Gábor, mi is volt az ötlet a címre?

Most éppen fürdet, inkább nem zavarom. Próbáltuk összeszedni az elmúlt idő eseményeit, illetve,  korábbi bejegyzésekből miket hagytunk ki:

Könyvtári interjú:
Leszólítottak minket, szünet lévén már Gábor is velünk jött, így a rövid interjú alatt ő beszélt. Felújítják a gyerekrészleget és támogatókat keresnek. Arról kellett beszélni, miért is szeretünk idejárni és tulajdonképpen mi is a program, amin részt vettünk.
Korábban ugyanitt (hónapokkal korábban) book sale-t tartottak. Úgyhogy nagyjából 20 dolláért vettünk 20 könyvet (igen, mindet a gyerekeknek, arra időnk se volt, hogy a "felnőtt" könyveket megnézzük.

IKEA:
Megnyílt, láttuk (nyitást követő napon elzarándokoltunk), vásároltunk. Tetszett. Majdnem ugyanolyan, mint otthon, leszámítva, hogy

• Nem emeletes, lépcsőzés és csigalassú liftezés nélkül is bejárható. 
• Nem kell égőáldozatot bemutatni egy áruházi alkalmazott felbukkanásáért. Egyenesen kerülgetni kell őket, miközben folyton a képedbe ugranak és "Peek-a-boo... segíthetek"? Ez feltehetően összefügg a nyitás körüli lázzal. 
• Ingyen adják a naaaagy-kééék táskát. Mostanában; nyitás körüli kedvezmény. 
• Nincs szórakozás a parkolójegyekkel, ingyen parkolsz (kinn) és kész. 

Külön elimerés jár nekik a metrikus rendszernek kirótt tiszteletért... az eladó egészen zavarba jött, amikor ügybuzgón át akarta váltani a 3m-es hosszabbítót inch-be... felmentettük.

Kedd:
Jó sűrű lett a programunk. Reggel a szokásos art class-ra igyekeztünk, négyesben. Gábor fényképezett, Viola alkotott, Domonkos meg csajozott. Mostanában megáll a kislányokkal szemben és közli velük: tetszik.

Az enyhe időt szerettük volna kiszhasználni, elszaladtunk a nagy játszótérre, lefárasztottuk a gyerekeket, hátha akkor jobban alszanak (nem jött be).
Majd Violával különleges programra készültünk vacsora után, Megannal és a gyerekekkel (Bob most otthon maradt) a Botanikus Kert Snowy Nights (Havas Esték) programján vettünk részt. Forrócsoki, műhó, karácsonyi égőkkel díszített játszótér.

Mint látjátok a képeken, Viola elég melegen van öltöztetve. Ez a hét leghidegebb estéje volt. Azóta csak melegebb lett. Ma egész nap esett, de 17-20 fokokat mutatott a hőmérő, holnapra 22-t ígérnek.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Mínuszok, egynapos nyár, vissza a jégkorszakba

A címben összefoglaltam az elmúlt két hét időjárását. A kalandjaink pedig... Úgy tűnik a hétfő lesz a szerencsétlen nap. Múlt héten ugyanis a wc-nk dugult el, most pedig az áramszolgáltatás szünetelt. Kinn mínusz 8 van. Szerencsére dél körül visszajött az áram és csak 15 fokra hűlt le a lakás délelőtt. Ráadásul itthon sem voltunk, a gyerekeket elvittem a Gyerek Múzeumba, Gábor pedig dolgozott. De a délutáni alváshoz hálózsák és két takaró kellett, fejenként.

Karácsonyig már csak ünnepelünk. A szülinapomat a múlt héten: Gordon Ramsayvel, Jägerrel (Domonkos újabban tehén tejet fogyaszt; én ennek örömére azóta sem iszom mást...legfeljebb kávét) és polipokkal (Viola rajzolt a szülinapomra), Viola névnapját pedig ma.

Jártunk egy karácsonyi gyülekezeti partin szombaton, majd gyülekezeti karácsonyi ebéden vasárnap. Itt karácsonyra főtt sonka van, meg mindenféle krumplis köret, a gyülekezeti ebéden pedig sajtos tésztát adtak köretként... ez kicsit fura szerintem.

A parti Meganék házában volt. Amikor beléptünk, a gyerekek szaladtak elénk, már amelyik már szaladós korban van. Rodrecus (Gábor korábban Bobként emlékezett meg róla) pedig az egyik sarokban egy babaülésben nézelődött csöndben. Ilyen gyerekek is vannak... Jó tudni. 

Kihasználtuk a szombati egynapos nyarat is, mind a ketten futottunk és a gyerekekkel egész nap kinn voltunk. Most megint tél van... csak úgy repül az idő, ha jól szórakozik az ember. 

Mi a címe ennek a posztnak?

Mikulás vs Télapó
A helyi szokásnak megfelelően december elején felállítottuk a karácsonyfát. A tökéletes alanyt Violával ketten vadásztuk le, egyetlen problémánk akadt csupán: Tony továbbra is egy kicsi autó. "Te figyelj, messze laksz?", kérdezte a Wholefoods udvarában az eladó. "Hm, miért, elhozod nekünk?". Naív. "Én most ezt így beteszem ide az ablakon keresztül" (ajtónyitó reccs), "te meg vezess óvatosan". December ötödikén este Viola lelkesen pucolta a csizmáját. Aztán meggondolta magát, inkább a gumicsizmát rakta ki (nagyobb?), azt is átdörzsölte. Nem feledkezett meg Domonkos cipőjéről sem.

El vagyunk átkozva... pár szóban a kutatásról
November jelentős része a már korábban említett fertőzéses projekttel telt az egyetemen. A portugál sráccal több szép eredmény is kijött... jó részüket pár napon belül frissen feltöltött cikkekben találtuk meg az arxiv-on. A második ilyen alkalmat követően elkezdtünk gyanakodni, benéztünk az asztalok alá (se poloska, se csótány, se sakkozó török). António időközben visszautazott Cambridge-be, pár nap múlva pedig feldúltan e-mailezett egy újabb arxiv-os cikkről, ami lelőtte egy másik eredményünket. Pár nap haladékot kért a cikkünk leadásával, mondván, van egy jó ötlete, szeretné kidolgozni.
Hétfőn érkezett a jó hír, kijött a bizonyítás, az eredmény kicsivel gyengébb, de mehet a cikkbe, 2-3 nap múlva leadhatjuk. Hurrá. Kedd reggel hosszas szitkozódós, világutálós poszt fogad Facebookon; António az, az arxiv-ra aznap reggel került fel egy új cikk zero-forcing témában... kitaláljátok, milyen eredményekkel.
A válságstáb összeült, a maradék eredményekből rekordidő alatt note született. Délután 3-ig kellett feltöltenünk az arxivra a note-ot, hogy a másnapi posztban megjelenjen. 2:55-kor még vesszőhibákat javítottunk, 2:58-ra már csak a feltöltés és jóváhagyás maradt... Voilá! Reméljük, legalább 4.5 másik csapat dolgozott ezen az eredményen. Slusspoénként a két társszerző a hajrában egymás torkának esett, elküldték egymást melegebb éghajlatra, és jelezték, szívesen folytatják velem a munkát... a másik nélkül.

"Sprehen zí nyújorki?"

Viola szédületes tempóban halad. Az angollal is, a motoron is, Domonkos alig bír kapaszkodni.

A nursery-ben már egyedül hagyhatjuk Miss Megannal és Miss Kristyvel; múlt héten már megbeszélték közös erővel, hogy elmenjenek a mosdóba. A "Twinkle-twinkle little star"-t már mindkét gyerek kívülről fújja, Viola továbbá az egyik este fel-alá szaladgált, miközben azt énekelte-ordibálta: I-AINT-GOT-CASH-I-AINT-GOT CASH! Napi feladványunk a háttérsztori feltárása.

Keresztelő
Vasárnap (az egyik vasárnap) csatlakoztam (hivatalosan is) az itteni baptista gyülekezetünkhöz. Míg a közösség a bemerítkezéshez határozottan ragaszkodik, a meleg vizes medencéhez már nem feltétlenül (elfelejtették bedobni-bekapcsolni a merülőforralót). Eredeti Jordán élmény... mostantól official southern baptist vagyok.;)

Második gyerekkor
Kinga már három éve járt a memphisi gyerekmúzeumban, de egészen mostanáig várt vele, hogy minket is elvigyen. Azóta már tagok vagyunk, heti háromszor-négyszer (az elmúlt 10 nap mérése alapján) járunk. Van itt gyakorlatilag MINDEN: megfejhető tehén, műthető gumibábu, bevásárlóközpont,  Mississippi modell, tűzoltóautó és életnagyságú Fedex repülőgép pilótafülke. Magukért beszélő képek alább.

Winter is coming
Konkrétan itt van; az elmúlt héten minket sem kímélt a fagy. Papírmasé házunk padlóján 11 fokot mértünk az egyébként 20-21 fokos szobahőmérséklet mellett. Tony ablakait kaparni kell időnként, a biciklin az élet sanyarú, a parkban kocogásra pedig újabb és újabb kifogásokat találunk. Még az sem kizárt, hogy csatlakozunk az egyetemi gym-hez.

