Újra fényképezünk

Egy nagyobb kimaradás után, újra előkapartam a fényképezőgépet... Most igyekszem többet használni újra.
Viola egy kicsit megfázott és aztán szépen sorban mindenki más is csatlakozott, a kisasszony már kifele jön belőle.

A hőmérséklet továbbra is erőteljesen ingadozik, az utóbb pár napban megint télikabátosra fordult az idő. Ez csak azért aggasztó, mert az oviban nem mindig sikerül behúzni a kabátot, de már haladás, hogy többnyire van a gyereken kabát.
Elvileg ma leadásra kerül a vízumkérelmünk, legjobb esetben ez azt jelentené, hogy hat hét múlva kezd Gábor az új helyen. Nagyon alapos papírmunkát végeztek, Gábor látta az összesített anyagot. Mondok még számokat: általában 80%-át fogadják el ennek a vízumtípusnak, hiába mondok számokat, nem jelent ez semmit. Mi egyébként ki tudunk békülni akármivel, bár vonzó lenne Kalifornia melegsége.
Viola egyébként nagyon szívesen jár oviba, azért a hétvégén mindig nagyon örül, hogy itthon lehet és egyre többet játszanak együtt Domonkossal. Meg nagyon aranyosan segít is neki például felvenni a zokniját.

A gyülekezetben éppen bababumm van, most vasárnap is egy babyshoweren vettünk részt. Nem, nem a babát fürdettük, hanem az anyukát árasztottuk el (fürdettük meg) ajándékokkal. Miss Bettie lett a főszervezője a mostani eseménynek és szétosztotta a hozandó ételeket: én vittem a zöldségestálat a mártogatóssal. Különösebben nagy sikere nem volt, nyilván mindenki a sütit preferálta (amit a mexikói anyuka hozott). Az itteni konyhám nem eléggé felszerelt ahhoz, hogy elvállaljak egy nagyobb tortasütést díszítéssel.
A héten kijutott a süteményből is, mert a fiatalasszonyos sütizés is mostanra esett. Sarah, Megan és én sütiztünk. Természetesen a legnagyobb szelet torta az enyém:), a többiek csak cupcaket esznek. Mentségemre legyen mondva: aznap is spinningeltem.

Domonkos a végső kétségbeesésbe taszított minket, a nem alvása újabb szintet öltött, így betettünk egy matracot az ágyunk mellé és az van vele megbeszélve, hogy ott aludhat. Minden éjjel átjön, olykor csak bedől és alszik tovább, de van, hogy onnantól kezdve folyamatosan nyafog... Egyszer biztos ez is csak egy rossz emlék lesz majd.
Gábor a héten az egyik délelőtt vigyázott Domonkosra én pedig megnéztem egy használt gyerekholmi vásárt. Egy anyuka mesélt róla, aki a gyereke minden cuccát itt veszi meg és állítólag 4 órát eltölt a vásárlással. Na ez az, amire én képtelen vagyok, úgyhogy... Kaptam tőle tippeket is, vigyek magammal egy nagy szatyrot, amibe mindent bele tudok tenni, mindenképpen legyen nálam valami harapnivaló, mert ő mindig nagyon megéhezik, ja és készüljek fel rá, hogy a karom el fog fáradni (nemá, arra gyúrok, nem fog, elfáradt). Szerencsére a helyszín a nagyjátszótérhez közel volt, így a fiúk odamentek, ezzel rögtön korlátozva a vásárlási időmet (nem kell négy óra!!) és egyébként 20 perces sorbanállással együtt másfél óra alatt végeztem. Átnéztem sok-sok ruhát: csalódás volt. A lányka holmik között találtam egy-két szebbet, azt Violának meg is vettem, meg egy GAP szoknyát, Domonkosnak pedig két szebb pulcsit és kb. ennyi. Alaposan átnéztem a játékokat is, meg a járgányokat, végül csak két széket találtam, de annak a gyerekek nagyon örültek. Ja és pár könyvet meg egy kocsiszállító kamiont.

hétvégi rollerezés

Említendő még, hogy a kenyereim egyre jobbak lesznek és ez bizony azt is jelenti, hogy gyorsabban fogynak. Hiába sütöm ki este (délben eszünk kenyeret) a gyerekek mindig kérnek belőle, akármennyit ettek vacsorára...