utóbbi hetekben Gábor viszi az éjszakai műszakot. Egyszer-egyszer megyek én is, de sokszor eredménytelenül.

Tegnap Hálaadást ünnepeltünk. Sikerült az idei meghívások alól is kibújnunk: Viola allergiája miatt ez most nagyon stresszes lett volna. Tulajdonképpen ezt most azért ünnepeltük (bár ez a kifejezés túlzás), mert Violát az oviban hetek óta hülyítik vele. Megkérdeztük Violát: mégis mit mondtak az oviban, miről szól ez az ünnep. A szakértő szerint: enni fogunk. Nos mi magyarok ezt nem csak Hálaadáskor szoktuk…
Idén visszafogtuk magunkat. A pitének az alapját bolti tésztából készítettük, nem házi volt: alma és édeskrumpli készült egyébként. Pulykából sikerült olyat venni, ami csak mell, hát szárny, így hamarabb meg is sült (3,5 óra), hozzá köretként volt zöldsaláta, bébirépa édes és sima krumpli (sajnos kelbimbót nem kaptam, pedig azt mindenképpen szerettünk volna még készíteni). Ja és persze az elmaradhatatlan mac and cheese, mert ezt Viola nagyon szereti. Idén nagyon finom lett a pulyka, nem száradt ki (becsavartam baconbe és locsolgattam elég gyakran). Ma ettük harmadjára vacsorára (ma rizses húsként) és még mindig finom, de van még...






















Vacsora után készítettünk egy listát arról, miért vagyunk hálásak. A gyerekek rajzoltak, mi írtunk. Domonkos második szülinapját rögtön a Hálaadás utáni napon ünnepeltük, az ajándékokat leginkább markolók tömege alkotta. Természetesen kapott lufit is és Viola is rajzolt neki egy szépet, amit még ki is vágott.


odahúzta, elfújta, nem tökölt


Ebben a pár napban próbálunk minél több időt a szabadban tölteni (a gyerekeket alaposan lefárasztani a jó levegőn), sokat olvasunk és élvezzük az ötperces nyugalmakat, amikor a csemeték már együtt eljátszanak (veszekedés nélkül). Nagyokat játszóterezünk, kimentünk a Shelbybe is és sok időt töltünk a kertben is, amikor pár perc nyugalomvan, egy-egy zsákot megtöltünk falevelekkel. Eddig olyan 12-nél járunk...

egy-két napig ilyen hideg is volt

Képek