Oltások

A szombat reggel (miután előző este megbeszéltük a gyerekekkel, hogy sokáig alszunk...) ötkor kezdődött. Domonkos az ágyából kiabált, hogy eszik. Amikor áthoztuk és magunk közé fektettük azzal a reménnyel, tovább alszik majd itt, közölte:banán. Mi pedig tudomására hoztuk, hogy ilyenkor még nem eszünk. Erre úgy döntött, hogy tárcsázza a gyermekvédelmiseket ("halló, halló", de a füléhez nyomott cumiból nem jött válasz).

A héten Domonkos négy oltást kapott. Megejtettük első vizitünket a gyermekorvosnál. Mind a négyen. Rövid várakozást, és papírmunkát követően, bekísértek bennünket egy kisebb szobába, ahol hosszabb várakozás következett (ez annyiban volt csak szerencsétlen, hogy a várószobában akvárium és számtalan játék található míg a kisszobában csak pár könyv). Majd jött egy nővér, aki lemérte Domonkost (lefektette az ágyra és bejelölte tollal a feje, lába helyét) és megmérte a tömegét is. Aztán végre megismerkedhettünk az orvossal is. Megan és Kristy is őt ajánlotta. Egy keresztény orvos, szüleink korosztálya (ötvenes), színes ingben, ami elnyerte Domonkos tetszését azonnal. Nagyon gyorsan összebarátkozott mind a két gyerekkel. Ha láttátok már, hogy amerikai sorozatokban hogyan viselkednek a dokik a gyerekekkel, akkor nem kaptatok hamis képet. Nagyon-nagyon kedvesek. Vizsgálat alatt végig játszott Domonkossal és még arra is volt energiája, hogy Violához szóljon egy-két kedves szót (megnevettette) és mindeközben minket is kifaggatott (hogy kerültünk Memphisbe, mióta lakunk itt stb.). Annyira megdöbbentünk ettől a hozzáállástól, hogy amikor az első kérdést feltette nekünk meg sem bírtunk hirtelen szólalni (kb.: na akkor meséljetek nekem erről a kisemberről). Már csak azért is biztos, hogy könnyen belopta Domonkos szívébe magát, mert a szurit nem ő adta, hanem a nővér, akinek ez nagyjából 2 másodpercig tartott ( négy oltás két comb jaj!).. Az alapos vizsgálat során arra is fény derült, Domonkosnak éppen (MINIMUM) négy új foga jön. A slussz poén pedig: az oltásokért semmit nem kell fizetnünk, a biztosításunk mindent fedez (a gyerekek megkapják a Hepatitis B elleni oltást is).

Hálaadás

A pulyka teljes fényében:

Úgy döntöttünk, hogy idén mi is megsütünk egy egész pulykát. Olvasgattam, videót néztem erről a nemes állatról, na nem pont erre a videóra gondoltam, de ezt is... Próbáltam felkészülni úgy rendesen. Száraz lett. Minden nappal egyre szárazabb. Gábornak amúgy ízlett és rögtön kihirdette a jövő évi pulykázást is. Ezt a példányt nagyjából három napig ettük. Utána három napig nem ettünk húst.

Becsomagolva ugyan nem látszik, de belül egy recept is található volt benne, meg a pulykanyak a szósz mögött beljebb. Ja, igen. Az a műanyag zacsi az a szósz. Végül nem használtuk fel (lehet kevésbé lett volna száraz).

A pulyka mellé készült: két féle köret, édeskrumpli fűszeresen (Domonkos kedvence) és parmezános hagyományos krumpli (ritkán eszünk krumplit, úgyhogy a gyerekek örültek) meg három desszert: Domonkos joghurtos tortája-ezt két nap alatt ő termelte be,  elfogyott volna egy alatt is, ha hagyjuk, egy brownie - találtam egy olyan receptet, amibe csak egy kicsivel kellett kevesebb cukrot tenni és nagyon finom, és "ragadós" lett, és persze almáspite- ezt majdnem egészében Gábor rakta össze, nagyon jól sikerült.

Amúgy az amerikai viszonylatban ez az év családi ünnepe. Rögtön ezt követi a Black Friday, leárazásokkal, vásárlással. Idén mi is részesévé lettünk. Vettünk a gyerekeknek kabátokat (épp időben, ugyanis másnapra lett rá szükség) Violának csizmát (Domonkosnak azért nem, mert egyszerűen nem találunk a méretében) illetve nekem futócuccot, amit azóta se tudtam kipróbálni, valami köhögős átok van rajtam.

A Hálaadás azt is jelentette, hogy Gábornak öt nap szünete lett egyben! Emberemlékezet óta nem töltöttünk ennyi időt együtt. Játszótereztünk, sétáltunk, sütöttünk, főztünk, játszottunk, filmeztünk (megnéztük a Gilmore lányokat). Gyorsan eltelt.

Domonkos első éve

Isten éltesse sokáig a kicsi Domonkost!

Rák, kígyó és egyéb állatságok

Szóval egyik nap még rövidnadrágban játszótereztünk. A követezőn pedig kabátban és sapkában vacogtunk. Megjött az ősz (tél?)! Az eső hozta. A nap továbbra is nagyon sokat süt, talán háromszor esett, mióta itt élünk.

Viola visszazökkent a normális üzemmódba, újra barátságos mindenkivel (persze, van az a bizonyos 5 perc). Már hagyja az art class-t vezető lánynak, hogy segítsen neki: ugyanis én általában Domonkost próbálom a kézműves dolgoktól távol tartani, ami általában azt eredményezi, hogy fél kézzel segítek Violának, fél kézzel pedig Domonkost tartom a kezemben. Igen, gyönyörűen sikerülnek ezek az alkotások.

A hétvégén ugyanitt családi napot tartottak vad állatok témában, de beszéljenek a képek inkább:

Fellépett a memphisi balett is, Az állatok farsangja c. műből hoztak egy részletet. A gyerekeink imádták: a színes jelmezek, zene és az ismerős helyszín kombinációja képpen mi is szinte végigélvezhettük a balettet. El is felejtettem, hogy szeretem a balettet, vagy csak öregszem.

Vasárnap címszavakban: templom az első itteni Hálaadás ebéd (pulykadísz az asztalokon), tömegbaleset a tornateremben és egyetemi nyomtatás. Továbbra sem unatkozunk.

Büféasztal

Jelen bejegyzésnek nincsen jól körülhatárolható témája, amolyan egyveleg, mindenki csemegézzen kedve szerint.


Apa hazahozza a munkát
Fertőzéses feladattal ("zero-forcing in graphs") foglalkozunk a Dunn Hall 3. (otthon második) emeletének szigorúan őrzött 372-es szobájában... a szobában, melynek létezéséről sokan még nem is hallottak... a diákjaim jó része szemlátomást nem. A héten sajnálatos módon elszabadult virulens törzs minket is megtalált, a sorrend Domonkos-Viola-Kinga- én - Szofi bohóc... az érintettek állapota nem súlyos, bár a ma délelőtti Shelby farmos játszóterezés után a csapat meglepő sebességgel dőlt ágyba.

Mese mese mátka...
Violát igyekszem megismertetni gyermekkorom kedvenc meséivel és mondókáival. Szociális érzékenységét és problémamegoldását egyaránt tökélyre fejlesztette az elmúlt hetek során: a cinege megkaphatja Domonkos kinőtt cipőjét, a Barna Mackó kuckójából kiszorult farkas télre lakhat a trambulinunkban, a kesztyű kisujjában sírdogáló öreg, rövidlátó hangya pedig nyilvánvalóan azért szomorú, mert az elefánt (???) nem vitte el az állatkertbe. Semmi baj hangya, mi majd elmegyünk veled, nem kell sírni... apa, te miért nevetsz?

Béla és a mókusok
A miniszeminárium, amelynek munkájába 3 éve is csatlakoztam, idén bukdácsolva halad előre. Béla a szemesztert egyszerre két helyen is tölti, 2-3 hétig igyekszik aktív munkamorált fenntartani Memphisben, majd egy teljes hónapra lelép. A kedd-csütörtöki miniszemináriumok ezt sajnos erősen megsínylik, ráadásul legutóbb a félidős kávé-donut kompenzációnál is sikerült citromba harapnom (citromos donut??? Hülyék ezek az amerikaiak)... az alkalom egyik (egyetlen?) pozitív hozadéka a "húspiac", ahol az fiatal (vagy enyhén túlkoros) Béla-tanítványok (és nem-tanítványok) kutatópárokat, triókat, focicsapatokat formálhatnak. A fenti vírusirtást például egy háromfős csapatban végzem: Stephen már az iMmensesenTsheep forgatása alatt bemutatásra került, azóta is itt van az egyetemen, immáron hivatalos Béla-doktorandusz. Újonnan formálódott ulti-klubbunk (nem, nem, és nem, az ultihoz NEM kell 4 ember!!!) harmadik tagja António, aki Porto-ból származik, Cambridgben tanul, tiszteletbeli Béla-tanítvány, és kb. másfél hete nem alszik, mert az ágytársa (!!!) horkol... némi logisztikai malőr folytán a South Campuson (itt laktunk mi 3 éve) a Harvardról érkezett vendégkutatóval közös apartmanba kapott helyet és... nos, egyetlen ágy van.

Um convidado de jantar
Antóniot szerdán áthívtuk vacsorára. 6 körül terveztünk kezdeni, ezért fél 6-ot mondtunk neki. Önmagát meghazudtoló pontossággal 5:40-re megérkezett (itt tenném hozzá, több, délután 1-re megbeszélt találkozót a tanszéken "elfelejtett" az elmúlt héten). A vacsora magyaros fasírt és zabpelyhes desszert volt. Előbbit elintézném annyival, hogy António másnap kiszúrta ebédnél,  a tegnapról maradt utolsó pár fasírtot eszem, és lelkesen bólogatott hozzá (nem, nem kapott belőle. ;)). A sütiből négyszer vett és indulás előtt még feltankolt. A portugál sárm a lányokat már az első pillanatban levette a lábukról, Viola már egészen pimasz kezdett lenni; Domonkos is hamar megbarátkozott a "fura szakállas jövevénnyel". Kinga és António pedig versenyt örültek annak, hogy végre valakivel portugálul beszélhetnek.

Gólya hozza...
A Gale család (Megan, Don, Eden, Owen, Henry, +1) új taggal bővült. "Foster parent"-ként befogadtak egy fekete kisbabát... izé... Bobot. Rodrigues, vagy Rodriguez, vagy micsoda... fene a flancolást. Bob még csak pár hetes apróság, nem tudni, pontosan meddig fog náluk lakni, de  történet egy lehetséges kimenetele, hogy a felsorolt családtagok közül eggyel többnek lesz kisöccse. Jelenleg a gyülekezet komatálakat szállít futószalagon, mi a pénteket vállaltuk el (hallod Kingus, hogy dübörgünk?!). Csütörtökön délelőtt pedig "full house" volt itthon, mindhárom Gale ifjonc nálunk vendégeskedett.

Flashback
Ha a sorozatod a 73. évadában akadozni kezd, mi sem egyszerűbb: hozz vissza néhány régebbi figurát!

Pár pillanat erejéig szeretnék megemlékezni előző blogunk néhány történelmi szerelőjéról, akik az elmúlt hetek során epizódszereplés erejéig ismét színre léptek.

• "Old school guy", a dohányfelhőben úszó, korábban vegyész (?) szakot végzett korosabb úriember, akiről fogalmam sincs, mit keres már megint/még mindig itt az egyetemen. Ő határozott emlékezett rám és majd 20 percen keresztül magyarázott összefüggéstelen dolgokról a szobám előtt, majd búcsúzóul gyorsan rajzolt nekem még egyet a táblámra:
  Nem vicces? Tényleg nem?! Képzeld hozzá, hogy egy perc késésben vagy az óráddal!!! Most?
• "Ázsiai tanárnő/anyuka": Róla éppenséggel tudom, hogy elvégezte a trigonometriát. Pár napja futottunk össze a tanszéki ebédlőben. Az elmúlt 3 évben sikerrel vette az akadályokat és immáron... valamelyik analízis tárgyat végzi. Ebben a tempóban a diplomát nagyjából a  2022-es  "következő" világvége tájékára saccolom. Védelmében jegyezném meg, a tárgyak nagy részét nem "csak" elvégezni kell, hanem ki is csengetni a kreditenkénti csillió tallért, sokaknak pusztán anyagi ütemezés miatt kell elhúzniuk a folyamatot.

• Mr. Isaac Darryl, a köpcös freshman hallgató, aki majdnem fellökött a folyosón első trigonometria órájára szaladván: sajnos fogalmam sincs róla, elvégezte-e a tárgyamat anno, az osztályzást már nem én végeztem. Mr. Darryl mindenesetre még mindig az egyetemen tartózkodik, mostanában a Stake&Shake előtt állunk együtt sorba... óvatosságból inkább előre engedem. 

Összegzés
A Five Guys krumplija East Memphisben nem túlsózott, a memphisi ősz kitart, de az emberek mostanában már télről meg valami Falról beszélnek, mi jól vagyunk, de a tigris szédül... alvó Domonkossal a kezemben nehéz gépelni.

Az oroszlány, a boszorkány, és a ruhásszekrény esete Tóth Marival...

to bite: fogak belemélyesztése a célzott tárgyba vagy személybe, gyakran fogyasztási céllal. 
to nip: majdnem olyan, mint a harapni, de mégsem, vagy legfeljebb egy kicsit, de az igazán nem számít. "So sorry, I thought it was just a nip"

Mindig is azt vallottam, egy idegen nyelvű szó használatának pontos elsajátításához legalább egy, a szó köré épülő emlékezetes/nevezetes/legendás (= ciki) sztori átélése szükséges. Véleményemet továbbra is fenntartom, ellenben, ha az a korcs a főbérlőnél legközelebb a szemem elé kerül...

A Halloweent követő gyomorrontás érdeklődés (és candyzabálás) hiányában elmaradt. Komolyan, Violát színtiszta gyűjtőszenvedély vezényelte, 1-2 szem, ha fogyott (általa). Más családoktól azt halljuk, limitálniuk kell a naponta fogyasztható mennyiséget, sőt, van, ahol a zsákmány jelentős része a kukákan kötött ki. Sunday Bible Study anyukák-apukák egymás között...

Ma egyébként a baba-mama szobában járván a kisasszony lebukott, a  egy óvatlan pillanatban angolra váltottam ("ezt a könyvet kezdjük el olvasni?"), amit ő megértett, majd hibátlan kiejtéssel válaszolt rá... magyarul. Az anyukákat is az ujja köré csavarta, amikor meghallották, mindenkit "Miss"-nek szólít (Miss Megan, Miss Kristy...).

A hétvégén villámlátogatást tettünk a Dixon családi programján (ide járunk Art classra keddenként).
A zsúfolt szobában bőségszarus képet lehetett vagdalni-ragasztani egy 360°-s vigyorú orrpiercinges nővel. Ez Violát nagyjából 3.25 percig hozta lázba, majd lecsapta a papot és megostromolta a szoba egyetlen könyvespolcát. Angolosan távoztunk, különösen az után, hogy a sablon formák jelentős hányadát a kezdeti "lázas igyekezetben" helyben hagytuk.

 Donut-randit is tartottunk kettesben kedvenc "eat local" fánkozónkban. A képek magukért beszélnek, egyetlen, az eseményt egészében  tökéletesen leíró megjegyzés említenék:
"Apa, nézd, ha ezt a kettőt megettük, ott még sok van!"


A héten megérkezett az ősz, a reggelek hidegek, néha már kapar a torkunk. Különösen igaz ez Tonyra, akit a héten orvoshoz kellett vinni. A probléma nem komoly, de a szakvélemény határozottan ellenjavallja a kipufogó járdaszegéllyel való további intim kapcsolatát. A Toyota-szerviz várója igényesen berendezett, a "complimentary popcorn" érkezésemre sajnos már elfogyott.

Happy Halloween!

3-szorosan.

A reformáció ünnepét végül vasárnap ünnepeltük, Úrvacsora keretében. Azóta nem vettünk közösen Úrvacsorát, hogy elmentünk innen...

Viola, amikor megkérdeztük, azt válaszolta: repülő akar lenni. Ilyen jelmezt sajnos nem találtunk, de ugye a méhecske is repül... Nagyon boldog volt ezzel is. Bumble bee, az itteniek ennek hívták (dongó/darázs).

Az első cukorka gyűjtés egy hete kedden a Dixonban:

A szokásos Art Class után a Mini Masterek Mini Monsterekké váltak és végigjárták a Dixon irodáit, hogy begyűjtsék a finom falatokat. Erre az alkalomra regisztráltak idén a legtöbben. Nagyon tetszett, hogy nem csak cukorkát osztogattak, hanem szélforgót, vízfestéket apróbb ajándéktárgyakat. Ennek azért is örültünk, mert Viola a legtöbb cukorkából sajnos nem ehet. Bármi, ami nyomokban tartalmaz vagy tartalmazhat csonthéjasokat allergiás reakciót vált ki nála... Így  minden összetevőt meg kell néznünk, mielőtt eszik akármiből.

Ide vágnám be Gordon Ramsay az Öt legrosszabb halloween cukorka videóját.

A második program: Fall Fest, ezt szervezte a gyülekezet.

Nekem talán ez volt az egyik kedvencem. Ide vittük Domonkost is.

Itt a gyerekeknek akádályverseny szerű feladatokat kellet végrehajtania, és ezekért kapták a cukorkát.

Domonkos ahogy látta Violától, hogy a feladat, a lukba tenni a babzsákot, rögtön ő is akart dobálni. Természetesen cukorkát nem kapott. Viola annyira feloldódott, hogy már össze-vissza rohangált, nélkülünk.
Megan férje, Don sütötte a hotdogokat a népnek. Nagyon jól éreztük magunkat.

A harmadik pedig az igazi Trick or Treat: cukorkagyűjtés, házakhoz bekopogva. Meganék nagyon kedvesen hívtak minket magukkal. Mindig Richék környékére mennek, mert ott sokkal több a gyerek, a házak szebben vannak díszítve és az emberek is sokkal nyitottabbak.

balról jobbra: Henry, Eliza, Luke, Owen, Eden és Viola

Indulás előtt, én egy pókkal és hálójával indultam cukorkát gyűjeni.

Számomra nagyon kedves élménnyé vált ez a cukorka gyűjtés. Akik a cukorkákat adták, zömében nagyszüleim korosztálya, nagyon kedvesen fogadták a gyerekeket. Sok helyre nem is kellett becsöngetni, egy kis asztalt kitettek a ház elé és ott fogadták a gyerekeket. A kertekben pedig mindenféle dísz: hatalmas pókok, óriás kivetítők, pókhálók, csontvázak, faragott tökök. A járdákon gyerekek rohangálnak kisebb-nagyobb csoportokban, a legtöbb ház kivilágítva (a bejárati ajtónál felkapcsolt lámpa jelzi, hogy ide lehet jönni cukorkáért), az idő pedig nagyon kellemes, a társaságról nem is beszélve. A legtöbb helyre Eden kezét fogva Viola is odament cukorkáért. Persze eleinte nekem is oda kellett kísérnem, de aztán belejött.

Domonkost nem lett volna sok értelme magunkkal cipelni, így pedig Gábor tudta (volna) fogadni a gyerekeket nálunk. De csak egy csapat jött, összesen két gyerek: Mini egér és egy csontváz. Mit csinálunk azzal a rengeteg candyvel?!

Ismeritek Jimmy Kimmelt? Mi szeretjük nagyon. Minden évben meghirdeti a "tégy úgy, mintha megetted volna a gyereked összes halloween cukorkáját". Megkéri a szülőket, vegyék a reakciókat videóra. Mi is felvettük;)

Este pedig még a gyerekek fürdetése előtt be kellett kapcsolnunk a klímát. Ugyan egy hét ősz volt itt is, de most megint nyár van...

Ritkábban írunk...

...mert igen sűrű az élet. Ráadásul a házról készült posztot próbáltam elkészíteni, de nem haladtam vele sokat.  A képek már készek.

A gyerekek nem sok szabadidőt hagynak nekem a nap során. Sokszor éppen fél órát ha együtt alszanak, ezt az időt pedig arra használom, hogy csöndben, békében megigyam a kávém és elmenjek pisilni anélkül, hogy akárki ordítana. Igen, Domonkos abba a korba ért, hogy ordít, mint a sakál, ha nem lát. Viola aranyosan vígasztalja: mindjárt visszajön, Domonkos, semmi baj. Olykor felettébb cuki vele. Olykor pedig a képzeletbeli lufit sem akarja megosztani a kistestvérével. Másik új szokása Domonkosnak, ha a laptomat látja, magából kikelve üvölt: MESE!

Játszórandit szervezgetek Violának, Henryre vigyáztam az elmúlt két hétfő délelőtt. Meganék otthon tanítják a gyerekeket és már van két iskolás gyerekük. Henry szegény, pedig ilyenkor csak láb alatt van. Így ő mindenképpen örül, hogy játszópajtása akad, Viola pedig legalább barátkozik, otthoni környezetben, ami sokat javít a hozzáállásán. Ráadásul egy halom új kifejezést tanul úgy, mint: NO JUMPING ON THE BED.

Welcome to the Dühöngő

Ismeritek a komatál kifejezést? Van a gyülekezetben egy friss babácska. Egy mexikói és egy amerikai gyereke, a második. A nagyobbik kb. Violával egyidős, nagyon cuki kétnyelvű. Múlt vasárnap érdeklődtem kistestvére hogy léte felől: She is in my casa- válaszolta. Szóval ma nekik főztem délután. Egyébként az anyuka a héten ment vissza dolgozni, már hat hetes a baba.

Megvettük a hétvégén a gyerekeknek a jelmezeket Halloweenra. Jópofa, hogy az Art Classon is lesz csokigyűjtés most egy héttel korábban, illetve a templomban szerveznek egy Őszi Ünnep néven futó akadályversenyt a gyerekeknek, ahol gyűjthetnek cukorkát szombaton. Természetesen 31.-én a Reformáció Ünnepét fogjuk ünnepelni. 

Ma megérkezett a jogosítványom! Ezt is sikerült nagy nehezen elintézni.

Hamarosan töltök fel új képeket, remélem...

Összefoglaló

Múlt hétvégén és a hét elején a gyerkőcök betegeskedtek. Így nekem maradt időm végre egy kicsit pakolászni itthon, mert nem mehettünk sehova. Keddre Viola annyira jól lett, hogy el tudtam vinni art classra. Gábor pedig hazajött Domonkosra vigyázni, mert sajnos ő még elég náthás volt. Szerdán már együtt mentünk a könyvtárba.

Csütörtökön vacsoravendégeink voltak. Viola kezd megbarátkozni az angollal. Egy-egy dolgot már hajlandó mondani: please, thank you, come, I am sorry, donut, rooster stb.. Sokat segített a barátkozásban, hogy Kristy (lelkész felesége) elénekelte a Twinkle twinkle little start-t (Hull a pelyhes fehér hó dallamára). Legtöbbször továbbra is magyarul szól az idegenekhez. Például Kristyhez, hogy ne vigye el az összes sütit (természetesen Violának tettem akkor már félre, csak ő ezt nem tudta).

Pénteken igazán különleges progamon vehettünk részt: mályvacukor sütésre hívtak minket a Pitt családhoz. Őszintén szólva, szerintem nyersen a pillecukor elég visszataszító.

Sütve viszont igazán finom. Így gondolta Viola is, aki rögtön süttetett az Apjával még egyet az első elfogyasztása után. Domonkos hangosan adta nemtetszését tudtunkra amiért ő természetesen még nem kaphatott ebből a finomságból. Félelmetes látni, hogyan nyílik ki az értelme. Már szabályosan hisztizni tud, ha valamit nem kap meg.

A szombat délelőttünket egy hatalmas játszótéren töltöttük, Shelby Park, ahol korábban, amikor még szép idő volt, Viola egy vizes parkot is kipróbált. Négy része van ennek a játszótérnek: mászókák, hinták, csúszdák és a homokozó. A gyerekeknél nagy sikert aratott.

Újdonság még, hogy Viola újabban pelus nélkül közlekedik és éjszakára se kell már neki. Persze ez szül vicces helyzeteket. Ma például a könyvtárban egyik kezemben fogtam Domonkost (aki mindenáron a wc-t akarta szerelni), másikkal pedig Violát tartottam a wc-n, hogy bele ne essen... A mai könyvtárazás sikerült eddig a legjobban, Majd' félórát benn tudtunk ülni a mondókákon, Domonkos áhitattal figyelt, gagyogott, mutogatott, jó messzire elmászott tőlem, Viola pedig hol mellém ült, hol szaladgált, de kimenni nem akart. Valami ilyesmi egyébként a könyvtári program. Az otthoni ringatóhoz tudnám hasonlítani.

Gábornak hétfő-kedd őszi szünete volt. Eredeti terv szerint kirándultunk volna egy nagyobbat, de aztán másképp döntöttünk. Így hétfőn újra a hatalmas játszótérre kocsikáztunk, kedden Gábor is eljött velünk délelőtt az art classra, ahol Viola egy kakast (rooster-kiáltotta Viola a teremben) készített, majd délután az állatkertbe mentünk.

Végre kezd az idő egy kicsit lehűlni, így már csak délután vannak 30 fokok, délelőtt már olykor szükség van egy pulcsira is.

Képek

Midterm Quiz

Nem, ez kivételesen nem egy újabb "szidjuk a @&ß$ amcsi diákokat és oktatást" bejegyzés lesz, a félév felének közeledtével nektek készültem a feleletválasztós teszttel. Mi??? Nem hoztál scantront? Ctrl+T és ízibe töltsél le gyorsan egyet!
A kérdések nem feltétlenül szerepeltek az eddigi anyagban, de a tanultak alapján kikövetkeztethetőek.

1. Az elmúlt héten Tony műszerfalán kigyulladt a következő hibajelző:
    a) Check engine light
    b) Check-the-check-engine-light-light
    c) Oil change light
    d) O/D off light

2. Viola már hiba nélkül elszámol 10-ig
    a) magyarul
    b) angolul
    c) spanyolul
    d) klingonul

3. Mint azt korábban már jeleztük, kaptam egy biciklit. Kék. A gurulós fajta, nem Clark, nem tudom, milyen a márkája (hát nem rögtön ezt kérdezte róla mindenki?). Az első valódi egyetemre menet során sikeresen el is törtem
    a) a lábamat
    b) a váltót
    c) a vázat
    d) a vázát

4. Az óra syllabuszában egyértelműen szerepel, "nem lesz pótzh". Ennek ellenére természetesen kellett már tartanom egyet a következő miatt:
    a) temetés
    b) esküvő
    c) pánikbetegség
    d) teniszmeccs

5. Domonkos már szavakat formál, Kinga nagy örömére az "anya" az elsők egyike volt (az "apán" még dolgozunk). Egy másik, dobogón végzett versenyző:
    a) "szék"
    b) "szép"
    c) "szél"
    d) "széééé..."

6. Csapatban is neveznek a lurkók, helyes összjátékkal csaknem verhetetlenek. Mivel próbálkoznak?
    a) konnektortisztítás kanállal
    b) éjjeli őrség (felváltva ellenőrzik, itthon vagyunk-e még)
    c) tejkaramella hadművelet
    d) légyvadászat

MEGOLDÁSOK:

1. D: Sanyi óta kissé paranoiásak vagyunk a hibajelzéseket illetően, de ezúttal nem volt gond; vezetés közben találtam egy gombot a sebváltón ("jéé, mi ez? Mit csinál, ha megnyomom? Whoááááá...."), aztán jól elfeledkeztem róla. Végül 4.3 másodperc aggódás és további 17 másodperc googlizás után kiderült, minden rendben van: "nyomd meg még egyszer és eltűnik... mellesleg, ha nem tudod, mire való, ne nyúlj hozzá!".

2. B: Teljes magabiztossággal egyiket sem tudom ugyan kizárni, de egy...khm... kedves, aranyos (döntsétek el) mondókán keresztül az angol számok már mennek... a magyarral sincs gond, bár időnként az 5-öst nem szereti és inkább kihagyja. A nagy kövér tyúkot viszont Domonkossal együtt éljenzik!

3. B: a többi még várat magára. Nem egy fantasztikus masina, a marokváltói (immáron csak egy működő) és az ülése is kényelmetlenek, ellenben szép kék és gurul... leginkább az utóbbi feature ragadott meg a Targetban. Az egyetemre és vissza pont elég.

4. Ez egy beugratós kérdés volt... mindegyik válasz helyes. :(

5. Kicsit A, kicsit B, határeset C, de leginkább D. Meg kell hagyni azonban, nagyon ügyesen utánozza már a hangalakokat, az "egy", "kettő", "szia", "siki", "cica" csak néhány az elmúlt hét terméséből.

6. C: konnektortisztításban egyedül Domonkos utazik, általában a porszívó láttán kapja el a munkakedv. Az éjjeli őrjárat is főként az ő reszortja, Viola köszöni szépen, aludna, ha hagynák. Ő a legyek felelőse lett újabban, egyik este ugyanis elém állt, a kezében egy döglött léggyel, és tényszerűen közölte, "lecsaptam... apa, kidobod?". A tejkaramella Kinga táskájából kinyerése volt eddig az egyik közös projektjük, a zsákmányon testvériesen osztozkodtak, értsd: Viola kapta az édességet, Domonkos a papírját...

Könyvtár

A héten másodjára jártunk a könyvtárban. Meggyőződésem, hogy én tanulok a legtöbbet belőle, Domonkos pedig az, aki a legjobban figyel. Múlt héten leginkább mondókázás és meseolvasás volt a program. Nagyjából 15-20 percig, aztán előkerülnek a nagy szekrényből a játékok és a gyerekek játszanak. Mármint a legtöbb, az enyémek persze nem. Domonkos az első alkalommal nagyon figyelt, most Violát szerettem volna jobban bevonni, némi hadakozás után az ölemben maradt. Az első alkalommal Viola kért tőlem egy törlőkendőt és takarított. Amikor itthon megkérdeztük, mi nem tetszett neki, azt válaszolta a néni. A múlt heti néni pedig sokkal jobb volt szerintem. Az e heti nem nagyon tudott énekelni, mégis ragaszkodott hozzá. De ezen könnyen hajlandó vagyok túllépni, itthon megtanítom nekik a dallamot, nekem úgyis a kiejtéssel van gondom.

Képeket egyelőre nem tudtam készíteni, mert természetesen egyedül viszem a gyerekeket és épp elég őket nem elhagyni/vigyázni, hogy sem egymásban sem másban sem a könyvtárban ne tegyenek kárt. Azt tervezem, valamelyik szombaton elmegyek kettesben Violával és akkor fogok tudni fényképezni is. 

Violának nagyon tetszik az épület, és a gyerekrészleg is. Élvezi a sok könyv látványát és azt, hogy válogathat a polcról. Mindig talál valami érdekeset. Legutóbb például a szájhigiéniáról olvastunk. Előtte pedig az autizmusról. Viccet félretéve, talált egy zászlós könyvet, amit mind a két alkalommal levett és most már megismeri az amerikai zászlót is. Ami jópofa, hogy a gyerekrészlegen gyerekméretű asztal van és az asztal mellett a falon van egy játékfal, úgyhogy Domonkos is le tudja kötni magát.

Szerveztem magunknak játszótéri randit is, Kristyékkel találkoztunk (lelkész felesége), náluk van Luke, Eliza és Isaac. Ők jönnek hozzánk a jövő héten vacsorázni. Hatalmas segítség voltak legutóbbi itt tartózkodásunk során (Kristy kereste nekünk a klinikát, ahova jártunk még Violával a pocakban) és most is, ugyanis a lelkészen keresztül lett például a lakásunk. Ja és csak úgy kaptunk tőlük egy mikrót, mert ők már nem használták.

A hét említésre méltó eseményei továbbá:

Rájöttem, hogy Viola mondókákkal könnyebben tanul angolul, így már tudja például a számokat tízig, persze csak a mondókával együtt. Magyarul is tud 10-ig számolni, csak az ötössel valami problémája van. Időnként kihagyja. Egyre több angol szót tud már, időnként kérdezi is, hogy mi, hogy van angolul.

Gábor újabban biciklivel jár dolgozni! Így sokkal gyorsabban beér meg hazaér.

Nekem pedig lett egy "running buddym". A parkban egy fickó futás közben leszólítitt, hogy futhatna-e velem, mert nekem olyan békés az arcom, így futás közben. Szóval egy egész percet javítottam az utolsó körben. Szerencsére nem bírta az iramot.
Gábor épp Béla partyn, a diákjai pedig nem lettek okosabbak, viszont már van egy-kettő a fogadóórákon. Az egyik lány megkérdezte tőle, szerinte leadja-e a tárgyat, mert a második zh-ja rosszabb lett, mint az első. Ráadásul 80%-ot kell hoznia ahhoz, hogy értelme legyen annak, ezt a tárgyat végigjárta.  Gábor túl türelmes velük. Megállapította, hogy engem nem nagyon szeretnének itt a diákok. Az én válaszom erre a kérdésre ugyanis az volt, hogy ha még ezt sem tudja kiszámolni, akkor mindenképpen adja le a tárgyat...

Egyveleg

Mielőtt bármibe belekezdenék, napi feladványunk a reggeli müzli mellől: mi nem tetszik nekem a képen? A helyes megfejtők között 3 doboz extra Ca-t tartalmazó csodatejet sorsolunk ki!

Ha már matek, némi összegzés az elmúlt egyetemi időszakról.

Reggel az egyetemre menet a shuttle felvett az út széléről. Integetésre korábban is történt ilyen (sőt olyan is, hogy nem állt meg), most azonban egykedvűen (jókedvűen) meneteltem a Spotswood-on és arra lettem figyelmes, a mellettem elhaladó shuttle shatu-fékkel, vészvillogóval félreállt. Felszálláskor a sofőr közölte, már megismer az úton. Egy másik kedves sofőr hölgy a kulcsom elvesztését hallva komoly detektívmunkába kezdett, több alkalommal kikérdezett a részletekről, majd 4-5 nappal az esemény után felszálláskor közölte, pályát tévesztett, értsd:  megvan a kulcsom, az xyz irodában vegyem át. Nos... berlini kalandjaimat követő veterán olvasóink tudhatják, nincs jó sztori egy elveszett és megkerült kulcs nélkül!

Ma reggel ismét zh-t írt az egyik csoporton. Az egy órás zh-n az első távozó fél órával megelőzte az utolsó érkezőt. Ketten kéredzkedtek ki pisilni, hárman nem hoztak scrantront, egy valakinek kellett utólag bemutatnia a személyiét. Nem láttam pontosan, de mintha az egyik hallgató (célzás értékkel?) a fegyvertartási engedélyével igazolta volna magát (majdnem úgy néz ki, mint a jogsi).

A zh íratás két érdekes észrevételt is szült: egyrészt szemlátomást teljes mértékben asszimilálódtam, ugyanis korábbi megkérdezésre azt válaszoltam, kb. a diákjaim fele fekete (khm, khm, izé, afrikai-amerikai; lassan már a grafikonoknál is afrikai-amerikai vonalakról fogok beszélni), holott a zh-n megjelentek alapján ez az arány inkább 2/3; már észre sem veszem őket. A másik megdöbbentő észrevételem, ha nem beszélek... csönd van a teremben. Ha csönd van a teremben, kifogástalan minőségben hallgatható, ahogyan kb. 70 csöpögő orrú diák közül egynek sem jutna eszébe zsebkendőt elővenni. Átlagosan 1.7 szipogás/másodperc, időnként egymást biztatva fergeteges "szipvihar" tör ki. Mindezt 60 percen keresztül!!! Szip-szip, szi-szip-szíííííp,  sziszip, szi-HKRRRRRRR!... szip.

Béla miniszemináriumaira (kedd-csütörtök délelőtt, közvetlenül az órám után) immáron hivatalosan is... izé, hivatalos vagyok. Ez annyira, de annyira lázba hozott, hogy az egyik csoportomnak el is felejtettem házit adni (pedig aznap nem is volt szeminárium). Mindeközben megtaláltak némi matematikai szagú, de lényegében teljesen adminisztratív "adatrögzítős" teendővel is, így már végképp nincs időm kutatni nem unatkozom, ellenben komolyan elgondolkoztam a pályaváltoztatáson... újabban már a tanszéki kávét is én főzöm...

Extrák

Szeretnénk, hogy Viola sokat legyen közösségben, ismerkedjen a nyelvvel, kultúrával stb... Mi is sokat tanulunk belőle.

Engem az itteni gyerekek Miss Kingának hívnak, így mi is arra tanítjuk Violát, hogy minden felnőttet Missnek vagy Mr.-nek szólítson meg.

Megantól kaptuk a fülest, hogy a Dixon Múzeumban van a gyerekeknek Art Class (Művészeti óra). Mivel Viola állandóan gyurmázik, színez, rajzol ez nagyon jó programnak tűnt. El is látogattunk múlt héten. Az "órát" mesével kezdik. A múlt heti téma a formák voltak. A mese is erről szólt, utána pedig a gyerekek három foglalkozás közül választhattak:

1. Lefényképeztek egy lapot, amit tárgyakkal tettek tele, majd ezt kinyomtatták. A tárgyakat egy kis kosárba tették és a feladat az volt, hogy minden a lapon a helyére kerüljön (ez nagyon tetszett Violának, meg is oldotta a feladatot hamar).

2. Mindenféle formájú matricákat lehetett ragasztani egy üres papírra. Ez nekem tetszett, de Viola hozzá se akart nyúlni.

3. Kör, négyzet, gyémánt formákat rajzoltak meg kis körökből és ezeket lehetett egy kör végű filctollal kiszínezni (ez túlzás csak bele kellett találni a körbe a filctollal és jó erősen rányomni). Ebből négyet vagy ötöt is készített Viola.

Ezen a héten ez most kimaradt, mert Meganékat vártuk ebédre. Holnap amúgy is megyünk a könyvtárba mese délelőttre. Túl sok kötött programot sem akarok csinálni, heti egy elég lesz, amíg ilyen jó idő van.

Nagyon sok dobozunk van, printeresten vadászok ötleteket, mit is csináljunk velük. Ezt kidekoráltuk volna, sajnos nem tartott ki elég sokáig hozzá.

Olyan sok dolog történik, nehéz mindenre emlékezni. Főleg, hogy Domonkosnak újabb két foga van, ami természetesen azt is jelenti, hogy ismét néhány nem alvós éjszaka áll mögöttünk. Néha azon filózunk, hogy rossz helyen dobta le a gólya. Lehet, hogy eredetileg cápának készült a gyerek.

Mivel az ünnep miatt kimaradt egy házicsoport, ezen a héten is tartottak egyet. Jó sűrű lett így a hétvégénk, de nem bántuk. Szombaton is részt vettünk egy alkalmon délelőtt, gyerek felügyelettel. Délután pedig a Shelby parkba látogattunk el. Itt találtunk egy vizes játszóteret, ahol Viola kedvére pancsolhatott.

Már régóta akartam mesélni a Bermuda-háromszögről. Végre kikerültek a lakásból a főbérlő itt hagyott és számunkra nem kívánatos bútorjai. A dohányzóasztal nekik sem kellett, így azt javasolták, csak tegyük ki a ház elé, majd elviszik. Gábor eléggé kételkedett ebben. Aztán jöttek-mentek az autók, egyik-másik lelassított. Ettől teljesen izgalomba jött és mint a kisgyerek, aki legalább a Mikulást várja állt az üvegajtónál és nézte, mi történik. Aztán megállt egy autó, a platója tele mindenféle lim-lommal. Megnézegette, de végül nem vitte el. Gábor nagyon csalódott lett. Úgyhogy mondtam, hogy esetleg húzzon el az ablaktól. Láss csodát, pár percre el is tűnt az asztal. 

Domonkos új szokása, hogy mindenre mutogat: ez, ez, ez, ez és akkor mondani kell a nevét a tárgynak sokszor egymás után. A másik újdonság, hogy most már pár másodpercig meg tud állni kapaszkodás nélkül is. Ez azt jelenti, hogy számomra lassan game over. Két irányba fognak futni...

Pam-Pam-Pam Pam-Pa-Pam Pam-Pa-Pam

(azaz: Pam-Pam-Pam Pam-Pa-Pam Pam-Pa-Pam)
Az első zárthelyi. Mielőtt bármit mondanék, én... én most ideteszem ezt nektek, ni, aztán mindenki mondjon, amit akar. Nem, mégsem, inkább mindenki mondja, hogy nem az én hibám!!!




Nos, a diákok leginkább azon vannak kiakadva, hogy nem használhatnak számológépet. Mai fogadóórán ketten jelentek meg, a második el volt ájulva tőle, hogy tudok írásban szorozni ("izé, az a a cucc, amit még általánosban tanultunk?"). Sóhaj. Ne szaladj el a tény mellett, hogy A MAI FOGADÓÓRÁN KETTEN JELENTEK MEG a 160 diákból!!! Az elmúlt pár alkalmon egyedül üldögéltem és golfoztam az irodában.

Oké, oké, ezen rajtam kívül senki sincs meglepődve... ahogy azon sem, hogy az első zh-n egy srác megjelent egy szál... magában, Se scantron (feleletválasztós teszt megoldólapja),se ceruza, összekoldulta az egészet. Az, hogy "odaadom, de NE FORDÍTSD MEG!" (DENE-FORDÍTSDMEG???), ritkán jutott el a hallgatósághoz elsőre.

A kegyelemdöfést a diákok neve adta. A táblán (és élőszóban) a következő instrukciókat kapták: "a scantron tetején szerepeljen: LAST NAME and FIRST NAME". A vesszőt vagy space-t elfelejtettem mondani.., na, ez szemlátomást az én hibám volt! Íme néhány gyöngyszem az első zh rejtvényáradatából:

• IBRAHIMAMARK
• MOODYERINO
• GLORYCANTOEVA
• KUEHNCLARA
• AMRODIMA
• HALLERRIN
• YOUREEISABELR

A játékélmény növelése érdekében egyesek a sor végére odabiggyesztették a MIDDLE NAME első betűjét is.

Mindent egybevetve született néhány hibátlan dolgozat... és még több nem hibátlan. A részleteket még nem tudom, az adatok feldolgozása folyamatban, ugyanis egyesek még lánykori néven regisztráltak a rendszerben, de férjezett névvel írták a zh-t és most csodálkoznak, miért nem látják az eredményt (sóhaj).

A jövő héten ismét zárthelyi, a fejleményekről a helyszínről tudósítunk. Lassan indulok haza, ha jól sejtem, Violával nagybevásárlást tartunk (foly.t köv!). A kezem egyébként is lefagyott a kb. 17 fokban, amit a klímával a kinti 30 mellé "még" létrehoznak idebenn az épületben (kinn póló, benn pulóver). Esetleg átugrom a titkárnőhöz, nagyon tuti elektromos hősugárzója van az irodájában...

Van saját dobozunk!

Lassan (nagyon lassan) rátalálunk az itteni rutinra.

Odakinn 35-40 fokok vannak. Viola ezt nem viseli túl jól. Délelőtt jó kinn lenni, nagyjából fél 11-ig. Délután pedig csak hat óra után. Gábor kedd-csütörök reggel 7-kor indul, egyébként 8 óra tájban. Hazaérkezni valamikor 4:30-5:00 között szokott. De volt már példa későbbre is. Egyszer olyan is előfordult, hogy hazajött ebédelni.

Jártunk egy párszor már a helyi Botanikus Kertben (megvettük az éves belépőt, mert nagyon tuti hely).

Szombaton végre Gábort is elvittük, aki teljesen el volt ragadtatva (gondolhatjátok!) attól, hogy mennyi dolgot lehet itt csinálni. A gyerekeknek, a kert egyik részében, hatalmas játszótér van kialakítva. Minden van. Az egyik felébe kis házikókat építettek, amik különböző szerepeket töltenek be: van zenélős, konyhának berendezett, van ami mellett állatok tartására szolgáló ketrecek vannak, találtunk igazi viskót is és van mesebeli is. A másik részében van egy hatalmas homokozó, csúszda stb. Igyekszem Violának kisebb szeletekben adagolni, mert egy házikóban el tud játszani egy egész délelőttöt és bőven lesz időnk mindent felfedezni.

Képek  (azért nem készítettem két héten keresztül, mert elfelejtettem az aksi töltőjét kihozni magammal. Rendeltünk amazonról egyet, ami nem passzolt és csak most érkezett meg a jó.)

Találkoztunk a múlt héten Meganékkal is, mutattak egy tuti játszóteret. Egy másikat már mi is felfedeztünk, de persze ez sokkal jobb!

Az istentisztelet alatt van gyerekfelügyelet. Egy olyan szobában vannak, ami elég menő cuccokkal van felszerelve. Gyakorlatilag minden van: a kézműves foglalkozásokhoz egy egész szekrény, babakonyha és ágy, bébijátékok, hatalmas hintaló stb. Már első alkalommal észrevettem, hogy a gyerekeknek van saját doboza. Ezen a vasárnapon már kaptunk mi is! Ebbe lehet beletenni a nasijukat, csereruhát, pelust stb.

Most először hagytam egyedül a csemetéket ott, megadtam a számom, hogy hívjanak, ha kellek. Fél óráig bírták, aztán Domonkos győzött. De reményeim szerint egyre többet fognak bírni. Viola csak egyet nyafizott, amikor becsuktam az ajtót magam mögött. Aztán elég otthon érezte magát. Folyamatosan beszélt. Magyarul. Úgyhogy amikor visszajöttem, arra kértek, hogy néhány alap dolgot tanítsak meg nekik magyarul... Én pedig ugye nem szívesen... Kíváncsi vagyok, mi lesz itt néhány hónapon belül. 

Vasárnap házicsoporton vettünk részt. Az alkalmat egy olyan családnál tartották, akik kinn laknak egy Arlington nevű helységben, fél órányira Memphistől. A házukról csak annyit: két éve épült, lenn két nappali van és külön játszószoba a gyerekeknek. Viola nem nagyon akart onnan hazajönni. Két lányuk van: Emma (5) és Lilly (3), gyönyörű kislányok és persze minden olyan játékuk megvan, amit csak két lánynak el tudtok képzelni. És még más is. Az apjuk azon a baptista teológián tanít. Itt végzett Rich, a gyülekezet lelkipásztora is.

A képek között találtok a parkbeli sétánkról is néhányat, korábban ugyan ehhez a parkhoz laktunk közel csak a fél mérföldes határnál, most pedig a negyed mérföldesnél lakunk. Ide jártunk és járunk most is futni (csak most felváltva).

Most pedig Gábor éppen Béla partyn van (igen, hétfő este, ugyanis sokan a hétvégén érkeztek, ezért most tartják), ez az első estém egyedül a gyerekekkel itthon. A következő bejegyzést biztosan ő írja, egy halom érdekes témát gyűjtöget már egy ideje.

Viola és az idegenek

Elég sokan fordulnak meg nálunk, Viola pedig annyira nem örül az idegeneknek. Nem pontosan tudom egyelőre, hogy a sikítófrászt mi hozza rá: az hogy idegenek (feketék?), nem magyarul beszélnek, esetleg hogy én se magyarul beszélek hozzájuk, vagy ezek egyvelege.

Az internetesek ugye jöttek-mentek, végül egyet Gábor addig nem eresztett, míg meg nem szerelte a netet. Violát pedig, amíg mászkáltak, nem lehetett rávenni, hogy egy inchre is eltávolodjon tőlünk.

Christina is tiszteletét tette nálunk (járt Magyarországon is, még az Erdősorban aludt nálunk), ő volt három évvel ezelőtt az angol beszélgető partnerem. Vele azért az este végére megbarátkozott Viola. Még csúszdázni is hívta. Hoppá, spoiler alert!

Egy kis dugulásunk is akadt, ezért jött a főbérlő egy vízvezetékszerelővel. A ház teljes történelmét (fényképekkel alátámasztva) elmesélte a szerelőnek, hol, milyen csövek vannak, mi, mikor lett felújítva. Ennek következménye képpen az én szókincsem is jelentősen bővült, igen hasznos szavakkal. Az ő jelenlétük különösen megzavarta a napunkat (eredeti terv szerint elmentünk volna itthonról, de beálltak a beállónkra, így blokkolva az autónkat), Viola nem csak a gyerekszobába vonult vissza, hanem bezárta magát Domonkos ágyába. Akkor lett csak igazán forró a helyzet, amikor bejöttek oda is, mert az egyik cső az ottani gardrób szerkényben megy (!). A szerelés végére (kb. három óra), hajlandó volt az étkezőben ülni, aminek nagyon örültem, mert így meg tudtam ebédeltetni Domonkost.

Meganék beugrottak szombaton. Hoztak egy halom kaját (grilleztek), meg vettek a gyerekeknek játékot. Viola olyan csuda babát kapott! Most mindenhova magával cipeli. A kocsiból alig bírtam a gyereket kiszedni, mert nem volt azt hajlandó elegedni. Tőlük csak eleinte félt. Amikor elmentek, kiabált nekik: gyertek vissza! Biztos semmi köze ennek az ajándékhoz.

A nyelvtanulást illetően Gábor csak egy kicsit túlzott: Viola is beszállt a partyba, például már mondta azt is, hogy thank you! Annyira megtetszett neki az angol nyelv, hogy a Bogyó és Babócát is angolul akarja azóta nézni. Owen valóban oda-vissza van Violától, nagyon szerette volna őt megérteni. Megan nagyon ügyesen tanítgatja Violát, folyamatosan beszél hozzá angolul: nagyon egyszerű szavakkal, lassan.

Kicsit Domonkosról is:

Domonkos (videó is van róla) élvezi a kommunkációt. Egy ideje már meg vagyunk róla győződve, hogy mondja: Apa, Anya, lámpa, de legújabban az 'egy' szó tetszik neki. Állandóan számolnak az apjával.

Ő nagyon szereti az új arcokat. Henry (Meganéknál a kicsi), nagyon szeretett volna állathangosat játszani: oroszlán hangon üvöltött az arcába- ez azért még őt is kiakasztotta.

Továbbá lassan annyit eszik, mint egy felnőtt. Egy tenyérnyi szelet marha csak úgy lecsusszan a zöldség mellé. 

Na, nem unatkozunk. Ezt a bejegyzést három napja írom...

Hol is tartottunk?

Kezdem azzal, hogy meglett a kulcsom! Nem, még előbbről: elhagytam a kulcsomat...

Kellően keszekusza kavalkádban kalandozunk. Kb. Soraink rendezéséig (lesz ilyen valaha?!) a következő, mérsékelten tematizált összefoglalóval készültünk.

Az egyetemen "szinte már teljesen" bekerültem a rendszerbe. Szerződés már majdnem, de igazán majdnem van... de nincs. Majd lesz. Ígérik. A diákok most már (a tanév 3. hetére) elérhetnek e-mailben is, ami különösen jól jön, mert mindkét csoport zh-t ír a héten. Volt már, aki óra után jelezte, az elmúlt két hétből egy mukkot sem ért. Olyan is, aki az elmúlt két hetet kihagyta, most venné fel az órát.

Béla kedden érkezik... to be continued.

A nyelvtanulás remek ütemben zajlik. Viola ma istentiszteleten megtanította az "anya" szót a gyerekszobában lévőknek. Meganék kisfia, Owen rendkívül érdekesnek találja, hogy Viola máshogy beszél és folyton kérdezgette ma Kingát, mit is mondott Viola. Domonkos rendkívül élvezi a templomi játszóházat és nem szól egy szót sem.

VAN NET! Mindössze bruttó 11 óra ügyfélszolgálaton és kiszállásokkal töltött időt követően, ma délelőtt-délben-délután (3 órás hajrában) a szerelő bekötötte a netet. Beszélgetésünk szemelvénye:

 "Kijöttem hibaelhárításra, de én ezt nem fogom tudni megszerelni, majd jönnie kell valaki másnak."(kishitű)
"A póznánál jó a jel, de a ház külső egységénél már nem. Valószínűleg rossz a vezeték, de azt most nem fogom tudni kicserélni... jó, jó, megpróbálom kicserélni, de szinte biztos, hogy vissza kell majd jönni... mennem kell ám nemsokára, ebédre vagyok hivatalos".
"Né'má', nem is rossz a jel a háznál, akkor mégsem kell kicserélnem a vezetéket (phew), de ez így sem az igazi... benn nincs jó jel. Hogy is vannak ezek bekötve?"
"Nem jó, vissza kell majd valakinek jönnie... beszélni kellene a főbérlővel, hogy hogyan vannak a vezetékek, én így nem tudom... ne, ne hívja fel most, mennék már, egy másik helyen van időpontom, itt már 2 órát eltöltöttem."
"Felhívta? Egy csapóajtón be lehet menni a ház alá? Jó, megnézem... aha, látom, akkor ezt meg ezt átkötöm... aha, így menni fog".
"Nnnna, most már jó, ha az a led is pislog, van net... szuper! De... hol hagytam a telefonomat?"
"Megcsöngetné? Ö... izé... ez a ház alól jön..."

Memphisi hírek

Főbb híreink:
Új családtag érkezését szeretnénk bejelenteni: egy Tonyval gazdagodtunk. Toyota Corolla 1998-as. Paulé volt, aki a matematika tanszékvezező helyettese. Első tulajdonosként vált meg kedvelt autójától, amit szépen rendben tartott és csak Memphisben használt (nagyon kevés km/mérföld van benne).
Gyermekeink a tegnapi napra teljesen átálltak az új időzónára, köszönjük szépen Nekik. Domonkosnak pedig azt különösen, hogy újabban mindössze kétszer kel éjjel így egyelőre zombi üzemmód off.
Anya szerdán hazaindult és csütörtökre meg is érkezett rendben. Jó volt, hogy itt volt láttunk is ezt-azt, kóstoltunk is egys mást meg intéztük is amit kellett. Például lett bankkártyám elsőre, (!) jogsim pedig két nekifutásra se (az 50+1 nyomtatvány után még egy kellett volna, ami már nincs benne a rendszerben).
Normális internetünk továbbra sincsen (hotspotról nyomulunk, ami hol hot hol nem), már háromszor is tiszteletüket tették itt a szakik, drótot is húztak a ház körül, majd jönnek megint. Cserébe így a bekötési díjat és az augusztust elengedik.

Gyerekszekció:
Viola segít asztalt teríteni: igen, a villát a bal a kést a jobb oldara teszi! Szekrényt ki- bepakolni (akkor is, amikor már minden ruhát élére hajtva betettem) és imád a Krogerben vásárolni, mert vezetheti a bevásárló kocsit.

Ma majdnem egy órát tologattam őket odabenn, az egész üzletet alaposan végigjártuk és csak egy dolgot nem találtam meg, amit szerettünk volna venni.

Sokat játszanak együtt, hatalmas bulikat csapnak. Rákaptak az együtt fürdésre, ez a nap csúcspontja.

Violának eszméletlen szövege van, dőlünk a röhögéstől állandóan. Azonban továbbra is égetni valóan rossz.

Második itt töltött éjjelen már egy szobába tettük őket és úgy tűnik nagyon szeretik. Még az is lehet, hogy ez az oka annak, hogy Domonkos jobban alszik.

Ház alakulás:

Továbbra is nagyon jó itt lakni. Kényelmes, szép. Lassan lesz nappali, ehhez az is kell, hogy a főbérlő elvigye a régi ágyat és bekerülhessen a nappalinkból az ágy a hálónkba. Szépen lassan minden a helyére kerül majd.

Csótányok továbbra sincsenek, pedig a gyerekek alaposan megtesznek érte mindent. 

Gábor és az egyetem:

Az egyetemen Gábor már két hete tanít, jövő héten íratja az első zh-kat... a múltkori hibákból tanulva, egyszerűsített, feleletválasztós formában. A diáksereg összetétele a korábbinál jobb, megjegyzem, kevesebb az igazán "eredeti" figura (tegnap azért az egyik diák kiterjesztett leadási határidőt kért a házijára, mert állítólag tegnap a munkahelyén fegyvert fogtak rá és hajnali 1-ig tartott a rendőrségi eljárás). A SSN és 26 további hivatalos irat beszerzését/kitöltését/felgyújtását/újrabeszerzését-leadását követően a szerződés aláírása már-már karnyújtásnyira van...

képeket ide töltögetem

Biztos bőr, itt annyi marha van...

Megjöttünk mi is. Vagyis inkább bevánszorogtunk az Államokba. Érdemes lett volna képet készítenünk arról, hogyan is közlekedtünk a két járat között: gyorsan (ezért nem készült kép) és megpakolva. Amit lehetett, és sokat lehetett, azt feladtuk poggyászként. A két gyereknek így is rengeteg holmi kellett. Háti hordozóval jöttek a reptereken, ezt nagyon élvezték. Budapest-Amszterdam-Atlanta-Memphis. Valahol a tizedik óra környékén fogalmaztam meg, hogy nem vagyunk normálisak. Pedig a csemeték nagyon ügyesen viselkedtek:
megfelelő mennyiséget aludtak, úgyhogy úgy néz ki, az átállással nem lesz gond.
Egészen kevés mennyiségű nyafit produkáltak.
Viselhető mértékben idegesítették az utazóközönséget.

Ami nem sült el annyira jól:
Kb. fél óra múlva Anya is és én is szívesen másik ruhában lettünk volna. Viola a gyümölcslevet öntötte ki, Domonkos pedig úgy gondolta vicces lenne a hátamba nyáladzva buborékokat fújni. Továbbá mind a két gyereket tetőtől talpig át kellett öltöztetni, mert kaki/pisi baleset érte őket... Domonkost kétszer is és annyira, hogy még a zoknija is...
Az összes átszállásnál a reptér két legtávolabbi pontja között kellett átkelnünk.

Itt:
A házikó, ahogy Violával emlegetjük, nagyon tuti! Gábor szorgos munkával szerelgette érkezésünkre a bútorokat. Ezek többségét hosszas keresgélés után online rendeltük meg, mindent házhoz szállítottak. Képek akkor, ha már a nappali is kész. Nagyon jó illat van, szépen rendben van a ház.
Ma kanapét vadásztunk és találtunk is. Ahogy nézegettük a bútorokat beszélgettük Gáborral, hogy bőr vagy nem bőr, majd mondtam neki, hogy itt annyi marha van, nem létezik, hogy ne legyen bőr...

Csótányhelyzet:
A három évvel ezelőtti állapotok, mint megtudtuk utólag, nagyon messze estek a normálistól. Itt, ha minden rendben van, a csótány csak betéved a házba. A korábbi lakásban pedig külön lakosztályt tartottak fenn.
Nos azért, hogy meglegyen a "feeling", ahogy beléptem a házba az első lépcsőfokon átszaladt előttem egy termetes példány.

Anya szerdáig marad, addig próbálunk Neki mutatni egy kicsit Memphisből, meg elintézni egy-két dolgot. Eddig saját bevallása szerint kedvesek az amerikaiak.

Az oroszok a tanteremben vannak...

Épp Social Security Card - ot igényelek a belvárosban, ami -időpont híján-  várhatóan 1-2 órás elfoglaltság lesz (indulás előtt a biztonság kedvéért ettem egy nagy tál müzlit). Így is benne van a pakliban, hogy nem leszek benne a rendszerben és vissza kell jönnöm. Kingával a múltkor kétszer is nekifutottunk, sikertelenül. A dudorászó bácsi ma nincs, helyette egy konszolidált fekete úriember szól ránk  nagyjából 5 percenként, fogjuk már be. Én K115 vagyok, K101-et hallottam az előbb.

A hétfői napot röviden nagyjából így tudnám összefoglalni. 

Hosszabban:  a szerződésemhez SSN (social security number) kell, az SSN-hez biztosítás; az egyetemi (értsd: megfizethető) biztosításhoz pedig szerződés kell. Long live Paul, "breaker of chains", aki másfél órán keresztül kísérgetett irodáról irodára (így komolyan vettek, őn mégiscsak a matek tanszék helyettes vezetője), hogy kiderítsük, hol is kell  a folyamatot elindítani (hoppá, azóta K103 és K104 is volt!!!). Így kerültem tegnapról mára ide, ha minden jól megy, két-három héten belül minden gondunk-bajunk adminisztratív teendőnk elrendezőndik. 

Azóta elkezdődött a tanítás is. A szemfüles megfigyelők már láthatták (hol?!), hogy a hét minden napján tanítok, nevezetesen:  H-SZ-P 10:20- 11:15 és K-CS 8:00-9:20. Egy, a metrikus rendszert semmibe vevő nemzettől ne is várj más jellegű időnbeosztást. 

("everyone please, pretty please, with sugar on top... turn off or silence your cellphone", azaz "légyszi-légyszi, nagyon szépen kérlek immáron századjára, halkítsd már le azt a  #%^&$ telefont!"). 

A fenti beosztás két csoportot takar heti 3 és 2 alkalommal. Egyelőre abszolút bizakodó vagyok, a nyitó órák jól sikerültek. Ezúttal minden házit az online rendszer javít, nekem az óratartáson kívül -a jelen állás szerint- csak a ZH-kal kell foglalnoznom,  plusz fogadóórát tartanom (papíron épp azt teszem most is). 

A hétfői első órán épp beléptem volna a tanterembe, amikor a saját diákjaim áradata visszasodort. Egy erős orosz akcentussal beszélő tanárnő parancsolta ki őket, mondván, itt ő tart órát. Kijátszottam a "Paul kártyát", aki kiparancsolta a tanárnőt. Nem volt egyszerű, a nő váltig állította, amikor ő utoljára (ÁPRILISBAN!) megnézte, még ő volt a terembe kiírva... és különben is, ő itt szokott tanítani (sóhaj).

(K106... kissé mintha lelassultunk volna...)

A tárgy, amit tanítok, továbbra is college algebra (Nem, nem foundation, rossz terembe vagy, keresd Ms ???-t a 124-esben), ma számfogalmat ismételtünk és nem tudtam megállni, hogy feladjam a diákoknak a következő feladványt:

A 8,8,3,3, számjegyek, alapműveletek  és zárójelek felhasználásával alkoss kifejezést, melynek értéke 24! Valamennyi számjegyet fel kell használnod!

NE felejtsétek, a helyes megfejtők között az elmúlt évekhez hasonlóan értékes nyereményeket sorsolunk ki!


(Update: mintegy 3 órás várakozást és három kör "Hahó, velem mi lesz"-ezést követően sorra kerültem... csodák csodája, benne voltam a rendszerben, állítólag 5-7 munkanapon belül megjön a kártya, a számom pedig 48-72 órán belül meglesz. El sem hiszem... v.ö. korábbi blogbejegyzések).